Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Magyar László együttműködése a portugál hatóságokkal Afrika tudományos megismerésében

Magyar az utóbbi mellett döntött. 1853. március 21-én, a belső afrikai területeken fekvő Gamboszból levélben kereste meg a benguelai kerület portugál kormányzóját: „Kegyelmes uram! Nem régen érkeztem meg Afrika belsejébe tett második utazásomról s különös örömmel tudtam meg a Boleám Ofieial útján a nagy lelkesedést és tevékenységet, melyet ö leghívebb Felségének kormánya kifejtett és az ezen kontinens belsejének felderítésében folytatólagosan is kifejt azáltal, hogy állandó közlekedést igyekszik létesíteni a nyugati és keleti tengerpart között... A mondottak alapján úgy vélem, hogy nem szabadna többé a sötétben maradnom, s habár tehetségem gyenge, mégis a tudomány oltárára leteszem azon szerény eredményeket, melyeket Afrika bensejében utazásom 5 évi ideje alatt gyűjtöttem, kívánván ezáltal, amennyire tőlem kitelik, ő Felségének a tudomány és emberiség érdekében megindított törekvéseit előmozdítani".., A levél további részében Magyar László részletesen ismerteti kutatóútjait 1849-től. Biliébe vezető első útját, majd a Kvanza forrásának felderítését, a Lu-chasi és Bunda birodalmakban tett útjait, a dél-afrikai „Folyók Anyja" helyzetének meghatározását. Utja során számos folyó „futását" rögzítette, föld- és természetrajzi adatokat gyűjtött, meteorológiai feljegyzéseket és néprajzi leírásokat készített. 1851 májusában visszatért Benguelába. Második belföldi útja Quilcnge, Gambo, Huinbe, Camba (Canhama) tartományokon át vezetett, pásztorés vándomépek között. „Qanhama kiterjedt országában 9 hónapot időztem, mely idő alatt alkalmam volt nagy, sűrűn népesített és jól ellátott vidékeket kikutatni, melyeknek nevét sem ismeri a mai geográfia. Bizalmas és hatalmas barátokat szerezvén Quanhama hatalmas királyánál, Haimbirinél, ezek megkönnyítették előrenyomulásomat e barbár és vad népek között, ahová előliem európai ember - amint mondják - még sohasem nyomult."

4 A portugál kormány Afrika belső területeinek feltárását ösztönző szándékáról Magyar László F. G. Cabrai de Mello gamboszi portugál helytartótól értesült és, feltehető, hogy a portugál tisztviselő rábeszélésére ajánlotta fel tudományos szolgálatait a portugál kormánynak. „Itten röviden előadtam, amit a művelt emberek felvilágosítására szükségesnek tartottam. Mihelyt azonban Ő Felsége kormánya engemet megbízna utazásaim részletes leírásával, melyek alatt új felfedezéseket tettein, azt igen nagy örömmel tenném, geographiai, fizikai, politikai és statisztikai szempontból, hozzácsatolván a feljegyzett csillagászati adataimnak feldolgozását s egy új földrajzi térkép szerkesztését Dél-Afrika ezen feléről, mivel láttam, hogy még a legújabb és leghitelesebb térképek is, minő Balbié, Malte-Bruné és Steiné, tévednek." Az a körülmény is döntően közrejátszhatott a portugál kapcsolat keresésében, hogy a remélt hazai támogatás elmaradt. Két esztendővel korábban Magyar László még az alábbi várakozással fejezte be édesapjának írott levelét: „Végtére kérlek, édes atyám, a magyar nemzet nevében írd meg körülállásosan, ha vannak-e (a mit nem kétlekl hazámban lelkes férfiak, valódi kedvelői a hazai dicsőségnek és literaturának, kik pártfogolván merész és jeles tervemet, Délafrikát az atlanti Óceántól nyugatról keletre egész az indiai tengerig kereszt ül utazni - kik ezen célra valamely pénzmennyiséggel segíthetnének - írd meg neveiket ezen maecenásoknak és, ha lehet, tudósítsd őket személyesen célomról, mert kötelességem, mint hazafinak, mindenek előtt honi segélyhez folyamodni. Ha akarok portugali segítséget e gyarmatok főkormányzójától kérni, bizonyos vagyok benne, hogy azt hamar megnyerem; de akkor, fájdalom, munkám már nem magyar..."

6 Magvar Lászlóról nem maradi hiteles arckép. Portréját Radnóti Kováts Árpád 1937-ben László öccse (féltestvére) arcképének felhasználásával rajzolta meg. Magyar László két éven át hasztalan várt honi segítségre. Csak, miután arról is megbizonyosodott, hogy a további várakozás is éppoly eredménytelen lenne, mint az addigiak és - publikálás nélkül - tudományos felfedezései is veszendőbe, feledésbe mennek, szánta el magát arra, hogy munkásságával „Portugália dicsőségéi" szolgálja. Magyar ajánlatára gyors válasz érkezett. A tartományi főkormányzóság titkára levélben értesítette a benguelai kerület kormányzóját, miszerint: „...jó volna, ha uraságod (a kormányzó) őt biztosítaná, miszerint ezen főkormány igen jó akarattal fogadja utazási leírásainak elkészítését, megelégedvén azzal, hogy Ön tudja az erre szabott föltételeket; s ezen meggyőződésben, mihelyt válasza megérkezik, az tüstént fel fog terjesztetni a tengerentúli tanács által ö felségének, kinek határozatát be kell várnia, hogy a szerint bárminemű fürkészésed felöl rendelkezhessék. Isten önnel - Angola tartomány főkormányának titoknoksága, jún, 28. 1853." Magyar László az alábbiakban jelölte meg a portugál kormánnyal kialakítandó tudományos együttműködés feltételeit: „Kérem nekem megadni a következő megbízást: ...először egy magasabbrangú tiszti állást a megfelelő, élethosszig tartó fizetéssel, 0 Felsége kegyes jóindulatára bízva az összeg nagyságának megszabását. Másodszor: Irodalmi munkálataimat és rajzaimat adják ki a Kincstár költségén, a kötetek eladási ára engem illessen."