Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Hadobás Sándor: Lászai (Lazói) János utazásai a Szentföldre

partra. A szokásos zarándokhelyeken (Jeruzsálem, Betlehem) kívül jártak a Holt-tenger partján, Hebronban és Gázában, a Sinai-hely tövében levő templomokban és kolostorokban , majd Kairóba mentek. Itt megtekintették a piramisokat, hajóztak a Níluson, Lászai pedig felfedezte az egyiptomi magyar származású mamelukokat. Alexandriában újból hajóra ültek, és 1484. január 9-én érkeztek vissza Velencébe. Faber útinaplójának több helyén - egyedül a zarándoklat résztvevői közül - elismeréssel és tisztelettel szól Lászai Jánosról. Dicséri tudásai, gyors észjárását, szellemes, barátságos, nyílt egyéniségét. Rövid jellemzést is ad róla: „tősgyökeres magyar ember volt, szót sem értett németül, de jól tudott a magyaron kívül latinul, szlávul és olaszul. Nemes, erényes férfiú volt, kiváló szónok és matematikus". Lászai val kapcsolatos részei miatt Faber és Breydenbach naplói művelődéstörténetünk fontos dokumentumai. 1489-ben Sánkfalvi Antal érdemei elismeréséül címereslevelet - s vele nemességei - kapott Mátyás királytól. A címer használatának joga a rokonokra, köztük Lászai János „erdélyi főesperes kanonokra, a tudományok mesterére" is kiterjedt. A címer leírása a következő: álló, kerektalpú tárcsapajzs kék mezejében balról benyúló, könyökben behajlított aranyruhás kar három, egymást keresztező, véres hegyű ezüst nyílvesszői tart. 1500 tavaszán Lászai Rónuíba látogatott, azzal a céllal, hogy terveihez - kápolna alapításához és újabb keleti utazáshoz - VI. Sándor pápa engedélyét kérje. Ügyei kedvező elbírálást nyertek. Második szentföldi útjára valamikor 1500 és 1508 közölt kerülhetett sor, mivel ezekben az években nem említik nevét a híradások. Források híján azonban erről az utazásról semmit sem tudunk. 1508-ban újból megszokott környezetében találjuk. Csak ekkor foghatolt hozzá élete főművének, a legszebb erdélyi reneszánsz kápolnák egyikének lélrehozásához. A gvulafehénúri székesegyház északi mellékhajójához csatlakozó toldaléképületet alakíttatta át kápolnává. Az eredetileg román stílusú helyiség e munkák során késő gótikus, kora reneszánsz külsőt öltött. A kápolna hűen tükrözi alapítójának humanista műveltségét és kifinomult ízlését. 1517-ben Lászai Rómába távozott, ahol a Szent Péterbazilika magyar gyóntatójaként működött egészen haláláig. Nem tudjuk, miért hagyta el Gyulafehérvárt. Az „örök városban" hunyt el, 1523. augusztus 17-én, 75 éves korában: pestisjárvány áldozata lett. A Santo Stefano Rotondóban helyezték örök nyugalomra. Címerével ékesített sírlapja ma is ott látható. A szerkesztő kiegészítése: Szinnyei József - Felix Faber följegyzésére hivatkozva - azt írja, hogy Lászai a Siiiai-hegyen Szent Katalin templomában, akkori szokás szerint, örök emlékül remek versekbe foglalt imát szerkesztett a német zarándokok és lovagok dicsőségére, alak társaságába ő is felvételt nyert, lévén kiváló költő és szónok. (Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1900. VII. kötet, 933. hasáb.) IO-'LAZO:-ARCH Lászai János sírlapja a római Santo Stefano Rotondóban Lászai János nevét irodalomtörténetírásuttk is számon tartja. Nyolc epigrammája maradi ránk, három forrásban: 1. Három rögtönzött versét lejegyezte Faber, és közölte említett útinaplójában: társait bámulatba ejtette Lászai bravúros verselőkészsége, gyors alkotói módszere. 2. 1512-ben elkészült gyulafehérvári kápolnájának oldalfalait saját verseivel díszítette; ezt a négy epigrammát feltehetően 1511-ben írta. 3. Végül ugyancsak maga szerezte a római sírlapján olvasható sírfeliratát.