Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Tövissi József: A magyar nyelvű földrajzoktatás története a kolozsvári egyetemen

A kolozsvári egyetem központi épülete (épült 1893-1902 között) Cholnoky kolozsvári munkássága A harminc éven át létező földrajz, mint tananyag és a századforduló éviizedében (1895-1904) fennálló földrajzi intézet felszereléséről, állagáról Temer utóda, Cholnoky Jenő írt. A lőle idézett részből képet alkothatunk arról, hogy mi volt a helyzet a kolozsvári egyetemi földrajzoktatás első, negyedszázadnál hosszabb működése alatt: (...) „Amikor a kolozsvári egyetem földrajzi tanszékét elfoglaltam, azt mondhatnám, hogy nem találtam olt semmit. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, a Pallas Lexikon s még néhány könyv volt a könyvtár, folyóirat egyáltalán nem volt az „intézetben". Érdemes elődöm 300 korona évi dotációval, minden személyzet nélkül vesződött, maga takarította intézeti helyiségeit, s csak a legnagyobb takarékossággal tudott minden évben néhány olcsóbb műszert, mintát, térképet beszerezni, sőt sajátkezűleg készített különös szerkezeteket, amelyeken a bolygók járását mutatta be, üres gyufaskatulyákból összeragasztva. (Eltettem őket az intézet múzeumába.) Mindent alapjában újra kellett kezdenem. 9-10 év alatt sikerült intézetet létesítenem. Van asszisztensem, rendesen fizetett gyakornokom, laboránsom és szolgám, van az intézetnek 1800 korona rendes átalánya és 5000 korona alapberuházási átalánya. Sikerült mintegy 10-15 000 kötetből álló, jól megválogatott szakkönyviárt, hatalmas térképtárat, szép műszergyűjteményt, mintegy 5000 vetítőképet, s több ezerre menő eredeti negativus üveg- és filmlemezt összeszednem, van az intézetnek meteorológiai és földrengésjelző állomása. Mindez temérdek munkát igényelt, de nélkülözhetetlen volt a sikeres oktatás és a tudományos munka érdekében"... (CHOLNOKY J. 1917). Mivelhogy írásunk célja nem elsősorban a földrajzot Kolozsváron magyar nyelven tanító szakemberek életútjának a bemutatása, hanem a földrajz tanításának a ténye, tanrendje, eltekintünk Cholnoky személyi méltatásától, de nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül fent idézett szavait. Valóban ő volt az, aki világos képet rajzolt a földrajzoktatás kezdeti 30 évének a feltételeiről. Valamely okból kifolyólag ezt az örökké fontos, széles ismeretkört átfogó tantárgyat egyetlen szakemberre, Temer Adolfra bízták. Ennek okait most nem akarom firtatni. Bízom benne, hogy egyszer majd szóvá telietem egy bővebb tanulmányban. Cholnoky Jenőnek az 1905-06. tanévtől 1917-18. év végéig tartó kolozsvári felsőoktatási tevékenységéből láthatjuk a változásokat mind a tanrend, mind a tantárgycsoportosítás elméleti és gyakorlati vonatkozásaiban. A kettős csoportosítás: általános és leíró ágazat, a fizikai, matematikai és csillagászati földrajz térhódítása mellett jelentős szerepet kaptak a földrajzi gyakorlatok heti 2-2 órában, valamint a földrajzi szeminárium (1909-10-től). Az erről szóló szabályzat többek között kiemeli a „seminárium" célját: „az egyetemi hallgatókat a tudományos kutatásba bevezetni" ... „a gyakorlatokban részt vesz az egyetemi rendes hallgatók közül az, akit a vezető tanár fölvesz a III. semesteren kezdve"... A hallgatók, akik e tevékenységben részt vesznek, leckekönyvükbe írják be a tantárgyat. A kar dékánja hitelesíti a leckekönyvet. Ide kívánkozik még az a megjegyzés, hogy a