Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kőrösi Mária: Teleki Pál, az ember
gondozásnak magyar gondozásnak kell lennie. Nemcsak nemzeti érzésből, hanem egészen egyszerűen, praktikumból. A saját népünket a saját népünk karaktere, jellege szerint kell kezelni és a dolgokat megoldani. És ha van nép, amelyre az individuális kezelés áll és szükséges, nem hiszem, hogy itt valaki legyen, aki nem mondaná rá, hogy igen, az a magyar!" Küldetésben - illúziók nélkül Első, igazi nagy horderejű tiszte a közügyek terén az 1919. évi béketárgyalásokra szóló magyar diplomáciai anyag előkészítése volt. Telekinek elsősorban a nemzetiségi kérdés tárgyalására kelleti felkészülnie. Az elkészített anyag az állami és társadalmi élet számos jelenségének szempontjából vizsgálta a nemzetiségi problémát. És nem csupán az akkori Magyarország határain belül, hanem azon túl is. Autentikus összefüggésben látta és láttatta - vitte térképre - a magyarság és a Kárpátmedencét lakó egyéb nemzetiségek szükségszerű együttélésének tényét, feltételeit és hasznát, valamint ennek az együtlélésnek európai jelentőségél. Dr. Rónai András professzor úr - aki Teleki legkedvesebb tanítványa is volt - elbeszéléséből tudom, hogy Teleki e munkára közel 90 embert nyert meg, a magyar tudóstársadalom legkiválóbbjait. És nem is elsősorban pénz, fizetség járt e hatalmas munkáén. Teleki irányított, lelkesített, szervezett. Valóban méltó partnerekkel dolgozott - de illúziók nélkül. Mert Teleki már akkor tudta, hogy az eleve elrendeltetett hclyzelben a nagyhatalmak képviselői közül senki sem fogja ezt a dokumentumgyűjteményi ott megnézni, még kevésbé hasznosítani. Erről ő maga - jóval később - így nyilatkozott (TELEKI P. 1941a): „Mi még a legnagyobb megpróbáltatásunk és elesetlségünk idején sem mondtunk mást, mint igazat. Nem beszéltünk másként, csak önérzetesen. Amikor a magyar békedelegáció kint járt Párizsban s a diktált békét kellett elfogadnia, akkor is írásba foglaltuk, előterjesztettük és amennyire időt adtak rá, megmondtuk a magunk igazát. Amikor azt kérdezték tőlem, mint a békcküldöttség tudományos munkálatainak előkészítőjétől, miért írunk össze olyan sok mindent, hiszen itt senki sem olvassa el, ezt válaszoltam: Tudom, hogy nem olvassák el, de tizenöt év múlva majd elolvassák. Ez be is teljesedett... Akkor sem figyeltünk az apró napi eseményekre, de bíztunk önmagunkban, a nemzetben, annak ősi erejében és abban, hogy egy nemzet igazmondása és igazsága a végén mindig győzedelmeskedik. Ebben bízunk ma is!" A Teleki Pál által összeállított dokumentum-értékű anyag teljes és hiteles publikálására a történelmi események a mai napig sem adtak tisztes lehetőséget, azok tartalma azonban nem vesztett értékéből, az idő múlásával sem évült el. Teleki Pál becsületes, nyílt és egyenes ember volt. Távol állt tőle mindenféle praktika, fondorlat. Mindenkivel, minden feladatban egyet tudott érteni. Jó példa erre 1938 tele. Ekkor érkezett Magyarországra az újdonsült szlovák vezetőség részéről a határmegállapító bizottság. Közel egy esztendeig tartózkodtak Magyarországon. A helyzet az induláskor igai kiélezett volt, telítve a sovinizmus légkörével. Magyar részről a delegációt gróf Teleki Pál vezette, aki egyben a kultuszminiszter tisztét is betöltötte. Ez a körülmény kezdelben ellenszenvet váltott ki szlovák részről. De alig lelt el pár hónap, kedvezően változott meg a helyzet, a légkör már-már kollegiális lett. És emberi. Hamar kiderült a delegáció vezetőjéről, hogy nagyon is ismeri a másik fél történelmét, gazdasági, kulturális, vallási, politikai, nyelvi stb. problémáit. Több a segítő szándék és a segítő tett, s lassan feledésbe merült a rossz előítélet vele szemben. A tárgyalások tisztes és korrekt légkörben jól folytatódtak. Ekkor, 1939 februárjában ismét kormányelnökké nevezték ki Telekit. A tárgyalásokat magyar részről Andorka Rudolf folytatta tovább, de a szlovák delegáció nehezen vette tudomásul, hogy a jövőben nem Teleki gróffal ülhetnek az asztalnál. Dr. Jansák, a szlovák fél vezetője meghatódottan búcsúzott el Telekitől. Mindezt Rónai András élőszóban mondta el nekem, de amikor később lehelősege nyílt rá, könyvében is megírta (RÓNAI A 1989b). Újra a politika porondján Amikor Teleki Pál 1939. február 22-én bemutatkozó beszédet tartotta a képviselőházban, többek között a következőket mondta (TELEKI P. 1939.): „Tizennyolc év után állok ismét erre a helyre. Akkor romok felett állottam egy rendes kormányzat előkészítőjeként: romok eltakarítására vállalkoztam. Ma tizenkilenc esztendős tapasztalat áll a nemzet mögött, de magam mögött is. Tapasztalat önmagunkról, tapasztalat szomszédainkról, Európáról és a világról, lelkiekről és anyagiakról abban a világban és abban a korban, amely a világháború óta van kialakulóban. Akkor utat kellett rágnom, most úgy érzem, utat kell mutatnom, és különösen az az érzés tölt el, hogy a lelkeket új útra kell vezetnem." Majd így folytatja: egy nemzet csak történelmileg gondolkozhatik, és egy nemzet, amelynek állandó alkotmánya Íratlan lelki valóság, amely olyan törvények, jogszokások és mondhatnám lelki döntvények foglalata, amelyek egy nemzet vérébe és szívébe mentek át, az csak történelmi távlatba láthat, csak abban élheti életének döntő pillanatait is. Egy ember pedig, aki ezeket átérzi - és én úgy érzem, erre a helyre csak ilyen érzésektől áthatva szabad az embernek lépnie - csak a történelmi nemzettől lelkileg áthatva gondolhatja át a maga feladatait és léphet a cselekvés terére." Teleki emberi nagyságát mind tudósi, mind tisztviselői, mind politikusi tevékenysége jól tükrözi, de az elsősorban tanári, nevelői hivatásában csúcsosodik ki. Ő maga a miniszterelnöki feladatait is „tanári" nézőpontból gyakorolta, mert szerinte a nemzetnek nem hízelegni kell, hanem nevelni és oktalni a népet. A VII. Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam ünnepélyes megnyitóján, 1941. március 3-án hangzott el