Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

IRODALMI FIGYELŐ

Papp-Váry Árpád-Hrenkó Pál: MAGYARORSZÁG RÉGI TÉRKÉPEKEN Budapest, 1989. Gondolat-Officina Nova, 256 oldal, 104 térképes illusztrációval. Megjelent 14 000 példányban. Ára: 890forint 1989 őszén kiemelkedő szakmai és művészi értékű térképtörténeti kiadvány látott napvilágot. A szerzők a térképészet és ezen belül a szakterület történetének jeles művelői 104, hazánkat vagy annak részletét ábrázoló térképet mutatnak be a legrégebbi kartográfiai emlékektől a XIX. század végéig. Minden térképhez rövid ismertetés is társul, amely a keletkezés idejét, körülményeit, a szerzőt mutatja be. s egyúttal érzékelteti az adott időszak Magyarországának társadalmi, gazdasági viszonyait is. Nem lebecsülendő a térképek névanyagának tudománytörténeti értéke sem. Minthogy a térképek magyarázó szövegeinek nyelve csupán a reformkortól lett általánosan magyar, érdekes adalék a legkorábbi magyar nyelvű térkép, az 1738-ban kiadott Geszt falu (Pozsony vm.) határainak 1:1240 méretarányú térképe. A rövid bevezetés a térképezés alapfogalmait ismerteti a méretarány, a vetület, a földrajzi fokhálózat, a kezdő hosszúsági körök meghatározásával, alkalmazott változatainak közlésével. Az elsősorban a könyv térképillusztrációira épülő, 25 oldalas magyar kartográfiai áttekintés olyan érdekes részleteket is tartalmaz, amelyeket a témában korábban kiadott művek nem közölnek. A térképválogatás érdeme, hogy a legkülönbözőbb méretarányú térképeket mutatja be a legnagyobbtól a legkisebbig, a nagy méretarányú kataszteri térképektől a régi, középkori világtérkép-részletekig. Nehéz egy-egy térképet kiragadni az értően válogatott reprodukciók közül, hiszen különböző szempontok alapján Lázár deák térképe (1528) éppolyan művészi vagy tudományos élményt nyújt a szemlélőnek, mint Magyarország első történelmi atlasza (Tomka-Szászky János, Parvus Atlas Hungáriáé, 1751) vagy Nagycenk 1856. évi kataszteri térképe. Érdeklődésre tarthat számot az is, hogy a bősnagymarosi hatalmas „természetátalakító" munkákhoz hasonló tervek már kétszáz évvel ezelőtt is léteztek. Ezt bizonyítja Krieger 1766-76. évi térképe a Balaton lecsapolásának és kiszárításának bizarr elgondolásáról. A legtöbb bemutatott térkép eredetije az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiben található, míg számos kéziratos térképet a Magyar Országos Levéltár térképgyűjteménye őrzi. A magyar katonai felmérések anyagainak bemutatásához a Hadtörténeti Intézet és Múzeum térképtára adott segítséget. Néhány térképet a szerzők a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Budapesti Történeti Múzeum, az Egyetemi Könyvtár, a Földmérési és Távérzékelési Intézet, az ELTE Térképtudományi Tanszékének gyűjteményéből válogatták, míg 4 térkép reprodukciója külföldi könyvtárak, illetve múzeumok engedélyével került a kötetbe. Az igen szép album első borítólapját Lázár deák híres térképe, a hátsót Schedius-Blaschnek Magyarország térképének gyönyörű, színes címerrel ékesített térképe díszíti. Feltétlenül figyelmébe ajánljuk a térképészet, földrajz és általában a történelem iránt érdeklődőknek ezt a páratlan művészi és szakmai kivitelű alkotást, amelyet méltán nevezhetünk hazai térképtörténeti irodalmunk legszebb darabjának. Pokoly Béla Für Lajos: VILÁGJÁRÓ MAGYAROK Népszava Kiadó Vállalat Budapest, 1990. 271 oldal, ára: 182 forint A háború után a magyar utazókról 1973-ban jelent meg átfogó összefoglaló munka. Az azóta eltelt időszak azonban több tekintetben meghaladta annak állításait, egyesek életműve lezárult vagy új kutatási eredmények születtek. Ezért hiánypótló munkának tekinthetjük Für Lajos könyvét, amely a Népszava hasábjain megjelent cikksorozatának kibővített változata. Nem forrásközlés, mint Lázár István néhány éve kiadásra került hasonló jellegű válogatása, hanem életrajzi összefoglalások és értékelések összessége. Amiben meghaladja elődeit-s ez egyik fő erénye -, hogy igyekszik a legszélesebb történelmi, művelődéstörténeti háttérbe ágyazni az utazók életútját. Rendkívül éles összefüggéslátás, az egyes személyeket összekötő láthatatlan szellemi láncok hálózatának érzékeltetése jellemzi a szerző írását. Imponáló lényegretörése, adatgazdagsága és pontossága. Ugyanakkor minden szárazságot nélkülöző esszészerű stílusa szinte szépírói erényeket mutat fel. A szerző nem fél mondanivalója színesebbé tétele érdekében a szépirodalmi betétek, versidézetek felhasználásától sem. Ami azonban különösen ritka szellemi élménnyé teszi ezt a könyvet: az a témához méltó, tiszta hazafiúi lelkesültség és felfokozott pátosz, amely szinte csak a romantika kori utazóink stílusához mérhető. így válik ez a mű valóban nevelő hatású, szemléletformáló és szép olvasmánnyá. Talán csak a rendszerezés módját lehet néhol vitatni. A szerző saját logikája azonban itt is elfogadható érvként, mint például az iszlám, az internacionalizmus és a kisnépi nacionalizmus fanatikusaiként egy fejezetbe kerülő Germanus Gyula, Zalka Máté és Balázs Ferenc esetében. Sok klasszikus utazónk (pl. a legnagyobbak közé tartozó Magyar László is!) hiányzik a kötetből. Jogos hiányérzetünket mások pl. Szepsi Csombor Márton, az. első magyar nyelvű útleírás szerzője vagy Benyovszky Móric, az első magyar világutazó iránt az objektív értékítélet nevében