Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

MÚZEUMI HÍRADÓ - Stein Aurél szobrának avatása Érden (Kubassek J.)

GÁBRIS (ÍYULA ÜNNEPI BESZÉDE „Nem járt utazó Belső-Ázsiában, aki ennyi éven ál ilyen lankadatlanul kitartott, ekkora bátorsággal, elszántsággal hajtotta végre a maga elé tűzött feladatot, és oly gazdagon gyümölcsöző eredményeket hozott magával, mint Stein Aurél." A londoni Földrajzi Társaságban hangzott el ez a mondat, amikor a magyar kutató érdemeit méltatták. Stein Aurél négy nagyobb és több kisebb útja során óriási ismeretlen területeket bejárva legbelső Ázsia élettelen homokpusztáinak századokkal, sőt évezredekkel ezelőtti virágzó életéről hozott beszédes emlékeket. Ásója nyomán az ősi Kínai Fal omladékaiból és a sivatag halotti takarója alól új életre kelt előttünk ez az egész eltemetett civilizáció. Irástöredékek, házi eszközök, apró emlékek parányi ereklyéiből egy egész világot épít fel ámuló szemeink előtt: megelevenedik előttünk a kínai katona háborús szenvedése, a mandarinok kormányzói bölcsessége, az oázisok lakóinak egykori mindennapi kemény munkája, a betörő nomád lovasok fergeteges rohama. Egy olyan világ, amely a nagy ókori kultúrák (a kínai, - az indiai és a hellenisztikus örökségű nyugati kultúrák) egymásra hatásának, kereszteződésének színtere volt. „Stein fölfedezéseket tesz, mert mindig tudja, hogy hol s mit keres" - mondották róla, és akik hittek a természetfölöttiben, csodáról beszéltek. Pedig itt nincs csoda. Kevés olyan utazó járta a világot, aki hasonló tudományos felkészültséggel rendelkezett mint ő, aki olyan alapos előtanulmányokkal, széles körű műveltséggel jelölte ki kutatásainak célját, és bámulatos kitartással, erejét, idejét, pénzét okosan beosztva, időnként erőszakosan, időnként bámulatos diplomáciai érzékkel elérte azt. Ifjúsága kemény tanulással telt el a kor legjobb iskoláiban. Rokoni segítséggel, majd állami ösztöndíj támogatásával tanulmányainak jelentős részét külföldön végezte: négy és fél év középiskola Drezdában, két év a bécsi, egy a lipcsei egyetemen. Tíz. hónapot töltött Oxfordban és Londonban, mármint frissen doktorált bölcsész. Huszonöt éves korában került a kisdiák korától álmai földjének tartott Indiába, ahol előbb irodalmi és történelmi tanulmányokat folytatott, majd nagyszabású régészeti és földrajzi utazásokat tett. Nem lehet most feladatom, hogy Stein Aurél teljes életművét méltassam, hiszen szerteágazó tevékenysége köteteket érdemelne meg. Itt, a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében, a most még lepellel letakart szobra előtt munkásságának csupán földrajzi vonatkozásait emelhetem ki. Az úton figyelő tekintettel járó felfedező előtt érdekes részletek és nagy földrajzi összefüggések egyaránt felbukkannak. Stein Aurél beszámolt a sivatagok homokjának mozgásáról, a szél pusztító tevékenységéről, a folyók irányának és vízmennyiségének megváltozásáról, tavak kiszáradásáról, régi összeköttetéseiről, a hegységek jégárainak olvadásáról. Meteorológiai méréseket közölt, kőzetmintákat hozott haza laboratóriumi vizsgálatra szánva. A felfedezések legkonkrétabb, kézzelfogható eredménye az a rengeteg térkép, amelyet indiai kartográfusok segítségével készített, összességében egy akkora területről, amely kb. négyszer nagyobb, mint a volt Osztrák-Magyar Monarchia egésze. De a részleteknél nagyobb jelentőségű, messzebb ható érdeme és a tudomány nagyobb haszna az a látásmód, amivel Belső-Ázsia történelmét, a helyi és hódító társadalmak mozgását, mindennapi életét összekapcsolta a földrajzzal, mint olyan tényezővel, amely ezeknek a társadalmi változásoknak a keretét szabja meg. így érthette meg a kínai birodalom terjeszkedésének földrajzi indítékait, nyomozhatta kereskedők és a hadseregek útján az erődök, védőfalak sorát. Földrajzi jártassága és érzéke vezette az indiai kultúra behatolását követő lépteit Tibet hágóin, vagy Marco Polo híres selyem-útján, illetve Nagy Sándor seregének nyomában. A földrajz és a történelem szinte eggyé olvadt munkáiban. Legszebb példája ennek az a kérdés, amely máig izgatja a tudományos világot, és napjainkra sajnos szomorúan égető problémává vált; ez az elsivatagosodás jelensége. A kérdés, amelyet feltett magának, látva a Tarimmedence oázisainak pusztulását: „Mi volt az oka e régi helyek elnéptelenedésének?" Stein Aurél az okok egész láncolatát ismerte fel: hosszantartó háború, belső zűrzavar, a folyómedrek eltolódása, amelyek folytán a meglevő öntözőművek hasznavehetetlenné váltak, s az így támadt nehézséggel az Gábris Gyula avatóbeszédét tartja, háttérben Losonczi Miklós és Domonkos Béla. (M. Engler Edit felv.)