Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Megkerült Sajnovics János arcképe? (i. Bartha L.)

XVII. század folyamán. Ugyanebben az időben a flamandok és a hollandok a kéziratos térképekről áttértek a nyomtatással készült térképek kiadására. A portugál tengerészeti és térképészeti szakemberek a XVI. század folyamán egész Európában nagy becsben álltak. A spanyol, francia, német, angol, holland hajózás és térképészet tökéletesítésében alkalmazott portugál technológia hatása döntő jelentőségű volt. A portugál térképészet fejlődésének ez a dinamikus szakasza a XVIII. század elejéig tartott. Példányai ma is megtalálhatók abban a gyűjteményben, amely jelenleg a „Portugáliáé Monumenta Cartographica" néven széles körben ismert. Az európaiak tengerentúli terjeszkedésének, illetve a különböző kultúrák érintkezésének első, nagymértékben portugál úttörőknek köszönhető, századai során kialakult a világ átfogó földrajzi felosztása, és első ízben tudatosult a Föld bolygó jellege. Nem véletlen, hogy ebben az új egyetemes szellemben született az az ábrázolás, amely a térképtörténet első modern világtérképének tekinthető: az 1502-ből, névtelen alkotótól származó térkép, amely „Carta de Cantino" néven vált ismertté." Kászoni Balázs Megkerült Sajtié*fcs Jénùs arcképe } A magyares lapp nyelv rokonságának első tudományos kutatójáról, a finnugor összehasonlító nyelvészet megalapozójáról, Sajnovics Jánosról-eddigi ismereteink szerint - nem maradt fenn arckép. Éppen ezért szolgált nagy meglepetésként, amikor 1990 nyarán a bécsi Egyetemi Csillagászati Intézet levéltárában egy festmény színes fotó másolatára bukkantam, amely állítólag Sajnovicsot ábrázolja. Dr. Deák Andrással a híres bécsi Egyetemi Csillagvizsgálóban elsősorban Hell Miksa (1720-1792) eddig feldolgozatlan jegyzeteit tanulmányoztuk. Ismeretes, hogy az 1768-70. évi északi expedíción, amelynek úticélja a Sarkkörön túl, a Norvégiához tartozó Vardö (Vardo) szigete volt, Sajnovics mint Hell munkatársa vett részt. Kálózi és tordasi Sajnovics Nepomuki János (Tordas, 1733 - Buda, 1785) jezsuita matematikus Bécsben, Hell Miksa mellett tanult csillagászatot, majd Nagyszombatban és Budán asszisztensként, illetve adjunktusként dolgozott. Hell útitársaként az északi expedíción nagyon érdekes útijegyzeteket készített, és kidolgozta a magyar-lapp nyelvi összehasonlítást. Szülőhelyén már korábban emlékszoborral örökítették meg Sajnovics János érdemeit. Ezt a szobrot az 1950-es Sajnovics János feltételezett képmása (repró: i. Bartha L.) években ledöntötte egy korlátolt helyi kiskirály. Csupor Zoltán Mihály szorgalmazására 1986-ban új emlékszobrot avattak (Nagy Miklós műve). Ám mindkét szobor arcvonásai az alkotók képzeletében formálódtak, mivel hiteles Sajnovics-portréról nem volt tudomásunk. Néhány évvel ezelőtt a bécsi Egyetemi Csillagvizsgáló kölcsönként egy portrét kapott Bukarestből, amely állítólag Sajnovics Jánost ábrázolta. A kis méretű arcképen sem felirat, sem a művész szignója nem volt feltüntetve. A festményről ekkor egy színes reprodukció készült, amelyet a Hell-féle iratokhoz csatoltak. Nemrégiben Dr. Maria Firneis asszony, a csillagvizsgáló munkatársa újból érdeklődött az eredeti festmény után, de azt a választ kapta, hogy a kép elkallódott. így jelenleg csak a bécsi színes fotó áll rendelkezésre az állítólagos Sajnovics-portréról. A Csillagvizsgáló engedélyével e fényképről készíthettem újabb fotókópiát. A kép hitelessége, illetve az. ábrázolt személy kiléte jelenleg nem tisztázható. Sajnovics János személye mellett egyedül a korábbi információ szól. Csupor Zoltán Mihály főtisztelendő úr arra hívta fel a figyelmet, hogy a képen látható papi gallérnem felel meg ajezsuiták ruházatának! Ezzel szemben legfeljebb azt említhetjük, hogy a portré 1774 után, a jezsuita rend feloszlását követően készülhetett, amikor már tilos volt a rendi ruházat viselése. Mindenesetre örvendetes lenne, ha a kép valóban Sajnovics János hiteles ábrázolásának bizonyulna. i. Bartha Lajos