Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Somogyi Sándor: Baktay Ervin munkássága a földrajzi ismeretterjesztés szolgálatában

NOS RECTOR ET REGIA SCIENTIARUM UNIVERSITAS HUNGARICA DEBRECENIENSIS A STEPHANO TISZA NOMINATA LECTURIS SALUTEMI Baktay Ervin doktori oklevele földrajz, kozmográfia és filozófia tárgyakból (Debreceni Tisza István Tudományegyetem, 1933) Ha végigtekintünk ezeknek a publikációknak a listáján, figyelemmel kísérhetjük, hogy az első - bár már kezdettől magvas tartalmú - úti beszámoló jellegű és főleg Körösi Csoma egykori indiai, tibeti tartózkodásának színhelyére korlátozódó leírásai hogyan bővülnek tematikailag. De meg lehet állapítani ezt a fejlődést tartalmilag is, ahogy az útleírások fokozatosan komplex földrajzi-történelmitársadalmi összefüggéseket feltáró értekezésekké alakulnak át az évek során ösztönösen elsajátított földrajzi ismeretekmegnyilvánulásaiként. Ennek dokumentálására idézzük A földgömbben megjelent egyik első tanulmányának címét 1930-ból: A Khaiber-szoros és India északnyugati határvidéke; valaminl az 1942-es évfolyamból valót: India földrajzi helyzetének hatásai. Az első egy utazó ragyogó helyszíni bemutatása, a második már egy komoly tudós elmélyült elemző tanulmánya. De megjelentek Baktay írásai a kor más nívós folyóirataiban is, mint például a Nyugatban és az Új Időkben, valamint a napilapokban is (mint pl. a Pesti Hírlapban). Érdekes, hogy a Földrajzi Társaságban tartott előadásai irodalmi munkásságának kiszélesedése arányában ritkábbakká váltak. Pedig népszerűsége fokozatosan növekedett. Az 1936-os közgyűlés a legtöbb szavazattal (58) erősítette meg választmányi tagságát, de nem került az veszélybe 1939-ben, 1942-ben, sőt még 1945-ben sem. Közben olyan nagy szaktudományi vállalkozásokban is szerzőtárssá fogadták, mint a Föld felfedezői és meghódítói c. 5 kötetes sorozat volt, melyet a geográfia akkori vezető tudósainak (Bulla B., Cholnoky J., Kéz A., Mendöl T.) neve fémjelez, és amely nevek állandó forrásértéket biztosítanak annak még napjainkban is. Baktay Ervin a sorozat III. kötetében India és Indonézia felfedezését, a IV.-ben pedig Amerika felfedezését tárgyalja a tőle megszokott kitűnő stílusban és tömör tartalommal. Végül röviden utalunk itt Baktay önképzésének még egy ragyogó bizonyítékára, a Körösi Csoma Sándorról 1930-ban megjelent és az 1942-es évforduló alkalmával újra kiadott munka nagy színvonalbeli különbségére. Ezt akkor is hangsúlyozni kell, ha az első munkát is mérföldkőnek fogadjuk el a nagy tibeti-indiai utazónkra vonatkozó irodalomban. Anélkül, hogy Baktay Körösi Csornára vonatkozó, sok szempontból máig alapvető kutatáseredményét itt részleteznénk, csak az ő helyszíni bejárásának fontosságára és nagy jelentőségére hívnánk itt fel a figyelmet, amit ugyan már mások is megtettek, de talán itt és most nem árt újból kiemelni. Ebben testesül meg ugyanis az a már Baktaytól is jól felismert szempont, ami a földrajzi körülmények figyelembevételében valósul meg