Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Somogyi Sándor: Baktay Ervin munkássága a földrajzi ismeretterjesztés szolgálatában

BAKTAY ERVIN MUNKÁSSÁGA A FÖLDRAJZI ISMERETTERJESZTÉS SZOLGÁLATÁBAN* Dr. Somogyi Sándor ÖSSZEFOGLALÁS Baktay Ervin (1890-1963) a magyar geográfiának és az India művészeti-társadalmi életével foglalkozó tudományoknak közös nagy egyénisége. Családi kapcsolatok nyomán kezdéídött indiai utazásából Körösi Csoma Sándor életművének szakavatott feltárójává és interpretálójává fejlődött, majd a Magyar Földrajzi Társaságot fenntartó A földgömb c. ismeretterjesztő folyóirat szerkesztőjeként végzett minden elismerésre méltó közérdekű feladatokat. Életét a Kelet-ázsiai Múzeum szakértő tudósakéntfejezte be, de születésének centenáriumán megilletődötten gondolunk a Magyar Földrajzi Társaság megbízásából folytatott önzetlen fáradozásaira és ma is helytálló nagyméretű szakirodalmi tevékenységére. A Magyar Földrajzi Társaság alapszabályban foglalt feladata és célkitűzése alapításának kezdetétől a mai napig: a földrajzi ismeretek széles körű terjesztése, továbbá a tudományos kutatások, utazások és a földrajzoktatás előmozdítása. Eme célkitűzés megvalósításához nélkülözhetetlen valamelyes alapképzettség, de legalább olyan fontos a helyes földrajzi szemlélet és gondolkodás, valamint a jó kifejezőkészség és a közérthető, szemléletes stílus - írásban és szóban egyaránt - elsajátítása. A többit elvégzi a szorgalom és az ösztönös tudásvágy ahhoz, hogy valakiből jó geográfus legyen. így lett azzá Baktay Ervin is, aki pedig festőnek tanult nem kisebb mester, mint Hollósy Simon iskolájában. Hogy mégsem lett művész a szó hagyományos értelmében, annak - egyebek között - az emberiség egészét megrázó, emberi és nemzetközi sorsokat felforgató első világháború az oka. A többéves frontszolgálatot teljesített fiatal katonatiszt már nem talált vissza a közben elhunyt Hollósy elárvult festőműtermébe. A megélhetés kényszere késztette arra, hogy hasznosítsa másik adott tehetségét, írói vénáját. Ezeket a kezdeti műveit nem ismerem, de nem lehettek éppen gyengék, mivel az első világháború utáni gazdasági zűrzavarban is eltartották szerzőjüket. Életének meghatározó, azt új mederbe terelő fordulata 1926-ban következett be, amikor Indiába férjhez ment nővére, illetve szikh sógora meghívására maga is Indiába látogatott. Az ott 3 évet eltöltött, mégpedig a szűkös anyagiakkal folyton összeszorított foggal küzdő, a helyesen kitűzött célokat következetesen megvalósító Baktay Ervin az idő alatt vált valóban érett emberré és földrajzi ismeretterjesztő szakíróvá. Az útleírások aranytollú mestere Ő maga is célzatosan kereste az ilyen irányú kapcsolatokat és lehetőségeket. Röviddel hazatérte után belépett a Magyar Földrajzi Társaságba, ahol 1929. november 14én megtartotta első előadását „Az indusok életmódja" címmel. Ezt követte december 9-én a „Körösi Csoma Sándor nyomdokain" című. Ezekkel az előadásokkal jól megérdemelt feltűnést és elismerést aratott. Ennek tudható be, hogy az 1930. április 24-i közgyűlés 27 szavazattal a választmány tagjai közé emelte. Ezt talán kevésnek tartjuk, hiszen a jelenlevőknek még a fele sem szavazott rá. De ne feledjük, hogy akkoriban a földrajztudomány olyan későbbi nagy mesterei, mint Bulla Béla és Mendöl Tibor is csak néhány szavazattal kezdték a társasági Elhangzott előadás Baktay Ervin születésének 100. évfordulóján, 1990. június 5-én, az Érden rendezett ünnepi ülésen