Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

OKMÁNYTÁR - Stein Aurél levelei Londonban (Dr. Kubassek János)

a legnagyobb vetélytársnak tekinthető, jóllehet az Indiából vezető út nagyobb megpróbáltatásokkal jár, mint az oroszországi középázsiai vasúton való utazás. Sajnálnám, ha nagy rohanva kellene elérnem az általam kiszemelt területet, de remélem, kész leszek erre is, ha a szükség úgy kívánja. Mr. Macartney baráti érdeklődéssel segíti itteni készülődéseimet. Mindent megteszek azért, hogy elküldjem panorámarajzaimat, jegyzeteimet, mielőtt Kothanba indulnék. Szívélyes üdvözlettel M. A. Stein 5. számú levél Camp Keriya 1906. október 10-én Kedves Dr. Keltie, A biztonság kedvéért ezúton mellékelem egy másodpéldányát annak a beszámolónak, melyet eddigi munkámról készítettem, hátha a másik példányt, melyet Osh —Moszkva felé küldtem, nem kapta meg. Remélem, ezeknek a jegyzeteknek egy részét fel tudja majd használni a Timesben vagy egyéb helyen. Attól tartok, hogy túl részletesnek fogja tartani majd őket. Én azonban nem vagyok olyan tehetséges a tömörítés terén, mint Ön, aki ennek mestere. Ahogy az orosz postával küldött levelemben már írtam, az utóbbi három hét archeológiai eredményei gazdagabbak voltak, mint amire számítottam. Azt hiszem, a British Museum sem marad közömbös az iránt az öt lóra felrakott válogatott régiségeket tartalmazó rakomány iránt, mely útban van Kashgar felé. Ami engem illet, meg vagyok elégedve azokkal az eredményekkel, melyeket az előzőleg talált tárgyak és megfigyelések hoztak, és amire igazolást találok minden újonnan feltárt területen. A munka sokkal fárasztóbb, mint amennyire azt egy ilyen különleges expedíció megkívánná. A Lop-norba vezető út hossza, és a Pelliot által vezetett francia csapat, mely augusztus végén elérte Kashgart, szinten célul tűzte ki magának. Szeretnék időben odaérni, de ugyanakkor nem akarok semmilyen munkát elvégezetlenül hagyni. Úgy érzem, az eredmények szempontjából sokat ígérő területeken nagyon jól jönne néhány európai segítőtárs. De ki tudná őket megfizetni? Azzal vígasztalom magam, hogy nélkülük sok fölösleges terhet és gyaloglási időt takarítok meg. Nagyon hálás lennék bárminemű információért, amit a R.G.S. megtud Col Bruce kutatásairól. Nagyon hasznos irányadó lenne számomra a Lop-noron túli vidéken végzendő munkámhoz. Kérem, nézze el gépelésem hiányosságait, és azt a gondot, melyet jegyzeteim tömörítésével okozok Önnek. Fogadja jókívánságaimat, előre is nagyon köszönöm. Maradok hűséges híve M. A. Stein 6. számú levél Leh 1906. október 24-én Kedves Dr. Keltie, Július 3-án, szeptember 8-án és 11-én kelt leveleit egyszerre kaptam meg, több mint egy héttel ezelőtti megérkezésemkor. Szeretnék hálás köszönetet mondani panorámarajzaim másolataiért, és mindazért a nagy fáradozásért, amit publikációjuk során tett. A mód, ahogyan lemásolták, sajtó alá rendezték és kinyomtatták, messze felülmúlta várakozásaimat. Az általam kapott méltató levelek alapján megelégedéssel veszem tudomásul, hogy barátaimnak ugyancsak elnyerte tetszését. Kérem, fogadja legőszintébb hálámat segítségéért. A Times-hoz és a Geogr. Journal-hoz mellékelt feljegyzésekből tudomást szerezhet arról, hogy hogyan használtam fel Khotanból visszafelé vezető utam tapasztalatait. Nagyon örülök, hogy a sors kegyes volt hozzám, és útitervemet a lehető legrövidebb időn belül valósíthattam meg, annak ellenére, hogy komoly fizikai nehézségek merültek fel. Soha nem láttam még Közép-Ázsiában ehhez mérhető lenyűgöző gleccsereket, hegycsúcsokat, amelyek a Yurung-kash forrásvidékét veszik körül. Az a legfőbb vágyam, hogy a felvételek, melyeket készítettem, jól sikerüljenek, és némi képet nyújtsanak arról a különleges hegyi világról. A tibeti fennsíkok egészen békésnek tűnnek ehhez képest. Az a kellemetlenség, ami felfedező utam utolsó napján történt velem, még most is hátrányt jelent munkám során. Á következő sorokat kérem, hagyja ki, ha túl személyesnek érzi. Ahhoz, amit jegyzeteimben írtam, hozzátenném, hogy a rajtam végzett műtét két lábujjamba került, és ezenkívül három ujjpercemet is elvesztettem. A sebek szépen gyógyulnak, és az orvos biztosított afelől, hogy ez a veszteség nem hátráltat majd a járásban. Természetesen ágyhoz kötöttségem nagyon zavar, hiszen rengeteg tennivalóm lenne december első hetéig, amikor is remélem, hogy elhagyhatom Bombay-t. December utolsó napjaiban már Londonban szeretnék lenni. Nagyon hálás vagyok Önnek, hogy bevett engem is legközelebbi előadássorozatába, és minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy mielőbb rendelkezésére álljak. Néhány hétre van szükségem ahhoz, hogy a negatívokat előhívják, és a diákat kiválaszthassam. A munkát Londonban kell elvégeznem, mivel Indiában csak kevés idő áll rendelkezésemre. Nagyon köszönöm az új utazási folyóirattal kapcsolatos tanácsait. Nagyra értékelem véleményét, és aszerint fogok eljárni. Az igazat megvallva a balesetemből eredő időveszteség lehetetlenné teszi, hogy beszámolót írjak indiai tartózkodásom alatt, és Európába való visszatérésem utáni első hónapokban rendkívül elfoglalt leszek. Csak maga a gyűjteményem kicsomagolása is heteket vesz igénybe. A miniszterelnöktől mindeddig nem kaptam hivatalos értesítést sem „küldetésemmel", sem az engedéllyel kapcsolatban. Megtudtam azonban Simlából, hogy az indiai kormány sürgönyére hamarosan válasz várható. Nagy szükségem lenne az általam kért engedélyre, hogy ki tudjam adni az útleírást. Mr. Colles maga is érdekelt ebben az utóbbiban. Semmit sem lehet tenni azonban addig, míg haza nem érkezem. Végül még egyszer köszönöm kedvességét, jó munkát és jó egészséget kívánok. Nagy tisztelettel M. A. Stein 7. számú levél An-shi tábor, Kansu 1907. június 18-án Kedves Dr. Keltie, Két héttel ezelőtt, amikor régen várt ,,Dak chi"-m és a négy hónap alatt felhalmozódott postai küldemények megérkeztek Khotanból, akkor kaptam meg nov. 23-i és febr. 18-i kedves levelét. Nem tudom eléggé megköszönni azt a nagy érdeklődést és bátorítást, mely soraiból olvasható. Nagy megnyugvást jelent számomra, hogy munkámat olyan odaadó figyelemmel kíséri, mely a komoly geológiai kutatásokat figyelembe véve igen szerénynek mondható. De az Ön tudós szeme bizonyára megérti az ilyen széles látószögből való megközelítését a dolgoknak. Kérem fogadja őszinte hálámat felvételeimmel és a tiszteletpéldányokkal való fáradozásáért. A következő oldalak, melyeket remélem, felhasznál majd az Ön által legjobbnak vélt formában a Timesben és a Geographical Journalban, részletes beszámolót adnak Abdal-Miranból írt legutóbbi levelem óta folytatott tevékenységemről. A hét hét, amit az ősi kínai mészkövek feltárásával a Tunhuang-sivatagban töltöttem, csodálatos volt, bár meglehetősen fárasztó a Lopnorban szerzett téli tapasztalataim után is. Nagyon élveztem, hogy geológiai munkát is tudtam végezni olyan területen, ahol geográfiai képzettségem hiányosságai legkevésbé éreztették hatásukat. Talán észre fogja venni, hogy meglehetősen felületesen érintem az elmúlt hetek archeológiai munkájának eredményeit. Voltam olyan szerencsés, és az Ezer Buddha-barlangban egy értékes zsákmányra bukkantam, de ezt a tényt egyelőre nagyon óvatosan kell kezelni. A Tunhuang buddhistái által látogatott szentélyek feltárása szóba sem jöhetett. De még a próbálkozástól is megkímélt az a véletlenszerű felfedezés, mely során sok régi kézirati lerakatot találtak, melyeket kb. i.sz. 1000-ben falaztak be egy templomba. Nagy nehézségek árán bejutottam, és kínai titkárom diplomáciai jártasságának segítségével sikerült kivonatot szereznem a „Fekete Lyukból", ahol egy tudatlan pap saját maga számára őrzi a véletlenül őhozzá szállított kincseket; mindent, ami archeológiai szempontból értékes: ősi szanszkrit, közép-ázsiai, nighurí kéziratokat, valamint selyem festmények százait más ősi tárgyakkal együtt, melyek összesen mintegy 12 ládát foglalnak el. Az egész feltárást titokban kell elvégezni, és nem tanácsos a történteket a nyilvánosságra hozni mindaddig, míg el nem indulok Angliába. így aztán nincs okom bánkódnom amiatt, hogy a Pelliot-expedíció előtt járok, akik szintén programjuk közé vették a Tunhuangot, bár jóval azután, hogy én elküldtem hivatalos útitervemet a kormánynak. Persze rengeteg tennivaló marad még az olyan jól képzett Kína-kutató számára is, mint Pelliot. A kínai terepen végzett munka sok gyakorlati nehézséget teremt, ezek azonban szerencsére nem hátráltatják az embert Turkesztánban. A helyi előítéletekkel messzemenően számolni kell. Az emberek egyébként nyíltszívűek, udvariasak és érdeklő-