Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)
OKMÁNYTÁR - Stein Aurél levelei Londonban (Dr. Kubassek János)
a törzseknek, akiket száműztek, és akik fokozatosan beleolvadtak más népekbe, Chitral nagyon fontos terület az etnográfus számára. A mehtarok készséges együttműködésének köszönhetően sikerült nagy mennyiségű pontos antropológiai adatot összegyűjtenem az ezekben a hegyekben letelepedett emberfajta képviselőiről, köztük a Hindukush vízválasztón túli Kafirs és Tajiks hegységek településein élőkről. A chitrali dardok és az Oxus felső vidékén élő iráni hegyi törzsek közötti rokonság mind jellegzetes faji tulajdonságok, mind nyelvi szempontok alapján kimutatható. Hogy a helyszínen kövessem nyomon az útvonalat, melyen a Kashgarból és a Pamirból irányított kínai hadsereg haladt i.sz. 749-ben, és sikerült elfoglalnia Yasint és Gilgitet a félelmetes természeti akadályok ellenére, feljutottam a tenger szintje fölött 15 400 lábnyi magasan fekvő Darkot-hágón három nappal ezelőtt. A kínai évkönyvek által méltán nagy hírnévnek örvendő katonai akció által megkímélt topográfiai részletekről úgy találták, hogy egyeznek azzal az útleírással, mely a Baroghil-nyergen túl lévő oxusi Sarhadból vezetett a Darkot-hágóhoz. Az utóbbi felé vezető utat nagyon megnehezítette azonban a hatalmas hótömeg, amely azokat a jégmezőket borította, amelyeken az út vezetett. Az utat magát soha nem nyitják meg június előtt, és valószínűleg még tovább marad járhatatlanul ebben az évben. A Yarkhun-völgy legfelső részére leereszkedő gleccserek mindegyike már olvadásnak indult. A nagy tömegű friss hó a Paroghil-hágón való átkelést a teherrel megrakott állatokkal még inkább megnehezítette volna, ha nem lett volna segítségünkre az afgán hatóság a wakhani oldalról. Ma, mikor Sarhadba érkeztem, a legszívélyesebb fogadtatásban volt részem a badakhshani és wakhani csapatok ezredese jóvoltából, aki az emir különleges parancsának megfelelően azért jött ide, hogy felszerelje további útját, mely az afgán Pamiron keresztül a Taghdumbashig vezet. Minden jel arra mutat, hogy a kabuli kormány igyekszik figyelmesnek és segítőkésznek mutatkozni az indiai kormány által támogatott utazóval szemben. Még ezen a magasan fekvő hegyi terepen is, ahol a tél lassan telik, a korai kínai feljegyzések érdekes történeti és geográfiai tények viszonylagosan könnyű felfedezését teszik lehetővé. Stein Aurél kashgari levelének első oldala Ősi erődök cs egyéb más maradványok is fennmaradtak, és remélem, hogy feltárásuk nem ütközik különösen nagy nehézségekbe. Ami a Wakhjir-hágót illeti, még mindig nagy hó torlaszolja el. Az utat Sarikolba valószínűleg a kínai oldalon kell megtennem, a Kis-Pamiron keresztül. Nagyon lekötelezne, ha elintézné, hogy a fent leírtak a Timeshoz eljussanak, a szerkesztőre bízva, hogy mit tart belőle említésre méltónak akár csak egy rövid beszámoló erejéig is. Ha azonban nem ért egyet ezzel a javaslattal, ahogyan már jeleztem múlt havi levelemben is, kérem engedje át ezeket a jegyzeteket átnézés céljából T. W. Arnold professzornak (alkönyvtáros, India Office). A kemény gyaloglások ellenére kitűnően érzem magam. Eddig 350 mérföldet tettem meg három hét alatt, többnyire nehéz terepen, és várom az előttem álló nagy erőpróbát, a Pamiron való átkelést. Kashgarban, amit remélem június 7. körül elérek, azonnal hozzálátok a felvételeimről készült jegyzetek megírásához. Szívélyes üdvözlettel M. A. Stein 4. számú levél Kashgar, Gilgiten át 1906. június 9-én Kedves Dr. Keltie, Május 20-án írt levelemben röviden tájékoztattam Önt Sarhadba vezető utamról, amit az Oxuson tettem meg, és arról a rendkívüli szívélyes fogadtatásról, amelyben az odarendelt afgán tisztviselők részesítettek. Minden okom megvan arra, hogy hálás legyek azért az alapos és hathatós intézkedésért, melyet az afgán emir tett annak érdekében, hogy ellásson a szükséges felszereléssel az utam során, ami az Ab-i-Panja völgyétől a Pamirba, innen pedig a Sarikolban lévő kínai területre vezet. Az út megpróbáltatásai, melyek tavasszal mindig igen nagyok, most méginkább megnövekedtek az idei példátlanul nagy havazások következtében. A Wakhjir-hágó, amely mintegy 16 200 lábnyi magasan fekszik a tengerszint fölött, az állatok számára járhatatlannak bizonyult, sőt még a jakoknak is. Az emir tisztviselőinek jelentős segítsége nélkül teljesen lehetetlen lett volna biztosítani a kirghizi munkát, hiszen ők tették lehetővé, hogy biztonságosan áthaladhattam felszerelésemmel a hágón május 27-én. Innen nagy iramban leutaztam a taghdumbashi Pamirba, majd onnan a chichikliki útvonalon tovább Kashgarba, ahová tegnap érkeztem, a peshawarí határtól való elindulásomtól számított hatodik héten belül. Amíg rövid pihenőre kényszerített a Khotan felé vezető utam előkészületének sokféle gyakorlati és egyéb tennivalója, tervbe vettem, hogy az 1900-, ill. 1901-es kutatómunkát, amit Rai Ram Singh végzett a Muztagh-ata hegylánc lejtőin, kiegészítem egy teodolitos méréssel. Annak ellenére, hogy nagy iramban kellett haladnom, utam során sikerült szert tennem jónéhány érdekes bizonyítékra, ami annak a területnek az ősi topográfiájára vonatkozik, melyen egykor egy fontos hírközlő vonal haladt keresztül, az Oxus medencéje, Kelet-Turkesztán, valamint Kína között húzódva. Számos kínai buddhista zarándok által leírt ősi terület pontosan azonosítható. Mindent elkövettem, hogy biztonságba helyezzek néhány antropometriai anyagot, mely a Tajiks-hegy iráni nyelvet beszélő lakosságára vonatkozik, akik Sarikolban és az Oxus felső vidékén telepedtek le sok évvel ezelőtt. Jó okunk van annak feltételezésére, hogy a korábbi időperiódusban itt egy rokon populáció élt, akik egészen a Tarim-medencéig terjeszkedtek. Azt hiszem, nem járt egyetlen európai sem az afgán területeken, sem Wakhanban, sem a Pamírban az 1895-ös pamíri határvizsgáló bizottság óta, és így nagy hálával tartozom az emírnek, azért, hogy foglalkozott ügyemmel, és így lehetővé tette számomra ennek az útnak a megvalósítását. Sarikolban, a kínai területen szembetűnő volt az a változás, ami előző látogatásom óta ment végbe. Az egykori zavaros politikai viszonyok miatt elhagyott földterületeket újra művelés alá vették. Azt sem lehetett nem észrevenni, miközben az egymást érő oázisok vidékén, Yangi-Hsar és Kashgar között haladtam, hogy az öntözött földterületek nagysága is jelentős mértékben nőtt. A helyi vélemények szerint ez a fellendülés, ami bizonyos területeken majdnem száz százalékosnak vagy akörülinek tekinthető, Yakub bégnek a 70-es évekbeli uralkodásával kezdődött. Az ilyenfajta változások megérdemlik, hogy szem előtt tartsuk őket, amikor a terület egykori fizikai állapotára vonatkozó megjegyzéseket teszünk. Bizalmasan közlöm önnel, hogy a helyszínre előbb érkeztem meg, mint a francia expedíció 3 , amely archeológiai szempontból
