Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kereskényi Gyula, Érd első történeti-földrajzi leírója (B. D.)

lakot nagyobbítva kijavíttatta, kerítés falába bele foglalván a most is látható régi falmaradványt. Kutyavár neve onnét származik, hogy Mátyás a Nagy Magyar Királynak ezen helyen; Budától mintegy jó két mértföldre; — vadászatra szánt ebei tartattak, s a most is fennálló régi fal azon épületnek maradványa, hol a nagy Király vadászati kedvét töltendő, hagyomány szerint többször időzött." A Kutyavár eredetével kapcsolatban felmerült olyan elképzelés is, hogy az egy Eben nevű középkori falu helyét jelöli, ugyanis Magyarország első katonai felmérésekor (1783) Ebvár felirat került a térképre. Eben falu valóban létezett, de a Kutyavártól 4—5 km-rel északabbra. Más feltételezés szerint az Ebeny-testvérek vára állt itt: ilyen nevű várról azonban a források hallgatnak. Az érdi Kutyavár múltját, tágabb értelemben Érd és Diósd környékének középkori településeinek nyomait az utóbbi években Torma István, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa kutatta. Ő a Kutyavár maradványait az ún. diódi castellummal (diódi kastéllyal) azonosítja. A diódi castellum neve Torma István kutatásai szerint 1417—1461 között fordul elő az oklevelekben. ,, 1417-ben Csévi Sáfár István unokái a diódi kastélyukat Fedémesi János fia Miklósnak elzálogosították, majd rokonuknak, Chap-i András feleségének eladták. Csap-i Andrásnét 1422-ben iktatták be a kastély birtokába. Utoljára 1461-ben említik, amikor Csapy András és felesége után birtokló Setétkúti László magtalan halálával rászállott birtokot a király Hédervári Imrének adta." A szűkszavú oklevelek gondos elemzése alapján Torma Istvánnak sikerült kimutatni, hogy a diódi castellum voltaképpen nem Diód (Diósd) településen volt, hanem a határához tartozó Kőkért nevű pusztán. Azt is megállapította, hogy Diód falu akkoriban a mai Diósdnál jóval nyugatabbra feküdt, így a diódi kastély és a Kutyavár földrajzi elhelyezkedésének adatai egybevágnak. Eddig nem sikerült nyomára bukkanni, hogy ki és mikor építette a várszerű kőkúriát (castellumot). Az okiratok tanúsága szerint 1417-ben már állt, sőt ekkor már el is zálogosították, tehátf eltételezhető, hogy valamikor a XIV. században vagy a XV. század legelején épült. Nyitott kérdés, hogy mi az igazság a népi mondában: valóban itt tartották-e Mátyás király vadászebeit? Időbelileg lehetséges, hiszen Mátyás király 1458—90 között uralkodott, és ekkor az előbbi kutaA volt budai járás déli részének középkori települései Torma István nyomán. A pontozással jelölt mai településeket számok jelzik: 1. Biatorbágy, 2. Budaörs, 3. Diósd, 4. Érd, 5. Pusztazámor, 6. Sóskút, 7. Százhalombatta, 8. Tárnok, 9. Törökbálint. A Kutyavár helyét egy K betű jelzi a hajdani Kökért nevű puszta mellett. tások szerint az építmény már létezett. Hiteles okmányok azonban eddig nem kerültek elő ennek bizonyságára. Kár lenne azonban megfosztani magunkat attól az illúziótól, hogy az érdi Kutyavár egy időben valóban — a kutyák vára volt. Impéri Balázs KERESKENYI GYULA, ÉRD ELSŐ TÖRTÉNETI-FÖLDRAJZI LEÍRÓJA A Magyar Földrajzi Múzeum érdi helyföldrajzi kiállító termében az egyik vitrinben értékes ritkaságnak számító könyvecske szerénykedik. Címe: Érd (Hamzsabég) és Batta (Százhalom) községek történeti vázlata. Ez az első részletes történeti-földrajzi munka, amely könyv alakban tárgyalja a két község múltjáról az akkori ismereteket. A mű 1874-ben jelent meg, írója Kereskényi Gyula. Ki volt a szerző? A helybeliek emlékezetében személye már a homályba vesz, de szerencsére a magyar írók életrajzait összegyűjtő Szinnyei József a múlt század végén róla sem feledkezett meg, így