Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

ÉRTEKEZÉSEK - Dudás László: Adalékok Érd településföldrajzához. A fogalomkörös utcanévrendszer

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 8. szám, 1990. p. 51—54., Érd ADALÉKOK ÉRD TELEPÜLÉSFÖLDRAJZÁHOZ A fogalomkörös utcanévrendszer Dudás László ÖSSZEFOGLALÁS A települések utcáinak, tereinek elnevezései nem tartoznak a szűkebb értelemben vett földrajzi nevek közé. Hogy egy földrajzi kiadványban most mégis helyt kapott egy ilyen témájú írás, annak az az oka, hogy Érden egy geográfiai szempontból is érdekes és tanulságos utcanévrendszert alakítottak ki. Ez a rendszer nemcsak a helyi eligazodást szolgálja Pest megye legnagyobb városának háztömegében, hanem a földrajzi ismeretterjesztésnek is sajátos eszköze. Érd lakossága az utóbbi fél évszázadban megtízszereződött. A parcellázások, majd a vidékről a fővárosba áramló, de onnan kirekesztett munkástömegek révén új településrészek sora keletkezett. Központi irányítás hiányában az utcák elnevezéseinél teljes zűrzavar uralkodott, ugyanazon nevek több településrészen is ismétlődtek. Először 1940-ben történt kísérlet az utcanevek rendezésére, de a háború vihara a végrehajtást elsodorta. 1947-ben az elöljáróság Késő Géza mérnököt kérte fel a nagyközség kerületi beosztásának és utcanévrendszerének kidolgozására. A javasolt három változat közül a képviselőtestület az ún. fogalomkörös rendszert fogadta el. Ez annyiban állt, hogy minden kerületben az utcanevek egy gyűjtőfogalom (fogalomkör) keretébe tartoznak. Például a nagyközség dombos felszínű X. kerületében az utcák dombok, hegyek, hegységek neveit viselik, míg a Duna hajdani árterületén levő, lapos, he/yenként mocsaras VII. kerületben az utcákat folyókról, patakokról nevezték el. A névanyag a Trianon előtti Magyarország térképéről származik, így azokban az időkben, amikor az iskolákban az internacionalista oktatás dívott, az utcanevek is segítettek abban, hogy a régi magyar földrajzi nevek ne vesszenek feledésbe. (Szerk.) Dolgozatom — Érd község 1947-es területi rendezése köré épülve — az utcanevek keletkezésének néhány „műhelytitkát" próbálja feltárni. Nem tartom túlzásnak „műhelytitkokról" beszélni, mivel témám feldolgozásához a legnagyobb segítséget — amiért ezúton is köszönetet mondok — Késő Géza mérnök úrtól kaptam, akinek nevéhez fűződik Érd jelenlegi kerületi beosztása és utcanévrendszere. Előzmények Érd község századunk első felétől kezdve rohamos gyarapodásnak indult. Míg az 1930-as évek elején alig több mint 5000 lakosa volt, 1960-ban már 23 000 laktak benne. A budapesti munkalehetőségek vonzották a fővárosba a vidéki embereket, és mivel adminisztratív okok miatt ott letelepedni nem tudtak, a főváros peremén fekvő Érden találtak menedéket. így lett Érd Közép-Európa „legnagyobb faluja", illetve 1979 után Pest megye legnagyobb és legnépesebb városa, több mint 40 000 lakossal. A rohamos terjeszkedés és a különböző birtokokon egymástól függetlenül zajló parcellázások az utcák elnevezéseiben zűrzavart teremtettek. Az 1930as évek végén például 4 Honvéd, 3 Hajnalka nevű utca volt, valamint 2—2 Petőfi, Margit, Zoltán, József és Aradi utca. Az elnevezések elodázhatatlan rendezésére 1940. június 12-én a község képviselőtestülete bizottságot hozott létre, melynek tagjai voltak: Antunovits János, Haám Artúr, dr. Kiss Imre és Kudó József esperes. Mivel a parcellázások továbbfolytatódtak, 1942-ben a bizottságot még 6 taggal bővítették ki (Ábrahám Antal, Deák Ferenc, Dénes Mihály, Kovács József, Perez Kálmán és Szegedy Károly). Amikor a parcellázások 1944-ben befejeződtek, az elöljáróság megbízta Rege Gyula érdi lakost, hogy készítsen átfogó rendezési javaslatot Érd közigazgatási beosztásáról és utcaneveiről. A tervezet elkészült, de a háborús cselekmények miatt a bizottság azt már nem tárgyalhatta meg. Rege Gyula tervezete szerint Érd 10 kerületre oszlott és az egyes kerületek utcáit már gyűjtőfogalom szerint csoportosították volna. Rendszert vitt bele a házszámozásokba is. Kijelölt egy észak—