Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Dojcsák Győző: Hönsch Zsuzsanna
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 8. szám, 1990. p. 49—50., Érd HÖNSCH ZSUZSANNA Dr. Dojcsák Győző ÖSSZEFOGLALÁS A magyar utazók, földrajzi felfedezők közül a legkalandosabb életű személyek egyike Benyovszky Móric (1741—1786). Felesége, Hönsch Zsuzsanna szintén osztozott férje hányod tatásaiban, hiszen követte őt mind Afrikába, mind Amerikába. A legnagyobb megpróbáltatásokat Madagaszkár trópusi vadonában szenvedte el, ahol több mint két évet töltött az Antongil-öböl menti nyomorúságos telepen, Louisbourgban. Eletüket az őslakók támadásai és az akkor még gyógyíthatatlan malária ismétlődő lázrohamai tették kockázatossá. Ilyen körülmények között született meg fiúgyermekük, akit hamarosan elragadott a trópusi betegség. Hönsch Zsuzsanna férjét a második, tragikus végű madagaszkári útjára csak Amerikáig kísérte el, mivel akkor ismét állapotos volt. A szerző Hönsch Zsuzsanna életének amerikai szakaszával foglalkozik részletesebben, feltételezése szerint ugyanis Hönsch Zsuzsanna volt az első magyar nő, aki eljutott az Újvilágba. (Szerk.) Bakerné Sass Flóra a múlt század hatvanas éveiben angol férje kísérőjeként eljutott Afrika belsejébe. Hönsch Zsuzsanna, aki egy évszázaddal korábban élt, mint Sass Flóra, sokszorosan akkora utat tett meg, mint ő. Afrikán kívül megjárta Amerikát is, ami már magában érdemessé teszi arra, hogy megismerkedjünk életével, amely összefonódik Benyovszky Móric sorsával, hiszen a felesége volt. A Hönsch-család múltjáról tudjuk, hogy német származásúak voltak és 1717-ben nemesi címert kaptak. Hönsch Zsuzsanna apja, Hönsch János, a század közepe felé már polgári foglalkozást végzett a Poprád melletti Szepesszombaton, Nyitra megyében. Ott született Hönsch Zsuzsanna 1750ben. Tizenhét éves volt, amikor a fiatalon hányatott sorsra jutott Benyovszky Móric megismerte. Az eset egy véletlennek volt köszönhető. A Lengyelországból hazafelé utazó Benyovszky betegen érkezett a faluba, és mivel a Hönschék háza az üzlet mellett fogadóul is szolgált, a jóképű fiatalember az ő gondozásukba került. Ápolásából Hönsch Zsuzsanna is kivette a részét, amiből még abban az évben, 1767-ben szerelem és házasság lett. Az akkor már huszonhat éves férj azonban nem sokáig időzhetett hitvese mellett, mert csatlakoznia kellett a lengyel szabadságharcosok seregéhez, ami fogságot és száműzetést eredményezett a részére. A teherbe esett Zsuzsanna évekre egyedül maradt. A szibériai száműzetésből Benyovszky csak 1772ben tért vissza Európába, ahol Franciaországban telepedett le. A közben eltelt öt év alatt Hönsch Zsuzsanna semmit sem hallott férjéről, de gyermeküket nevelve hűségesen várt rá. Benyovszky — miután kinevezést kapott a hadseregbe — azonnal elkezdte felesége kihozatalának intézését. Hönsch Zsuzsanna még az évben meg is érkezett hozzá, de csak egyedül, mert fiúk az útnak indulás előtt meghalt. Ezzel kezdődött Hönsch Zsuzsanna világutazása. Rövidesen útnak indultak Madagaszkár szigetére, ahol sok nehézség és megpróbáltatás várt rájuk, beleértve a ragályos betegségeket is. Benyovszky emlékirataiban olvasható: ,,. . . A légváltozás megkönnyebbülést okozott és lehetővé tette, hogy családomat gondozzam, amely szintén beteg volt. Seborvos hiányában magam vágtam eret a nőmön remegő kézzel ; az eredmény szerencsére megfelelt óhajtásaimnak és a nőm egészsége helyreállt" 1 . Majd később: ,,. . . Egyetlen fiam ... végtelen szomorúságomra meghalt járványos betegségben 1774. július 11-én..." Hönsch Zsuzsanna így már második gyermekét veszítette el. Miközben férje a sziget kormányzója volt, ő sem tétlenkedett. Benyovszky maga írta róla: nőm jelenléte annyira szükséges volt, hogy végkép eltöröltessék az a kegyetlen szokás, amely a szerencsétlennek vélt napokon valamely testi fogyatékossággal született gyermek megölését követelte." Tekintélyére vall, hogy a helyi szokásnak megfelelően, miszerint a nőket érintő kérdésekben nő bíráskodik, ezt a szerepet ő látta el. Népszerűségüket azonban francia társaik megirigyelték, akik aztán olyan helyzetet teremtettek számukra, hogy távozniuk kellett a szigetről. 1777 májusában tértek vissza Párizsba, ahol megint az udvartól vártak segítséget, amit meg is kaptak, de nem Madagaszkárra vonatkozóan, hanem haza Magyarország felé. A Zsuzsannát megkedvelő királynénak, Marie Antoinette-nek, sikerült édesanyjánál, Mária Teréziánál nemcsak bűnbocsánatot elérni Benyovszky részére, de jóváhagyást is egy nagyszabású magyarországi gazdasági fejlesztési akcióhoz, amelynek ügyintézése le is kötötte Benyovszky összes idejét és energiáját. Hönsch Zsuzsanna közben hazautazott a Felvidékre, hogy következő gyermekét otthoni szülje meg.
