Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Papp-Váry Árpád: Magyarok hozzájárulása a világ térképészetéhez
latin fordítása óta élő atlaszfelépítéssel, és csak a korabeli világot ábrázolja egyéni szerkesztési elvek szerint kialakított térképein. A fametszetű térképsorozat 1530 és 1602 között 10 városban, 39 részvagy teljes kiadásban jelent meg latin, német, francia és olasz nyelven. Pár évtizeddel később ( 1566-ban) Zsámboki János ( Johannes Pannonicas Sambncus, 1531 —1584) magyar nevekkel egészíti ki Honterus Erdély térképét, majd 1570-ben Magyarország térképet jelentet meg. Ennek szélén Honterus világviszonylatban is elsők között trilinguis (magyar, német, latin) helységnévtárt közölt. 1571-ben Horvátország térképét készíti el. Ez utóbbi térképének címe a terület római neve után Illiria. Ezek a térképek megjelentek Ortelius világatlaszában is, mint a korabeli legfontosabb forrásmunkák Magyarországról. Másfélszáz évvel később, a török kiűzése után született csak újra olyan térképészeti eredményMagyarországon, amelyre felfigyelt Európa. Mikoviny Sámuel (1700—1750) 1732-ben elhatározta az ország teljes területének megyék szerinti térképezését. Térképkészítési elveit latin nyelvű kis könyvben (Samuelis Mikovini Nob. Hungari EPISTOLA de Methodo Concinnandarum Mapparum Hungáriáé, Topographicarum, Posonii, 1732) teszi közzé. Ezért a munkájáért a Porosz Királyi Tudós Társaság tagjai sorába választja. Mikoviny művében hangsúlyozza a földrajzi (csillagászati) szélesség és hoszszúság meghatározásokkal ellenőrzött háromszögelési hálózatok kifejlesztésén alapuló térképezés fontosságát. Büszkén állapítja meg, hogy Franciaország ( Cassini Jean Dominique) után másodiknak kezdett ilyen elven alapuló országtérképezésbe. Megyénként végezte a térképezést. 1735—1742 között 11 megyetérképe jelent meg nyomtatásban. Számtalan megyetérképe kéziratos maradt, vagy csak vázlatként készült el. Ezért 1746-ban ismét javasolja az ország megyénkénti, földrajzi leírásokkal (ma azt mondhatnánk térképmagyarázókkal) kiegészített térképsorozatának, a korszerű gazdálkodás nélkülözhetetlen segítőinek az elkészítését. Az ország rendszeres, egységes felmérésére vonatkozó javaslata azonban csak majdnem két évtizeddel később valósult meg, 1764-tól a katonai felmérés formájában. A XVIII. század második felében és a XIX. sz. elején néhány kisebb, de nemzetközileg is figyelemre méltó térképről tehetünk említést. 1764-ben Hell Miksa (1720—1792) 18,5 cm átmérőjű holdtérképet tett közzé (2. ábra). Ez a munkája külföldön is jól ismert. Nem ismert viszont a kutatásmódszertani szempontból érdekes Magyarország térképe. 1772-ben ugyanis az 1100 körüli latin krónika (Gesta Hungarorum) földrajzi elnevezései alapján megkísérli rekonstruálni a Kárpátmedence azon időbeli (895. évi) térképét, amikor a magyarok elfoglalták a Kárpát-medencét. A sóbányászat, sófinomítás, sókereskedelem mindig állami monopólium volt és azt területi sóhivatalok ellenőrizték. 1773-ban Miletz Imre a sóhivatalok körzeteit, a sóbányákat és a sószállítás útvonalait bemutató térképet rajzolt az ország területéről. 1. ábra. Részlet a Lázár-térképből (1514, 1528)
