Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

ÉRTEKEZÉSEK - Bemard Le Calloc'h: Milyen külseje volt Körösi Csorna Sándornak?

Schoeff t Ágoston ceruzarajza 1840-ben Körösi Csorna Rusz Károly tusrajza Körösi Csornáról, melyet Sándorról: az egyetlen hiteles portré a nagy magyar 1884-ben Schoeff í Ágoston ceritzarajza alapján készítudósról. tett. Nem hü az eredetihez : más a tekintete, eltérő az orr vonala, eltüntette a szeme sarkából a szarkalábat és a homlokának ráncait is. tehetsége segítségével Csorna arcvonásait hazatérése után, emlékezetből vázolta fel. Neki ez nem volt nehéz, hevenyében egy futó embert is élethűen le tudott rajzolni. Egyébként is az volt a szokása, hogy papírra vetett több vázlatot, mielőtt hozzákezdett egy festményhez; tehát nincs kizárva, hogy Csorna tudta nélkül rögzítette arcvonásait, gondolván, hogy egyszer szüksége lehet rá. A végleges rajz elkészítésére feltehetően csak később került sor. Valószínűleg úgy történt, hogy Schoefft, rendes eljárása szerint, miután több vázlatot kapásból megrajzolt a noteszében, úgy érezte, hogy tüzetesen ismeri már az alanyát, ekkor megalkotott egy utolsó rajzot, amivel teljesen meg volt elégedve. Mikor történt ez? Pontosan nem tudjuk, de mindenesetre mielőtt elhagyta Kalkuttát, tehát 1840 tavaszán. Tudomásunk szerint körülbelül háromhónapi tartózkodás után a művész továbbutazott nyugati irányban, a Gangesz völgyében. Cawnpore-ba, Agrába, majd Delhibe ment, ahol, többek között, az utolsó uralkodó moghol, Bahadur Shah Zafar (1837—1857) és két fia, Mirza Mughal és Mirza Jawan Bakht arcképét készítette el. Tehát tévednek azok a szerzők, akik Schoefft Ágoston Körösi Csorna Sándor portréjára hivatkozva azt állítják, hogy az arckép 1842-ben készült

1

. Schoefft 1842-ben már másodszor érkezett Lahoreba, miután ott időzött két-három hónapig az előző évben Dr. Martín Efonígberger erdélyi szász származású orvos meghívására, aki Sher Szingh pandzsabi maharadzsa udvarában szolgált. Közben a szikhek szent városába, Amritszarba ment, hogy ott találkozzon az uralkodóval. Schoefft Ágoston 1842 elején újra Lahore-ban volt, de csak rövid időre, mert március első napjaiban, amikor odaérkezett Szoltikov orosz herceg (aki különben festett is), a magyar festő már távol volt. Agrába eljutva, ott megírta március 16-án a közismert levelét rokonaihoz, melyet a „Századunk" pesti újság közzétett június 9-i számában-. Agrát két hét múlva elhagyta Bombay felé, húsz hordár és tíz málhás ló társaságában. Schoefft teveháton utazott, felesége pedig egy palankinban. A fülledt meleg miatt éjjel utaztak. Az 1300 kilométeres út majdnem két hónapig tartott. Aztán felszálltak egy hajóra és végleg elbúcsúztak Indiától. Victor Jacquemont tanúságtétele Körösi Csornáról Visszatérve Körösi Csorna Sándor arcképére, felvetődik a kérdés: vajon élethű-e Schoefft Ágoston műve? Mivel jónevű festőről van szó, nincs okunk kételkedni tehetségében, különösen, ha arra gondolunk, hogy több alkalommal találkozott a tibetológussal, tehát bőven volt módja arcának jellegzetességeit alaposan megfigyelni. Ha például „A lahore-i udvar" című hatalmas festményén levő Randzsit Szingh, Allard vagy Ventura arcát összehasonlítjuk a más művészek által ugyanezekről a személyekről készített képekkel, kétségtelen, hogy Schoefft kitűnő portréfestő volt. Ellenben Schoefft Csornát ábrázoló rajza egyedülálló a maga nemében, nem tudjuk összehasonlítani más képekkel. Ezenkívül, sajnos nem szemközt, hanem oldalnézetben mutatja, úgyhogy nehezen