Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Magyar utazók Ausztráliában

Magyar utazók ausztráliai működésének színhelyei. 1 = Friedman Izsák, 2 = emigráns aranyásók (Mednyánszky, Vékey stb.), 3 = Götzel István expedíciói, 4 = Gubányi Károly farmja, 5 = Gáspár Ferenc Ausztrália kikötőiben, 6 = Bíró Lajos, 7 = Róheim Géza Pontosabban egy 280 hektár nagyságú, műveletlen, cserjebozótos területet vett meg a Murray és Murrumbidge folyó között, ahol hétévi munkával korszerű gazdaságot hozott létre. Közben sokat utazott, bejárta a kontinens keleti és déli részeit. De aztán őt is elérte a távolba szakadt, egyedülálló magyarok betegsége: a honvágy, mely 1913-ban hazacsalta. Még a riverinai farmján — ,,az esős időszak nyugalmas napjain és hosszú, magányos estéin" — megírta Ausztrália részletes földrajzát és történetét, mely a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára díszes sorozatában jelent meg. Ez volt az első, tudományos szempontból is értékes mű Ausztráliáról, mely részben annak köszönhető, hogy Cholnoky Jenő rendezte sajtó alá és egészítette ki szakmai magyarázatokkal. Gubányi Károly ausztráliai tevékenységét megelőzte Gáspár Ferenc (1861—1923) hajóorvos látogatása a kontinens kikötőiben. Azért rangsoroltuk Gubányi után, mivel ő csak futó vendég volt a kontinensen, Ausztrália földrajzáról és őslakóiról szóló ismereteit másoktól szerezte. Viszont annál élethűbbek és egyéni meglátásúak azok a leírások, melyekben a nagy kikötővárosok (Freemantle— Perth, Albany, Adelaide, Melbourne, Sydney) közel száz évvel ezelőtti képét és életét festi le. Tudós utazók A XX. században a bátor felfedezők és az elszánt kincskereső proszpektorok helyébe a tudományos kutatók léptek. Bár a fehér honfoglalók a kontinens minden zegét-zugát bejárták már, sok érdekes természettudományi és néprajzi kérdés megoldása, tanulmányozása serkentette vadonbeli munkára a szakembereket. Hazánkfiai közül elsőként Bíró Lajost (1856— 1931) említjük, akinek fő zoológiai és etnográfiai gyűjtőterülete Új-Guinea volt, de Ausztráliában is megfordult. 1900 végén megromlott egészségi állapota miatt kényszerült elhagyni a trópusi dzsungelt. Sydneyben szállt partra és innen kiindulva három héten át a Kék-hegységet barangolta be, közben faunisztikai gyűjtést is végzett. Azután újra hajóra szállt és visszatért Új-Guineába, Bíró korábban már megfordult az Új-Guineához közel eső Cairnsben is. Fél évszázaddal később Bíró Lajos zoológiai munkásságának méltó modernkori folytatója volt Szent-Ivány József (1910—1988). Az ő tudományos tevékenysége is elsősorban Új-Guineához kötődik (1954—66), de annakelőtte és utána Ausztráliában is végzett rovartani kutatómunkát. Egyike azon keveseknek, akik elnyerték az egyik legmagasabb kitüntetést, az Ausztrália Rendet és a vele járó kitüntető címet (Member of the Order of Australia). Az indokolás szerint Szent-lvány „kimagasló érdemeket szerzett Ausztrália és a dél-csendesóceániszigetek tudományos kutatásában, különösen az entomológiában". A kitüntetést II. Erzsébet királynő nevében — aki az alkotmány szerint Ausztrália államfője — Dél-Ausztrália kormányzója nyújtotta át 1985 májusában. 1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorába választotta Szentlvány Józsefet. Ausztrália őslakóinak kutatói közül kiemelkedik Róheim Géza (1891—1953) munkássága. Ausztráliai