Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)
A Magyar Utazók Lexikona (Szerkesztő)
A MAGYAR UTAZÓK LEXIKONA A Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. számában rövid hír tudatta, hogy készül a magyar utazók, földrajzi felfedezők minden eddiginél részletesebb enciklopédiája. A biográfiai szócikkek megírását a múzeum köré tömörült alkotógárda vállalta: Balázs Dénes (szerk.), ifj. Bartha Lajos, Bencsik Gábor, Dezsényi János, Kovács Sándor, Krizsán László, Kubassek János, Martinovich Sándor és Székely Kinga, szaklektor: Somogyi Sándor. A kéziratok 1989 derekáig elkészültek és az ellenőrzésük is megtörtént. Most már a kiadón és a nyomdán múlik, hogy 1990 karácsonyára az olvasó is kézbe vehesse a könyvet. Mit tartalmaz a lexikon? Mindenekelőtt több mint félezer magyar utazó életrajzi adatait, utazásaik ismertetését és munkásságuk értékelését olvashatjuk az ábécérend szerint összeállított szócikkekben. Részletes írások szólnak a többszemélyes expedíciókról. Helyet kaptak a lexikonban összefoglaló szócikkek is (pl. Dél-Amerika misszionárius utazói, a Magas-Tátra meghódítói, a szentföldi utazók stb.), továbbá a magyar utazókkal kapcsolatban álló tudományos egyesületek és intézmények (Magyar Földrajzi Társaság, Magyar Földrajzi Múzeum stb.), valamint az utazásokkal foglalkozó időszakos kiadványok (Földrajzi Közlemények, A Földgömb stb.). A 35 legfontosabb vállalkozás útvonalát a szócikkeken belül egyedi útvonaltérképeken követhetjük nyomon, ezeken kívül mintegy száz fényképes illusztráció — arcképek, utazási rajzok és archív felvételek — teszik változatossá a szöveget. A lexikon törzsanyagához három függelék kapcsolódik, mely némi eligazítást nyújt az utazók seregében. Az I. függelék az utazókat földrajzi térségek szerint csoportosítja. Ebből kiderül, hogy ki az a 11 magyar, aki a Kaukázust kutatta, kik jártak Kínában vagy Japánban, kik jutottak el Tibetbe, és hogy kiket kell keresnünk a lexikonban, ha a Föld körüli utazókra vagyunk kíváncsiak. Ali. függelék utazási célok szerint csoportosítja utazóinkat. Érdekes, hogy a legnépesebb csapatot a misszionáriusok alkotják (36 személy), míg az őshazakutatók tizen vannak, 25-en zoológiai gyűjtés céljából vágtak neki az útnak, míg 31 magyart az üldöztetés kényszerített idegenbe. Érdekes adat, hogy a több mint félezer magyar utazó közt mindössze tíz nő akadt. A lexikon talán legtanulságosabb része a III. függelék, amely egy időoszlop két oldalán kontinensenként szembeállítja egymással a külföldi és a magyar utazókat. Jól kifejeződik például, hogy Gergely barát kínai utazása nem sokkal később történt, mint Marco Polo híres keleti útja, vagy hogy Balogh József guayanai gyűjtőútja időben megelőzte Humboldt, Bonpland és Darwin dél-amerikai utazásait. A lexikonban megtaláljuk a történelmi Magyarország „tudományos felfedezőit" is: a legjelentősebb földrajzkutatókat, geológusokat, zoológusokat, botanikusokat, valamint hegymászókat és barlangkutatókat. Nem foglalkozik a lexikon a Magyarországon járt külföldi utazókkal : ez egy későbbi, szerényebb méretű lexikon témája lesz. A szerkesztő Magyar utazók főbb útvonalai
