Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

OKMÁNYTÁR - Budai Parmenius István levele Új-Fundlandról (Balázs D.)

IN MEMÓRIÁM Stephen Parmenius (Pais) of Buda (Hungary) chronicler of Sir Humphrey Cub- 'I* - sedition, first Europcats who wrote poem? about the "new found, land" of North America, perished after leaving here • August 29, 1

583 nyos vallási előírások és az angol királynőt megillető hódolat jegyében. E pillanatban mi vidáman és fényesen lakmározunk. Önt azonban bizonyára jobban érdekli, hogy milyen hosszú volt az utunk, milyen szelek fújtak és mennyire viselt meg bennünket az utazás. Mostantól fogva nem szenvedtünk hiányt semmiben, mivel — eltekintve az angoloktól — vagy 20 portugál és spanyol hajót találtunk itt ezen a helyen, s mivel nem vagyunk ellenfelek, ők nem hagynak éhen veszni bennünket. Az angol csoport, bár magukban elég erősek és nem éreznek fenyegetettséget, tisztelettel és szívességgel viseltetnek irányunkban, megbecsülve a királynő patens levelén alapuló autoritásunkat. Most pedig illik, hogy bemutassam az itteni területet és lakóit. Mit mondhatnék elöljáróban, kedves Hakluyt-om, midőn nem látok mást, csak kietlenséget? A tengerben viszont kifogyhatatlan mennyiségű hal van, így akik ide jönnek, jó üzletet csinálnak. A halászhorog még el sem éri a feneket, máris megvan a nagyszerű fogás

3

. Az egész terület dombos és erdős, a fák nagyobbrészt fenyők. Némelyek öregek, mások éppen csak kifejlettek, de a zöme koránál fogva ledöntve fekszik, elzárva a jó kilátást és a közlekedők útját, így nagyon nehéz eljutni bárhová. A fű magasra nő, és alig különbözik a mienkétől. Ügy tűnik, a természet alkalmas gabonafélék termesztésére, olyan növényszálakat és kalászokat találtam, amelyek hasonlítanak a rozsra, így a terület használható lehet művelésre és magvetésre az ember szolgálatára. A fák között szeder terem, vagy méginkább igen édes szamóca a bokrokban. Néha medvék tűntek fel a szálláshelyek körül, s vadásszák őket, de ezek fehérek és kisebbek a mieinknél, ahogy alkalmam volt megfigyelnem őket. Nem teljesen világos előttem, hogy élnek-e itt emberek, nem találkoztam olyannal, aki hallott volna róluk (és egyébként is, ki tudhatná ezt, hiszen lehetetlen a közlekedés bármerre nagyobb távolságra

4

). Arról sem győződhettünk meg, hogy vannak-e a hegységben fémek, s ugyanilyen okból, bár a külsőségek nem mutatták, lehetnek-e mélybeli ásványkincsek

5

. Előterjesztést tettünk az admirálisnak, hogy a kutatási térség szabaddá tétele érdekében égettesse fel az erdőt, ő azonban idegenkedett a gondolattól, mivel az jelentős kedvezőtlen következményekkel járhatna. Szavahihető emberek állították, hogy amikor egy másik telephelyen véletlen folytán bekövetkezett egy tűzeset, hét egész éven át nem láttak halat, mivel a tengervíz keserű lett a leégett fákból származó és a folyók által tengerbe s/állított terpentintől. Az év mostani szakaszában az időjárás itt oly forró, hogy ha a halakat kiteszik szárítani és rendszeresen nem forgatják, nem lehet megóvni azokat a megperzselődéstől. Azonban a tengeren úszó hatalmas jégtömbök arról tanúskodnak, hogy milyen hideg a tél. Néhányan társaim közül beszámoltak arról, hogy májusban is annyi volt a jég, hogy 16 teljes napig a fogságában voltak. Több jéghegy 60 fathom (kb. 110 m) vastag volt, és amikor a napnak kitett oldaluk megolvadt, az egész tömeg egy képzeletbeli tengely mentén megfordult oly módon, hogy ami előzőleg felül volt, most alulra került; hogy ez milyen nagy veszélyt jelent a közelben tartózkodó emberekre, az jól elképzelhető. A szárazföld légköre közepesen tiszta, de kelet felé a tenger fölött állandó köd uralkodik. És magán a tengeren, a Bank körül (így nevezik azt a partok előtti 40 mérföldes sávot, ahol a tengerfenék elérhető és ahol a halászat kezdődik), ritkán múlik el nap eső nélkül. Ha eleget tettünk ezen a helyen valamennyi kötelességünknek, el fogunk indulni dél felé, Isten segedelmével, mely út elé nagyobb várakozással nézünk, mint az imént leírt vidék volt. Ennyit magunkról, s most Önről szeretnék hallani. Dc attól tartok, hogy ez hiábavaló óhaj. Mindenekelőtt szeretném tudni, hogy segítőm, Unton

6 hogyan pótolta hiányomat. Tiszteletem és szolgálatkészségem övezi őt, míg élek. Őszintén remélem, hogy expedíciónk jó szolgálattal járul hozzá terveihez. Bízom, hogy Ön is gondol majd rám úgy, ahogy senki más. Segítse az Isten fia erőfeszítéseinket, hogy abban majd ön is részesülhessen. Isten vele, Hakluyt, legkedvesebb és legmegkülönböztettebb barátom, tartson meg szeretetében. Budai Parmenius István Szent János-öböl, Új-Fundland, 1583. aug. 6. JEGYZETEK 1

A szövegből következtethető, hogy Parmenius két levelet írt Üj-Fundlandról. Az elsőt Dr. Laurence Humfreynek szánta, az oxfordi Magdalen College elnökének, ez azonban nem került elő. Ebben feltehetően kérte barátját, hogy tájékoztassa az A St. John*s-i Gilbert-emlékművön látható emléktábla expedícióról Hakluytot is. Parmenius később mégis meggondolta magát, s külön levelet írt Hakluytnak is — nagyjából azonos tartalommal. Szerencsére ez célba ért és megmaradt. Parmenius valószínűleg azért is késlekedett e levél megírásával, mert arra gondolt, hogy Hakluyt esetleg követi őt Amerikába. Hakluyt valóban útra kelt, de ellenkező irányba: Franciaországba ment, mint Sir Edward Stafford angol nagykövet titkára. ! Az Üj-Fundland északkeleti partjai előtt emelkedő Pingvinsziget ma Funk Island néven szerepel a térképen. Eredeti elnevezése tévedésen alapszik, hiszen köztudott, hogy az Északiféltekén nem élnek pingvinek. A szigeten talált madarak az óriás alkák lehettek, melyek nagyon hasonlítanak a pingvinekre: repülni nem tudnak, viszont kitűnően alkalmazkodtak a vízi életmódhoz (eredeti tudományos nevük: Pinguinas impennis, ma helyesen: Alca impennis). „Észak pingvinjei" ma már nem léteznek, a kíméletlen vadászat a fajt teljesen kiirtotta. ' Ez az ún. Üj-Fundlandi-pad (New Foundland Bank, röviden csak Bank), amely Észak-Amerika szárazföldi talapzata kelet felé. A vízmélység helyenként csak 20 — 50 m, sok helyen zátonyok lapulnak meg a vízszint alatt. 1 A szigeten nagyon kis számban beothuk indiánok éltek, de az európai hajósok elől Új-Fundland déli és nyugati részeire húzódtak vissza, ezért nem láthatta őket Parmenius. ' A későbbi geológiai kutatások értékes ásványi kincseket tártak fel: 1856-ban nagy mennyiségű rézércre leltek, 1890-ben ÉszakAmerika egyik legjelentősebb vasérctelepére bukkantak, a közelmúlt években pedig a kontinentális talapzaton kőolajmezőket fedeztek fel. 1 Sir Henry Unton korának egyik legnagyobb műveltségű közéleti személyisége volt. Parmeniust közeli barátság fűzte az Unton család egyes tagjaihoz, akik segítették őt angliai tartózkodása alatt. Quinn és Cheshire (1972) szerint Sir Henry Unton ajánló sorai tették lehetővé Parmenius számára az oxfordi tanulmányokat.