Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1989)

OKMÁNYTÁR - Budai Parmenius István levele Új-Fundlandról (Balázs D.)

OKMÁNYTÁR BUDAI PARMENIUS ISTVÁN LEVELE ŰJ-FUNDLANDRÓL RICHARD HAKLUYTNAK OXFORDBA 1583. augusztus 6. Közreadja : dr. Balázs Dénes Sir Humprey Gilbert expedíciós hajóraja 1583. aug. 3-án kötött ki az új-fundlandi Szent János (Saint John's)-öbölben. A flotta Swallow nevű hajó­ján utazott a fiatal magyar humanista tudós, geo­gráfus, Budai Parmenius István, az expedíció króni­kása. Gilbert admirális az angol királynőtől kapott pátense alapján aug. 5-én ünnepélyes szertartással birtokba vette Amerika első földdarabját Anglia részére. Az ünnepséget követő napon Parmenius István megírta levelét oxfordi barátjának és tanító­mesterének, Richard Hakluytnak. Mint ismeretes, hazánkfia három héttel később, Sable-sziget közelében, amikor hajója zátonyra fu­tott, a tengerbe veszett. Hogyan jutott el Angliába a levele? Ács Tivadar (1962) feltételezése szerint az expedícióról egyedül visszatért Golden Hind nevű hajó kapitánya, Edward Hayes vitte magával. Nem logikus, hogy Parmenius miért bízta volna rá a leve­lét, hiszen együtt folytatták felfedező útjukat Ameri­ka nyugati partjain, csak a tragédia után vettek irányt Anglia felé a megmaradt hajók. Valószí­nűbbnek látszik Quinn és Cheshire (1972) állítása, miszerint Parmenius levelét a Swallow hajó kapitá­nyának adta át, aki hajójával, rajta a beteg tengeré­szekkel, Gilberték távozása után visszaindult Ang­liába. Az is elképzelhető, hogy a Szent János-öböl­ben horgonyzó és halászatát már befejező valame­lyik angol hajó vitte magával a levelet. Címzettje csak nagy késéssel kaphatta kézhez az írást, mert 1583 szeptemberében Hakluyt már Párizsban volt. Budai Parmenius István új-fundlandi levele a Brit Birodalom kifejlődésében mérföldkövet jelentő Gilbert-expedíció egyik legjelentősebb, szemtanú által készített hiteles dokumentuma. Richard Hakluyt a földrajzi felfedezésekről írott műveiben (1589, 1600) teljes terjedelmében közli a szövegét, később pedig a Quinn és Cheshire által szerkesztett reprint kiadásokban is megjelent. Parmenius levelét latin nyelven írta és a szomszé­dos hasábban ezt mutatjuk be. Eredetije Hakluyt: Principall navigations című, 1589-ben kiadott köny­vének 697—8. oldalán jelent meg. Hakluyt közölte a maga készítette angol fordítást is, amelynek tartal­ma azonban több helyen eltér az eredeti latin szö­vegétől. Parmenius két mai kutatója, D. B. Quinn és N. M. Cheshire ezért újra lefordította a levelet most már modern angolra, és közzétették a The New Ornatifsimo viro, MagiílroRichardo Hakluyto Oionijin Q>lltgto <tdif ChrtSlt /vttum Tbilojophiít tvtagißro/tmico t öí í: a'.M fuo. .Nonfiatucram»d;efctibere,cùm inmrnrem veniret promilTum literaru tua rum. Pu ta b as te fuperiore iam lunionoi fiibfccuturum.Iiaque de me o H lu ci doétote Humfrcdo cerriorcm (c fiai iuiferam. Verum rte. tibi non cil fatisfaèlum . Itaque fenbam ad te ijfdemterè verbis, quia noua méditait. "-^•"mihi hoc tempore non vacat.Vndccimo lunij ex Anglia reliera tu dem & feriófoluimus,portu & terra apud Plcmmhum fimul reliítis. Clad aiiibusconítabat.maxima.quam "fráter Aitiiralijaccommodauerat, ignotum qi I:<~i|iho,tlai im tertio die a nobis ft fiibduxit.Rcliqui perpetuô coniunaim nauigauimus ad i lulij.quo rempote magnis nebulis intercepto afpectu alii aliam viam tenuimus: nobis feorfi; prima terra appatuit ad Calendas AuguHi, ad graduin circiter jo. cum vltri 41. paucis am dicbusdefcendiffemusfpe Aulfraliumvcntoruin, qui tarnen nobis fuo tempore nunquai fpiraucrc.Inlulaelt ca.quam veltriPenguin vocant, abauium ciufdem nominis mulntudin Nos tarnen nee aues vidimus,nee inlulam acceffimus ventis alio vc-antibus.Cxterùm conui nimus omnesin eundem locum paulö ante pot tum in quern communiconfilio omnibus ven eiidiim crar.idque intra duas horas^nagnaDcibenignitate & uoftto gaudio.Locus fitus eil 1 Newfoundlandia,inter47. &48. gradum.diuum loannem vocant. Jpfe Admiralius propti mulittudincm hominum,& tngulium nauis paulô affliétiorem couiitatum habuir, 8t iam di osdyfcntcticisdoJoribusamifit :decartcris bona fpeseft. Ei noltrisfnam egome Maurici Browno verè gencrofu iuuenime coniunxcram) duo etiam cafu quodam fubmcrfi funt. Ca qiunquer ten falui 8i longé finniores.Egonunquam f'anior.In hunc locum tertio Augufli appulii quinto autem ipfe Admiralius has regiones in luam & regni Anglif potTelTioncm poteftaterr tj;vendic Juitjati«quibufdam legibus dereligione & c/bfequio Régin Anglix. Reficimt hoc tempore paulö hilarius Sí lautiuJ.Ceitè enimocquatibus ventis vfi fimus,o£ quam fcffiel fe potuerimus tain longi temporis ratiodocuetit.proinde nihil nobis dcetit . Nam extra Ar plos, ao.circiter naires I ufitanicasSc Hifpanicasnaétiin horloco fumus : ear nobis impare non pttientur nos cfurircAnglietfi fatis firmi.S: à nobis tuti,authoritateiegii diplomatisom ni oblcquio Si humanitatc rrofcquuntur.Nunc narrandierant mores,regioncSjft: popufi.Car tenîm quid narrein miHakluyte.quandoptartet folitudincm nihil video ? Pifcium lucahaul) copia rinde hue comineantibus magnus qurllus.Vix hamus fundumattigit.illicöinfigni ali quo onuftus e ft.Terra Yiiiuerfa " montant Si fylucitris: arborestt plurtmilni pinus : ear partin confenuêre,partim nunc adolefcunt: magna pars vetuftate coUapfa,& afpcihim tcr:x,8i ite cunt il i m ira impcdit,vt nufquamprogredi hceat. Herbr omnesptexenr; fedraioa noflris di uerfç. Natura vidctur velle niti etiam ad generandum frumentumjnueni enim grainina,6c fpi cas in fimilitudincm fccales :8c facile 5 cuitura 8c fatione in vfumhuminuin a (Tuchen pofTe vi dcntur.Rubiin fyluis vel potiils fraga arborefcentia magna fuauitate. Vrfi circa tuguiia non nunquam apparent,8c conficiuntur: fed albi funt,vt mihi expcflibusconiicerelicuit,8i mino res quam noftri.Populusan vllus fit inhac regioné incenum eil:Nec vllum vidi qui tefiati po( fct.(Et quis quçfo poffét.cùrn ad longum progredi non liceat? ) nec minils ignotum eft an a; liquid metalli fiibfit montibus.Caulaeidem eft,etfi afpcikis eorü mineras latentes pu fe fe ru.Nos Admiralio authores fuimusfytuai incendere, quo ad infpioendam regioné fpacui pa. teret nice difplicebatilli confilium.fi non magnG incommodumaUitunim vidererur. Confit' malum eft enim ab idoneis hominibu), cumcafu quopiam in alia nefcio qua ftatiune id acci­diiTet.feptëniiim totü pifces non comparui(Te,ex aeerbata mans vndaex terebynthina.quf có­flagrant ihm arboribus per riuulosdefluebacCcrlumhoc anni tempore itaferuidumeft.vt ni. fi pifces, qui arcfiuiii ad fo!cm,affidiii inuertantur, ab aduftionedefendinon pofTint. Hyemc qujnifngiduinlit,inagiii moles glaciei in medio man noidocuere. Rclnum elta comitibuj nienfc Maio fcxdeciin totosdiei intetduin fe intertaoiani glaciemhefille, vtio.orgyasalrj client infule: quaruni Utera loli oppofita cum liquefceieut , librar jonc quad am vniueiijinmo­lem ita iiiuerlam, vt quod antiptonum erat, fupinum euldcret, magno prjfentium difcrimi­ne.vt coufentaneum eit, Aer in terra medioctiter dann clhad oticntcra fupra mare perperuç ne­bulç : E i in ipfo mari circa Bancum (lie vocant locum rbi quadtaglnta leucis à terra fundus at­tingitiir.&i pifcescapiincipiunc) nullus ferme diesabfqucpluuia.E«peditis nolbis ncccifitati­but in hoc loco, in Auflrum (Deo iuuantc) progrcdieinur.tjniô indies maioti fpe, quo plura dc iil quas petimus rcgionibus commemorantur. Hçc de noftiis. Cupio de vobis Icirt: led mc­tuo nc incafliim.ImprimiJ autem quomodo V'ntonus meut abfentiam meam fciat, prçtcr mo­dumintelligcreveliiri: Habebic tioltrum obfequiumcV officiumpaiatum.quamdiu vixerimni. Reuera autcinfpero,hanc noflramperegiinationem ipfiusinftituto vfuifuturani, Nunc rcflat, »t mc tuum pûtes, & qiiidcm itatuum, vt neminem migis. Iuuet dei filiut labores noftro« eatcnus, vt tuquoque participate pofsú. Valeamicifsime, fuauifsinic, ornatifsime HaMuyte, Si nos ami, In Ncwfundtandiaapudpotuim Sintli lulunjiu 6. Augufli ijSj. Stcphanui Paimenius Budeújs.UKit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom