Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kisari Balla György—Szilárd László: Magyarország a National Geographic Magazine tükrében
A National Geographic Magazine épületei Washingtonban 15 ezer személykocsink volt a második világháború előtt. A részben színes képanyagból: operaházi előadás, marokszedők, kántálok, fazekasok, fonás, húsvéti locsolkodás. 1945 decemberében Thomas R. Henry három olyan város történetéről ad képet, melyek Ferenc József alatt „testvérek" voltak: Bécs, Budapest, Prága. Ezután 12 év telt el, míg a NG újra írt rólunk (1957. március). Ezúttal a nyugatra menekültekkel foglalkozott. Képek: Andauban az Olasz Vöröskereszt szendvicseket oszt, hontalan magyarok Bécsben, amerikai katonák Münchenben beteg magyarokat visznek fel a repülőgépre, magyar család Long Islandon. 1965 júliusában ismét a Dunáról szóló cikk jelent meg a NG-ban. Akkoriban kilenc egyetemista (Dartmouth College) kenuval a Dunán lefelé Ulm-tól a Fekete-tengerig hajózott. A folyóirat történetében először magyar tárgyú fotó, a Parlament épülete került a címlapra. 1971ben Bart McDowell barátságos hangvételű cikkben számol be magyarországi tapasztalatairól. Dicséri az 1970-ben megnyílt Duna-Intercontinental Szállodát, amelynek 350 szobája van. Szerinte a Mátyás pincében és másutt is jól lehet enni, inni, szórakozni. A Balatonon, a magyar tengernél mindössze hét dollárba kerül egy hotelszoba. Egy dollárért 30 forintot adnak. A csupa színes fotó közül a legérdekesebbek: szmog a hajnali Bajcsy-Zsilinszky úton, fürdőzők a Rudasban, csomagolják a pirospaprikát Szegeden, dunaújvárosi panoráma, balatoni halászat, zsámboki esküvő. 1977-ben ismét a Dunáról ír a lap, ,,Sok nép soknevű folyója" címmel. A magyar szakaszról szólva a Rudas fürdőről emlékezik meg, amelynek három fontos gyógyvizét az Erzsébet-híd budai hídfője alatt poharazzák a budapestiek vesepanasz, gyomorfájás és öregedés ellen. A képek: Parlament, Lánchíd, Gellért-hegy, és egy hirdetőplakát: Benny Goodman és zenekara az Erkel Színházban. 1983-ban John J. Putman írt rólunk. Foglalkozik az 1968-ban bevezetett új gazdaságirányítási rendszerrel. A szerző egy háztáji és egy állami gazdaságot is meglátogatott. A termelés fellendült — írja —, az üzletek tele vannak hússal. Esztergomot mint az ország Vatikánját mutatja be. A 15 millió magyarból 4 millió az országhatáron kívül él — állapítja meg J. J. Putman — talán kétmillió Romániában, 800 000 Csehszlovákiában, 800 000 Jugoszláviában. Az elvesztett népesség állandóan a magyarok emlékezetében van, különösen erős érzelmi szálak fűzik