Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. H. Deák Margit: Jablonszky Jenő tudományos tevékenysége az óhazában és a nagyvilágban

lett. 1925-től kezdve, ha nem is rendszeresen, de tudományos munkájáról beszámolt ,,Kedves Öreg Barát"-jának, VADASZ Elemérnek. A Galícia Oil Co. financiális helyzetének megingásakor beállt az amerikai Vacuum Oil Co. európai osztályához. Földbecslés, fúrási módszerek megoldása, költségvetés, szállítási nehézségek, csőhálózatok kiépítése, szivattyúzások technikai kérdései stb. térítik mind távolabb a tudományos munkától és élettől, mert — amint írta — a „praktikus geológia adja a megélhetést, s az nem tudomány". Már 1926-ban szép sikereket ért el Texasban a sótömzsök Eötvösingával való meghatározásában. Távoltartotta magát az egyetemi tanszékektől és az akadémiáktól, mert ha ott vállalt volna munkát, akkor családja éhezett volna, és — ahogy megfogalmazta — „a valamire való emberek tanszékeken, akadémiákon kívül tanyáznak". A Vacuum Oil Co.-nak már 1926-ban volt lepárlója Almásfüzitőn, amelyet nagyon nehéz volt ellátni nyersolajjal. Ezért JABLONSZKY már akkor azon fáradozott, hogy az angolok magyarországi olajmonopóliumának lejártával az amerikaiak szerezhessék meg azt. 1927-ben a Vacuum Oil Co. beszüntette lengyelországi érdekeltségeit, és JABLONSZKYt terepi munkára Texasba küldte. Egy topográfus és egy műszerekkel megrakott autó — ez volt minden segítsége. Nyugat-Texas és Új-Mexikó határán, a Rio Grande és Pecos folyók között dolgozott. Algonkium és felső-karbon, perm, triász, és alsó-kréta rudistás mészkövek között kutatva, csak a „vörös perm felső részébe települt likacsos dolomitban" talált olajat. 1930 márciusától egy évig Ausztráliában barangolt Glossopteris homokköveken, majd amerikai sebességgel — repülőgéptől tevékig minden eszközzel — a kontinensen keresztül-kasul olaj után kutatott, innen „hazafelé" Amerikába, Új-Zélandban töltött egy hónapot. Azután újból és többször Texas, California, Kanada és New York között ingázott. Közben 1931 augusztusától a tekuautepei (Mexikó) őserdőben olajkutatást folytatott, ahol „alagutat kell vágni a dús növényzetben — 3 km-t haladva naponként, meleg és dohos a levegő, alulról-felülről másznak különböző rovar-pióca-fenevadak, s legalább 1000 moszkító van 1 m

3 levegőben." — írta 1931. szeptember 19-én kelt levelében. VADÁSZ Elemér ekkor járt Törökországban, Görögországban és Franciaországban. Ekkor dolgozott a Borsodi-szénmedencében is, s JABLONSZKYval kölcsönösen informálják egymást földtani tapasztalataikról. 1933 márciusától augusztusig Németországban a Zechsteinben dolgozott. Ez idő alatt két hetet töltött a Kárpátokban is. 1933 augusztusától Új-Zélandban térképezte az Északi-sziget keleti partjait, három amerikai geológus, egy angol paleontológus és egy kémikus segítségével. Családja vele tartott, mert a munka 2—3 évre szólt. Egyik levelében részletesen leírta a sziget Jablonszky Jenő geológiáját, amelyet 25 évvel később VADÁSZ felhasznált a Földtörténet és földfejlödés című grandiózus monográfiájának megírásához. Gisborneban kapta meg VADÁSZ Földtani képek a Mecsek múltjából című munkáját. Az 1933 és 1947 közötti időszakról levelek nem maradtak ránk, amin sok csodálkozni való nincs. VAD ASZ Elemér mind hányatottabb élete során, a háború után írt levelek valószínűleg elkallódtak. Más forrásokból tudjuk, hogy ez idő alatt JABLONSZKY Tasmaniában és Egyiptomban is dolgozott. 1938-ban főgeológusa lett a SoconyVacuum Co.-nak New Yorkban. Bejárta Arábiát, kétszer Dél-Amerikát, Alaszkát és Észak-Kanadát. A II. világháború befejezése után VADASZ Elemér 1946. április 29-én, 1947. január 27-én és március 29-én írt leveleit JABLONSZKY rendre megkapta. JABLONSZKY választ csak 1947. április 14-én írt, amelyből az is kiderül, hogy közben szeretetcsomagot is küldött, amely „ha nem is kell Vadásznak, akkor jó lesz másnak is". VAD ASZ Elemér 1946-ban már a Pázmány Péter Tudományegyetem Földtani Tanszékének vezetője volt. Leveleiben könyveket kért JABLONSZKY tói, de ezek Magyarországra való küldése nehézségekbe ütközött. Lengyelországból is hasonló kérésekkel fordultak hozzá, bár szerinte (amint írta egyik levelében) „ott nincs nagy szükség arra, mivel a németek a lengyel geológusok 60 százalékát kiirtották, a többi külföldön nyomorog". 1948-ban Londonban, a XVII. Nemzetközi Geolóeiai Kongresszuson több mint 1500 geológus vett részt. VADÁSZ Elemér, VÍGH Gyula, JUGO-