Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kádár Zoltán: Teleki Sámuel expedíciójának állattani eredményei
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 5. szám, 1988. p. 37—42., Érd TELEKI SÁMUEL EXPEDÍCIÓJÁNAK ÁLLATTANI EREDMÉNYEI Dr. Kádár Zoltán ÖSSZE FOG LALÁS A Teleki-expedíció idején Kelet-Afrika még rendkívül gazdag faunával dicsekedhetett. Olyan, ma már ritkaságszámba menő fajok, mint a két afrikai orrszarvú (az ún. szélesszájú: Ceratotherium simum és a keskeny szájú: Diceros bicornis), akkor még szép számmal éltek a szavannán. Különösen gazdag volt az expedíció útvonala antilopfajokban. Az expedíció a gerincesek közül főként a hüllők csoportjában hozott új fajokat. A Bécsbe került gyűjteményben három új kaméleon fajt találtak: Chamaeleon Höhneli, Ch. leikipiensis és Ch. tavetensis. A múlt század derekától kezdve egyre fokozódó érdeklődéssel fordultak az európaiak az egyenlítővidéki Afrika élővilága, flórája és faunája felé. Nyugat felől akart Afrika belseje felé hatolni MAGYAR LÁSZLÓ (1818—1864), akinek a Magyar Tudományos Akadémián 1862. október 20-án tartott székfoglalóján első ízben nyújtott magyar tudós összefoglaló képet Dél-Afrika flórájáról és faunájáról. Ez akkor is figyelemreméltó, ha meglehetősen vázlatos összefoglalás. 1 A trópusi Afrikát kutató zoológusok közül általánosan ismertté váltak ALFRED EDMUND BREHM (1829—1884) kutatásai, azonban sem ő, sem fiatalabb kortársa, MARTIN THEODOR von HEUGLIN (1824—1879), aki kitűnő képekben is megörökítette Afrika madárvilágát, nem jutottak el az afrikai nagy tavak vidékére. A sors tragédiája, hogy a zoológia iránt komolyan érdeklődő RUDOLF trónörökös két kiváló vadász-barátja — BREHM és TELEKI — nem működhettek együtt a trópusi Afrika állatvilágának felkutatásában, hiszen BREHM (aki 1878-ban a trónörököst elkísérte Magyarországra) — a TELEKI-expedíció előtt két évvel — élete delén — elhunyt; így kerülhetett sor arra, hogy a trónörökös LUDWIG von HÖHNEL haditengerésztisztet jelölte ki TELEKI társául a nagy afrikai expedícióra. Ismeretes, hogy HÖHNEL örökítette meg a, TELEKI-expedíció történetét először németül, 2 majd két kiadásban magyarul 3 is megjelent könyvében. Maga TELEKI naplót vezetett vadászzsákmányairól, ezt HÖHNEL kivonatban mellékelte művéhez 4 . TELEKI nemrég ismertté vált teljes naplóját azonban ERDÉLYI LAJOS véleményével 5 szemben — LÁZÁR ISTVÁN szerint — HÖHNEL nem használta fel könyve megírásakor. LÁZÁR szerint: „amikor az expedíció két részre szakadt, eltérő útvonalon haladt egy ideig, HÖHNEL TELEKI szájába adva számol be mindarról, aminek ő maga nem lehetett tanúja. Ám akkor alighanem frissen hallott élményekre támaszkodik, amit az adott napokról TELEKI feljegyzett". 8 Megjegyzendő, hogy a TELEKI-napló elkülönülő, 15 oldalas részéből LÁZÁR megállapította, hogy TELEKI 1895-ben „másodszor is elment Afrikába. Igaz, hogy már 'csak' vadászni". 7 Rátérve szűkebb témánkra, az első kérdés az, hogy TELEKI naplója alapján milyen jellegű közléseket nyújt azokról az állatokról, melyekkel expedíciója kapcsán a trópusi Afrikában találkozott? Kétségtelen tény, hogy TELEKI gyakorlott vadászként került Afrikába, a napló alapján úgy tűnik, hogy számára a nagyvadak elejtése — a költő szavaival élve — amolyan „halálos víg torna" volt, mert őt mindenekfölött a vadászat izgalma vonzotta. A veszedelmes nagyvadakkal való küzdelem szinte életeleme volt, s ezért főként támadásuk módjairól, az elejtésükről, utolsó perceikről ír naplójában. Ebből a tipikusan a kettős halálhelyzeteket kereső szenvedélyéből következik, hogy őt az állatok békés mindennapi élete, környezetükhöz való viszonyulásuk nemigen érdekelte. Mennyire voltak eredményesek TELEKI vadászatai az elejtett fajok, illetve egyedszámuk tekintetében, erre vonatkozólag néhány adatot szeretnék
