Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kubassek János: Teleki Sámuel kelet-afrikai expedíciójának tudományos jelentősége
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 5. szám, 1988. p. 7—16., Érd TELEKI SÁMUEL KELET-AFRIKAI EXPEDÍCIÓJÁNAK TUDOMÁNYOS JELENTŐSÉGE Dr. Kubassek János Ö S S ZEFOGLA LÀ S A szerző cikkének elején vitába száll Alberto Moravia íróval, aki rosszindulatú kirohanásokat intézett Teleki ellen a magyar nyelven is megjelent könyvében. Ezután beszámol azoknak a levéltári kutatásoknak eredményéről, amelyeket a debreceni Református Kollégium könyvtárában és Göttingenben folytatott Teleki tanulmányai színhelyén. Ismerteti Teleki Sámuel afrikai vállalkozásának indítékait és tételesen felsorolja az expedíció tudományos érdemeit. A magyar földrajzi utazások történetében kimagasló és egyedülálló teljesítmények fűződnek Teleki Sámuel nevéhez. Elgondolkodtató tény azonban, hogy a világszerte méltányolt tudományos eredmények ellenére sok tévhit terjedt el s kel életre újra a publicisztikai és ismeretterjesztő irodalomban Teleki Sámuel személyét és afrikai vállalkozása jellegét illetően. A megalapozatlan téveszmék hazai terjesztéséhez sajnálatos módon az Európa Kiadó is hozzájárult, amikor magyarázó lábjegyzetek nélkül 1986-ban megjelentette Alberto Moravia „Levelek a Szaharából" című könyvének Teleki Sámuelt rendkívül negatívan ábrázoló, és igazságtalanul elmarasztaló részeit. A neves olasz író felületes tájékozódás alapján Teleki Sámuelt „osztrák—magyar grófként" mutatta be, afrikai utazását „dekadens" jelzővel minősítette, s egyéb tárgybeli tévedéseit azzal tetézte, hogy Teleki Sámuelt groteszk és visszataszító módon sanda hasonlatokkal útonállóként írta le, megfeledkezve tényleges érdemeiről. Alberto Moravia írói szubjektivizmusa, egyoldalú hatásvadászata jellemző tükre és sajnos nem kivételes példája annak az írói magatartásnak, mely Teleki Sámuel megítélésének kérdésében valósághamisítást tesz, s a tények figyelmen kívül hagyásával rossz fényt vet a magyar földrajzi felfedező utazások kétségtelenül egyik és legjelentékenyebb alakjára, s károsan befolyásolja a közgondolkodást. A Teleki Sámuel vezette Afrika-expedíció centenáriumi évfordulója alkalmán túlmenően, a tények iránti tisztelet késztet Teleki Sámuel személyének és 1886—1888 között tett kelet-afrikai utazásának hiteles források és megbízható feldolgozások nyomán történő bemutatására, az expedíció főbb eredményeinek fókuszpontba állítására és a vállalkozás jelentőségének értékelésére. Családi körülmények Teleki Sámuel a neves erdélyi Teleki család református ágának gyermekeként 1845. november 1-én Sáromberkén, az 1769-ben épült, s ma is fennálló barokk kastélyban látta meg a napvilágot. Életútja is szülőfalujába kanyarodott vissza, s 1916. március 10-én bekövetkezett halála után az ősi családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Családja, az egykori Garázda nemzetség tagjai fontos szerepet töltöttek be Erdély politikai és kulturális életében. Teleki Mihály (1643—1690) Apafi Mihály, az utolsó erdélyi fejedelem főkancellárja volt. Teleki Sámuel (1739—1822) erdélyi kancellár a marosvásárhelyi Teleki Téka, Erdély legnagyobb tudományos könyvtárának megalapítójaként szerzett elévülhetetlen érdemeket. Teleki József (1790— 1855) történetíró és nyelvész vetette meg a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának alapjait. Az 1848—49-es szabadságharcot követően két Teleki kényszerült száműzetésbe, a kolozsvári születésű Teleki Sándor honvédezredes (1821—1892) és Teleki László (1811—1861), a politikus, Kossuth Lajos diplomáciai megbízottja, a Kegyenc című dráma szerzője. Egy írónőt, Teleki Blankát (1806— 1862), a magyar nőnevelés úttörőjét pedig bebörtönözték. Diákévek Debrecenben és Göttingenben Teleki Sámuel középiskolai és egyetemi tanulmányának részleteit sokáig homály fedte. Olyan véle-
