Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Teleki Sámuel expedíciós fényképei (Erdélyi L. )

TELEKI SÁMUEL EXPEDÍCIÓS FÉNYKÉPEI Teleki Samu is kénytelen osztozkodni Orbán Balázzsal a magyar fotográfia „mostohagyermek" sorsában. Nevét nem említik a fotótörténeti közleményekben, holott bravúros felvételei világviszonylatban is érdeklődésre tarthatnának számot. Eastmannak, a Kodak-üzem alapítójának hála, a múlt század nyolcvanas éveiben a fotográfia tömegszórakozássá válik. Fellendül a sajtó-fotográfia is, 1886-ban megjelenik az első sajtófénykép. Ezek után az igényesebb amatőr olykor közlési szándékkal készíti felvételeit. Mégis más mércével kell mérnünk az emlékképet gyártó amatőrt és azokat a felfedezőket, akik az Egyenlítői Afrika térségében háromezer kilométeren keresztül cipelik (helyesebben cipeltetik) magukkal a fényképezőgépet, a sok száz lemezt vagy filmtekercset. Kellő dokumentáció hiányában nem tudjuk teljes bizonyossággal állítani, de úgy tűnik, az alapkutatásokat végző nagy afrikai expedíciók nem vittek magukkal fényképezőgépet. Legalábbis a földrajzi felfedezések történetét tárgyaló kötetek képanyagában nem láttunk Stanley vagy Speke vagy Livingstone szerzőségére utaló felvételeket. Az egyetemes fotótörténeti szakmunkák majd mindegyike közöl afrikai fotókat, de ezek kivétel nélkül a hatvanas—hetvenes évek Afrikájának partvidéki területeit mutatják be. Felfedező úton lévő karaván-fotónak nyomát sem látni. Pontosabban: sikerült a Francia Fotótörténeti Múzeumban egyetlen olyan fényképre bukkannunk, amely feltehetőleg egy kutató expedíciót mutat be. 1885ben készült, egy évvel Telekiek útja előtt. Jelentős gyűjteményekben, így a párizsi Musée de l'Homme gazdag és szakosított anyagában ilyen fénykép nincs. A maszai és kikuju törzsek kultúráját bemutató első fotókat egy évtizeddel később, az 1900as esztendők előestéjén készítették. Ezek alapján megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy Teleki Samu és Höhnel Lajos expedíciós fényképfelvételei nemcsak a hazai, hanem az egyetemes fotótörténet páratlanul értékes darabjai közé tartoznak. Teleki Samu a folóhagyaték szerzőségében osztozik Höhnellel, Dsumma Mussza nevű szuahéli vezetőjükkel, sőt fotótékájukban találtunk zanzibári, adeni hivatásos fényképész cégjelzéses „idegenforgalmi anzikszát" is. Höhnel útibeszámolójában csak néhány fényképezés történetét, pontosabban tényét említi, ezeknél ő a szerző. Hogy Teleki hol és mikor fényképezett, erre nem tér ki. A képek nagy részének beható elemzésével megállapítottuk: akkor és ott készültek, amikor és ahol Höhnel önkívületi állapotban, magas lázzal feküdt, hordágyon cipelték, amikor ereje teljesen elhagyta, tehát nem fényképezhetett. Különben majdnem közömbös, ki nyomta meg a gombot. Itt említjük meg: az értékes fotóanyagot dr. .lakó Zsigmond professzor és Entz Géza mentették meg a pusztulástól. A második világháború alatt, illetve nyomban a felszabadulás után összegyűjtötték a kastélyok levéltáraiból azt az anyagot, ami még menthető volt. Sáromberkén a képek a földön, mocsokban hevertek, úgyszólván egyenként kellett kimosni őket a piszokból. Ma a fotóhagyaTeleki Sámuel immár klasszikusnak számító fényképe : vadászpuskájával afrikai szálláshelye előtt. A felvételt valószínűleg Höhnel készítette még az út elején tékot, az irattári anyaggal együtt, a kolozsvári Állami Levéltárban gondozzák. Bécsi tájékozódásunk során derült ki: az expedíció fotódokumentumainak Höhnel birtokában lévő példányai a második világháborúban a lángok martalékai lettek. így a hazánkban őrzött képanyag osztrák tudománytörténeti szempontból is rendkívüli érdeklődésre tarthat számot. Erdélyi Lajos (Részletek a „Teleki Samu Afrikában" c. könyvéből)