Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Teleki Sámuel rövid életrajza (Kászoni D.)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK TELEKI SÁMUEL RÖVID ÉLETRAJZA A Marosvásárhely tőszomszédságában fekvő Sáromberkén született 1845. november 1-én. Apja gróf Teleki Sámuel erdélyi földbirtokos. Négyen voltak testvérek, ő volt a másodszülött. Az anyakönyvben és minden hivatalos okmányban keresztneve Sámuelként szerepel, családi körben és az ismerősök általában Samunak hívták. A középiskolát magánúton végezte el és Debrecenben a Református Kollégiumban 1863-ban kitüntetéssel érettségizett. Ezután a berlini és a göttingeni egyetemen tanult tovább. Állam- és gazdaságtudományi szakra iratkozott be, de külön tárgyként geológiát, ásványtant és földrajzot is tanult. A korabeli szokásoknak megfelelően katonai pályára lépett, és néhány év alatt huszárőrnagyi rangig vitte. 1881-ben lemondott a katonaságról, hogy bekapcsolódjon a politikai közéletbe. Képviselőnek jelöltette magát a Sáromberkével határos gernyeszegi kerületben, és a gazdag arisztokratát természetesen meg is választották. Az újdonsült képviselő Budapesten megismerkedett Rudolf trónörökössel és feleségével, Stefánia hercegnővel, 11. Lipót belga király leányával. Teleki már 1881 őszére meghívta a trónörököst birtokára medvevadászatra. A közös szenvedély szoros barátságot eredményezett Teleki Sámuel és a trónörökös között, aki ezután majd minden évben ellátogatott Erdélybe, s együtt vadászgattak a Görgényi-havasokban. Rudolf magasrangú ismerősei köréből akkor már többen jártak Kelet-Afrikában, a trópusi nagyvadak paradicsomában. Bizonyára kettőjük között is felmerült ez a téma, s ez inspirálhatta Telekit 1886 elején arra a váratlan elhatározásra, hogy Afrikába utazzon. Rudolf trónörökös a pozsonyi születésű tehetséges fiatal osztrák sorhajó-hadnagyot, Ludwig von Höhnelt ajánlotta Telekinek útitársul, aki a tanácsot el is fogadta. Míg Höhnel hegymászó túrákon készült fel a nagy utazásra, Teleki Franciaországban és Angliában folytatott előzetes tanulmányokat. Felkereste a British Museumot, a brit Királyi Földrajzi Társaságot, könyveket és térképeket gyűjtött össze, afrikai szakértőkkel konzultált. Már ebből is következtethető, hogy nem egyszerű vadász-szafarira készült. Teleki 1886 november végén érkezett Zanzibárba, ahol Höhnel már várta. Az expedíció megszervezése után, 1887 januárjában keltek át a kontinensre, s kezdetét vette a bátor vállalkozás, mely Afrika utolsó nagy fehér foltját tüntette el a térképről. (Lásd az expedíció kronológiai vázlatát Pokoly Béla összeállításában.) Az expedíció 1888 októberében érkezett vissza a tengerpartra. Hazatérőben Teleki 1889 elején látogatást tett Abesszíniában, ahol Harar vidékét kereste fel. Az expedíció sikeres munkájáról Teleki csak egy rövid jelentést publikált a Times hasábjain, magát az utazást és annak eredményeit kísérője, Höhnel írta le. Kevésbé ismert, hogy Teleki a következő években további nagy utazásokat tett. 1893-ban például Indiába, onnan pedig az indonéziai szigetvilágba utazott. 1895-ben visszatért Afrikába, és újra megkísérelte a Kilimandzsáró megmászását, de ekkor sem sikerült a csúcsot elérnie. Közben neve az afrikai felfedezések nyomán világszerte ismertté vált, számos tudományos intézmény, társaság díszoklevéllel tüntette ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1894-ben tiszteletbeli tagjává választotta. A bécsi udvartól 1897-ben elnyerte a „valóságos belső titkos tanácsos" címet. A századforduló táján újra bekapcsolódott a közéletbe. Többször is mandátumot szerzett és részt vett az országgyűlés munkájában. Amikor kitört az első világháború már 69 éves volt, de mint tartalékos huszáralezredes, felajánlotta szolgálatát az uralkodónak, korára való tekintettel azonban azt már nem fogadták el. Még két évet élt, 1916. március 10-én hunyt el. A család ősi fészkében, Sáromberkén, a domboldalon épült ősi kripátban helyezték örök nyugalomra. Kászoni Dénes 61