Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

OKMÁNYTÁR - Teleki Sámuel afrikai útinaplója (Balázs D.)

OKMÁNYTÁR TELEKI SAMUEL AFRIKAI UTINAPLOJA Teleki Sámuel afrikai expedíciós útinaplója körül hosszú időn át bizonytalanság uralkodott. Teleki közismerten nem tartozott a tollforgató, íráskedvelő emberek közé. Míg mások kis tettekről is harsogó közleményeket írtak, addig ő, aki a legsikeresebb magyar földrajzi expedíciót vitte véghez, csak néhány jelentést, rövid beszámolót készített utazásáról. Feltételezték azonban, hogy naplót vezetett az utazás eseményeiről, de azt a családi irattár rejtve őrizte. Erdélyi Lajos, aki minden korábbi kutatónál behatóbban foglalkozott a Teleki-expedícióval, a bukaresti Kriterion Könyvkiadó gondozásában 1977-ben megjelent „Teleki Samu Afrikában" c. művében kitér a naplóra is. Szerinte ,,a kéziratos naplót Sáromberkén, illetve később a marosvásárhelyi Teleki Tékában őrizték. A második világháború éveiben külföldre került: Kanadába." Véletlen egybeesés, hogy ugyancsak 1977-ben jelent meg az Egyesült Államokban Francis G. Wagner magyar származású történész könyve: Magyar hozzájárulás a világ művelődéséhez (Hungarian Contributions to World Civilization). A könyv 76. oldalán olvashatunk a Teleki-expedícióról, és az író megjegyzi, hogy „Teleki Sámuel anyagát a Michigani Állami Egyetem őrzi, East Lansingban (USA). Az anyagot a Michigani Állami Egyetem Afrikai Tanulmányok Központja (Michigan State Univetsity, African Studies Center) vásárolta meg Teleki Károlytól." A Wagner Ferenccel folytatott levelezésből kiderült, hogy ő már régóta kutatott Teleki Sámuel levéltári hagyatéka után, és körülményes úton sikerült rátalálnia a kéziratokra, köztük Teleki naplójára, ő azonban erről részleteket nem publikált. Erdélyi Lajos is megpróbálkozott, hogy hozzájusson a naplóhoz, de sikertelenül. A Magyar Földrajzi Gyűjtemény megalakulása (1983) után szóba került a Teleki-expedíció közelgő 100. évfordulója alkalmából rendezendő konferencia és egy szervezendő emlékexpedíció gondolata. Ennek kapcsán felmerült a kallódó Teleki-relikviák felkutatása és összegyűjtése. E sorok írója 1984 nyarán önköltséges tanulmányúton az Egyesült Államokban tartózkodott és kereste a kapcsolatot az ott élő Teleki leszármazottakkal. Sikerült beszélnie a marylandi Silverspringben élő Teleki Károllyal, aki elmondta magáról, hogy ő a nagy utazó Teleki Sámuel legközelebbi oldalági rokona. Megerősítette azt is, hogy a napló jelenleg is a Michigani Egyetem könyvtárában található. A naplót az időközben elhunyt édesapja, akit szintén Teleki Károlynak hívtak, adta el az egyetemnek még az 1950-es években. Ő nála csak családi fényképek maradtak, valamint két tőr: az egyik Teleki Sámuelé volt, a másikat Teleki Sámuel Rudolf trónörökösnek adományozta, de a mayerlingi tragédia után valamilyen úton visszakerült hozzá. A Bécsben élő nővérénél, valamint a Kanadában letelepedett öccsénél szintén jobbára csak fényképes emlékek maradtak meg. Michiganbe nem juthattam el, azonban nyomban kértem Kubassek Jánost, a Gyűjtemény igazgatóját, hogy hivatalos levélben érdeklődje meg, miképpen kaphatnánk másolatot a Teleki kéziratokról. Janneite Flore, a Michigani Állami Egyetem könyvtárának osztályvezetője közölte válaszlevelében, hogy a Teleki-hagyaték náluk van, az egyetemi könyvtár „különleges gyűjtemények" részlegében őrzik (Special Collections Library). A Telekianyagban a napló kézirata található, két kötetben, egyenként közel 200 oldal terjedelemben, továbbá egy harmadik töredék naplójegyzet, két afrikai fénykép, valamint az eladó id. Gróf Teleki Károly angol nyelvű ismertető fordítása. A levélíró közölte továbbá, hogy készségesen készítenek az anyagról mikrofilmet, ami kb. 60—80 dollárba kerül. Megjegyezte, hogy éppen levelünkkel egyidőben rendelte meg a mikrofilmet a Bécsi Egyetem, s ha együtt készítenék el a fotózást, akkor feleannyiba kerülne. A Magyar Földrajzi Gyűjteménynek azonban 40 dollárja sem volt! A Teleki-napló másolata végül mégis eljutott Magyarországra. Ez Lázár István író, újságíró érdeme, aki szintén hosszú ideje foglalkozik a magyar utazókkal. Véletlenül 1984-ben sikerült kapcsolatba kerülnie a szétágazó Teleki-család egyik tagjával, Paul G. Telekivel, azaz Teleki Pállal, az azonos nevű földrajztudósunk unokájával. Ő megemlítette, hogy látta apja, Teleki Géza hagyatékában a napló xerox-másolatát, s azt egy következő útján el is hozta magával és átadta publikálásra Lázár Istvánnak. A kapott anyagról Lázár István nyomban cikket írt, mely a Kortárs 1984. decemberi számában jelent meg „Előzetes jelentés egy kéziratról" címmel. Lázár István a kézirat tanulmányozása kapcsán fontos megállapításokra jutott. Többek közt meggyőződött arról, hogy Erdélyi állításával ellentétben Höhnel nem használhatta forrásmunkául könyve megírásakor Teleki naplóját, mivel az összehasonlítás bebizonyította, hogy a történések