Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

ÉRTEKEZÉSEK - Farkas Edit: A Teleki-expedíció botanikai eredményei

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 5. szám, 1988. p. 43—48., Érd A TELEKI-EXPEDÍCIÓ BOTANIKAI EREDMÉNYEI Farkas Edit ÖSSZEFOGLALÁS A 100 évvel ezelőtti Teleki-expedíció a növényvilág sokféleségét is képviselő gazdag növénygyűjteménye révén számos új eredménnyel szolgált a botanika nagy feltáró és leíró korszaka számára. A kor nemzetközi hírű specialistái dolgozták fel az anyagot. A 237 fajt számláló herbáriumban 32 virágos növény-, 1 páfrány-, 32 lombos moha-, 4 májmoha- és 9 zuzmófaj, összesen 78 faj volt új a tudomány számára. Számos növény nevében él az expedíció hírességeinek — Teleki Sámuel és Höhnel Lajos —, ill. az expedíció által felkeresett földrajzi helyeknek — Leikipia, Kilimandzsáró, Kenia, Ndoro, Meru, Dsagga — neve. A Teleki-expedíció botanikai jelentősége kevéssé ismert, pedig számos új eredmény fűződik az expedíció során gyűjtött növényekhez. Ezzel kapcsolatban legfőbb forrásként Höhnel naplóját tekinthetjük (HÖHNEL, L. 1892). A botanikai fajlistát a függelék tartalmazza (852—872. oldal). Ezenkívül több helyen találunk rá utalást, sőt hosszabb leírást is — pl. a Kilimandzsáró esetében — az érintett tájak növényzetéről. A Föld flórájának feltárása ebben az időben vált mind teljesebbé, s ekkor indult meg a tájak növény földrajzi feltérképezése is. A botanikának e nagy feltáró és leíró korszakába a Teleki-expedíció elsősorban gazdag növénygyűjteményével kapcsolódott be. Az expedíció 237 növényfajt számláló gyűjteményéből 78 volt új a tudomány számára (lásd 1. táblázat). Figyelemreméltó, hogy a virágos növények mellett harasztokat, mohákat és zuzmókat is találunk közöttük. Valószínű, hogy elsősorban a feltűnőbb, tömegesebb fajokat gyűjtötték, amire a szerényebb küllemű fajok kisebb részaránya utal a gyűjteményben. A 237 fajból álló listában 36 egyszikű, 112 kétszikű zárvatermő és 3 nyitvatermű virágos növényt találunk. Emellett 20 a páfrány-, 33 a lombos moha-, 7 a májmoha- és 26 a zuzmófajok száma. Ezek közül újnak bizonyult a tudomány számára 32 virágos növény-, 1 páfrány-, 32 lombos moha-, 4 májmoha- és 9 zuzmófaj. A kor legkiválóbb specialistáit kérték fel az értékes anyag meghatározására. A virágos növényeket és páfrányokat Georg August Schweinfurth (1836—1925) berlini professzor dolgozta fel. Sajnos a gyűjtemény a II. világháború alatt elpusztult, s csak irodalmi hivatkozások őrzik nyomát (Ld. pl. HEDBERG, O. 1957). A mohák és zuzmók sorsa szerencsésebb volt. A lombosmohákkal Carl Johann August Müller (1818—1899) foglalkozott Halléban (Ld. még MÜLLER, K. 1890). Egy kivételével mindet új fajnak találta. Többet közülük azóta más nemzetségbe soroltak át (pl. syn. Dicranum Höhneli C. Müll. = Campylopus hoehnelii [C. Müll.] Kindb.), de csak néhányukról derült ki, hogy megegyeznek már korábban leírt fajokkal (pl. syn. Polytrichum Höhneli C. Müll. = Polytrichum commune Hedw.) így általában változatlan néven ismertek azóta is (KIS G. 1985). Az ember néha hajlamos arra, hogy a terepen elmenjen a máj mohák mellett, így nem csodálkozhatunk azon, hogy csak egészen kis számban gyűjtötték be őket. A lipcsei Franz Stephani (1842—1927) 4 új fajt talált közöttük. A zuzmókat De Candolle kortársa, a nem-kevésbé híres Jean Müller Argoviensis (1826—1896) genfi professzor határozta meg és 9 új fajt írt le (Ld. még MÜLLER. J. 1890). Új fajokat gyakran neveznek el ismert személyekről, legtöbbször híres botanikusokról vagy a növény gyűjtőjéről. A Teleki-expedíció fajlistájában többször találkozhatunk Teleki és Höhnel nevével. Teleki nevét 1 máj moha és 6 virágos növényfaj viseli. Ezek a következők: a májmoha — Plagiochila telekiana St., virágos növények—Dorstenia telekii Schweinf., Lobelia telekii Schweinf., Erigeron telekii