Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kádár Zoltán: Teleki Sámuel expedíciójának állattani eredményei

A páratlanujjú patások között gyakori zsákmá­nya volt TELEKInek és HÖHNELnek a külön­böző fajú zebrák. HÖHNEL könyvében az alföldi zebra (Equus burchelli GRAY) habitus-képét is közli 15 ( 1. kép). Rendszertani szempontból pedig figyelemreméltó összehasonlítást tesz az egyik ábrán 16 (2. kép) a szélescsíkú Chapman zebrája (Equus chapmanii LAY ARD ) és a vékony, sűrű csíkokkal ékes ún. zsinóros zebra (Equus grevyi OUST.) bőrét mu­tatja be. Ez utóbbi faj elterjedésének szempont­jából értékes adatokat köszönhetünk az expedí­ciónak, mint ezt a „Magyar Brehm" is hangsú­lyozza: „Biztosra vehetjük, hogy TELEKI SÁ­MUEL gróf expedíciója ugyanerről a fajról gyűj­tött tapasztalatokat. HÖHNEL, a gróf kísérője följegyezte, hogy „az é. sz. 1° 30' alatt eltűnik a széles csíkú, lófejű és lófülű déli tigrisló, s ugyanitt az északi faj váltja fel, melynek nagy feje a szamá­réhoz hasonló, csíkjai pedig oly keskenyek, hogy az állat még kis távolságból is teljesen szürkének látszik. . ," 17 A párosujjú patások közt legveszedelmesebb a kafferbivaly (Syncerus caffer SPARMJ vadá­szata volt. Az expedíció idején a jelenleg már rit­kuló állat még nagy populációkban fordult elő az Egyenlítő vidékén. A „Magyar Brehm" kiemeli, hogy HÖHNEL „a Meru hegyen a Kilimandzsá­rótól nyugatra 400—600 főnyi csordát látott; gróf TELEKI SÁMUEL pedig az egyenlítő alatt, a Baringó tótól délre oly csordákat, amelyekben 5000 darab is lehetett".' 8 A TELEKI által elejtett kafferbivalyok trófeája az említett görgényszent­imrei gyűjteményben látható. A TELEKI-expedícióban elejtett egyéb párosujjú patások között legnagyobb fajszámban az anti­lopok voltak. A leírások arra vallanak, két külön­böző gnut ismertek, lehetséges azonban, hogy ez a Connochaetes taurimts BURCHELL két vál­tozata (C. t. albojubatus és taurimts) voltak. Ami a trófeákat illeti, sajnos az említett gyűjteményben csak egy maradt meg, mégpedig a gyűrűsfarkú víziantilop (Kobus ellipsiprymnus OGILBYj hom­lokcsontja a szarvakkal, ugyanezt a trófeát HÖH­NEL is bemutatja (3. kép), ezenkívül még több különböző antilopfaj trófeájának rajzát közli, ezek: tehénantilop (Tauro tragus derbianus GRAY,), nagy kudu (Strepsiceros strepsiceros PÁLLJ, beisa antilop (Oryx beisa RÜPPyi, két tehénanti­lopfajét (Alcephalus cokii GTHR. és A. caama CUV. J stb. 19 Messze vezetne mindazon patásállatok fajainak felsorolása, amelyek az expedíció elé kerültek, hiszen jelentős részük — szerencsére — még ma is él ezen a területen. így — többek közt — TELEKI és HÖHNEL vadásztak vízilóra (Hippopotamus amphibius L.) és zsiráfokra (Giraffa camelopar­dalis L.), sok volt az expedíció idején ezen a terü­leten a varacskos disznó (Phacochoerus aethio­picus PALLAS) is. A nagyvadak sorában a rinoceroszok mellett a legelőkelőbb helyt természetesen az afrikai ele­fánt (Loxodonta af ricana BLBCHJ töltötte be. ÉHIK a „Magyar Brehm" újabb kiadásában 20 2. kép. Két zebrafaj bőrének összehasonlítása: balra Chapman zebrája (Equus chapmanii), jobbra az ún. zsinóros zebra (Equus grevyi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom