Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kádár Zoltán: Teleki Sámuel expedíciójának állattani eredményei

A páratlanujjú patások között gyakori zsákmánya volt TELEKInek és HÖHNELnek a különböző fajú zebrák. HÖHNEL könyvében az alföldi zebra (Equus burchelli GRAY) habitus-képét is közli

15 ( 1. kép). Rendszertani szempontból pedig figyelemreméltó összehasonlítást tesz az egyik ábrán

16 (2. kép) a szélescsíkú Chapman zebrája (Equus chapmanii LAY ARD ) és a vékony, sűrű csíkokkal ékes ún. zsinóros zebra (Equus grevyi OUST.) bőrét mutatja be. Ez utóbbi faj elterjedésének szempontjából értékes adatokat köszönhetünk az expedíciónak, mint ezt a „Magyar Brehm" is hangsúlyozza: „Biztosra vehetjük, hogy TELEKI SÁMUEL gróf expedíciója ugyanerről a fajról gyűjtött tapasztalatokat. HÖHNEL, a gróf kísérője följegyezte, hogy „az é. sz. 1° 30' alatt eltűnik a széles csíkú, lófejű és lófülű déli tigrisló, s ugyanitt az északi faj váltja fel, melynek nagy feje a szamáréhoz hasonló, csíkjai pedig oly keskenyek, hogy az állat még kis távolságból is teljesen szürkének látszik. . ,"

17 A párosujjú patások közt legveszedelmesebb a kafferbivaly (Syncerus caffer SPARMJ vadászata volt. Az expedíció idején a jelenleg már ritkuló állat még nagy populációkban fordult elő az Egyenlítő vidékén. A „Magyar Brehm" kiemeli, hogy HÖHNEL „a Meru hegyen a Kilimandzsárótól nyugatra 400—600 főnyi csordát látott; gróf TELEKI SÁMUEL pedig az egyenlítő alatt, a Baringó tótól délre oly csordákat, amelyekben 5000 darab is lehetett".'

8 A TELEKI által elejtett kafferbivalyok trófeája az említett görgényszentimrei gyűjteményben látható. A TELEKI-expedícióban elejtett egyéb párosujjú patások között legnagyobb fajszámban az antilopok voltak. A leírások arra vallanak, két különböző gnut ismertek, lehetséges azonban, hogy ez a Connochaetes taurimts BURCHELL két változata (C. t. albojubatus és taurimts) voltak. Ami a trófeákat illeti, sajnos az említett gyűjteményben csak egy maradt meg, mégpedig a gyűrűsfarkú víziantilop (Kobus ellipsiprymnus OGILBYj homlokcsontja a szarvakkal, ugyanezt a trófeát HÖHNEL is bemutatja (3. kép), ezenkívül még több különböző antilopfaj trófeájának rajzát közli, ezek: tehénantilop (Tauro

tragus derbianus GRAY,), nagy kudu (Strepsiceros strepsiceros PÁLLJ, beisa antilop (Oryx beisa RÜPPyi, két tehénantilopfajét (Alcephalus cokii GTHR. és A. caama CUV. J stb.

19 Messze vezetne mindazon patásállatok fajainak felsorolása, amelyek az expedíció elé kerültek, hiszen jelentős részük — szerencsére — még ma is él ezen a területen. így — többek közt — TELEKI és HÖHNEL vadásztak vízilóra (Hippopotamus amphibius L.) és zsiráfokra (Giraffa camelopardalis L.), sok volt az expedíció idején ezen a területen a varacskos disznó (Phacochoerus aethiopicus PALLAS) is. A nagyvadak sorában a rinoceroszok mellett a legelőkelőbb helyt természetesen az afrikai elefánt (Loxodonta af ricana BLBCHJ töltötte be. ÉHIK a „Magyar Brehm" újabb kiadásában

20 2. kép. Két zebrafaj bőrének összehasonlítása: balra Chapman zebrája (Equus chapmanii), jobbra az ún. zsinóros zebra (Equus grevyi)