Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 5. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1988)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kádár Zoltán: Teleki Sámuel expedíciójának állattani eredményei

/. kép. Alföldi zebra (Equus burchelli) Höhnel könyvében idézni. A trónörököshöz 4/11/1887 dátummal írott levelében ez áll: „Lőttem a másai úton 21 Rinoczeroszt 4 bivalat, pár száz antilopot és különböző vadat. Oroszlánra csak egyszer jöttem lövésre Thurukkába este fele. . .".

8 Majd elefántvadászatról ír, megemlíti továbbá ,,a kapotei hegy tetején pár Rhinoczeroszt lőttem".

9 Ugyanebben a levélben alább a következők olvashatók: „egészben 25 Rinoczeroszt és 6 bivalt lőttem, ezen utóbbi komolyan veszélyes állat; kettő, három üldözteti magát, a negyedik támad, oly gyorsasággal és erővel minőről sohase volt képzetem...".

10 Az 1887/88-as expedíció végén, 8/8/88 keltezésű feljegyzésében a következő olvasható: „Lőttem egészben ezen uton 82 darab vadat, Rino 26, Elefánt 21, Bival 4, Zebra 11, Antilopok 12, Hypo 3, Párducz 1, V. disznó 1, Borz 1, Majom 1, Krokodil 1.". Mint az idézett felsorolásokból kitűnik, TELEKI nem sorolta fel az egyes fajokat tudományos neveik szerint, az adott sorrend sem rendszertani jellegű, hanem a nagyvadak elejtésére áhítozó vadász szemszögéből történt, nem beszélve arról, hogy a rokonfajokat egybeveszi, pl. a sokféle antilopot a felsorolások nem említik fajok szerint elkülönítve. Pontosabb azonosítások — minthogy (HEUGLINtól eltérően) TELEKI egyetlen fajról sem készített rajzokat — a napló egészének ismerete, a megmaradt néhány trófea, továbbá HÖHNEL könyvének képei, illetve többé-kevésbé pontos leírásai alapján történhet. Az egyes fajok szokásait, elterjedéseit illetőleg főként HÖHNEL alapján tájékozódott a tudomány (bár ő sem volt zoológus!). A napló jegyzetei, továbbá HÖHNEL könyve alapján is biztosan megállapítható, hogy TELEKI mindkét afrikai rinoceroszfajt ismerte, vagyis az ún. szélesszájú, az általa is fehérnek nevezett hatalmas Ceratotherium simum BURCH. nevűt, továbbá az előbbinél kisebb ún. keskenyszájú vagy fekete orrszarvút (Diceros bicornis L.). A „Magyar Brehm" BÁLINT SÁNDOR szerkesztésében megjelent szövegében

11 a következőket olvashatjuk: „TELEKI gróf és HÖHNEL ÉszakkeletAfrikában az é. sz. 1° 30' alatt olyan példányokra bukkantak, amelyek a közönséges kéttülkű rinocerosztól (ti. a Diceros bicornis törzsalaktól, K. Z.) feltűnően különböztek. Ezek legalábbis egyharmaddal kisebbek, testalkotásuk általában tetszetősebb s az állatok ügyesebbek és gyorsabban mozogtak. A mig a rendes példányok egy-egy darabja teljesen elegendő volt, hogy a karavánt egy napra való hússal ellássa, a kisebb állatokból mindig kettő kellett".

12 „A két formás tülök hosszúságban kevésbbé különbözik, mint a kéttülkű rinocerosznál ; mind a kettő meglehetősen hirtelen vékonyodik s két oldalt mindig laposra nyomott, sőt néha nagyon is lapos, mondja HÖHNEL, hozzátévén, hogy bizonyára több mint félszáz rinocéroszt látott az északi és a déli fajból felboncolni, de gyomrukban sohasem talált leveleket, hanem mindig csak füvet."

13 A két változat létét az újabb kutatás is megerősíti, így pl. HALTENORTH megkülönbözteti

14 a törzsalakot, a nagyobb termetű Kap-rinoceroszt a kisebb, úgynevezett szomáli rinocerosztól (Diceros bruci). Egyébként szerencsénkre a TELEKI által elejtett egyik „fekete orrszarvú" trófeája ránkmaradt, két másik faj trófeájával együtt jelenleg a görgényszentimrei erdészeti iskola vadászati gyűjteményében látható.