Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
ÉRTEKEZÉSEK - Gondáné Salánki Márta: A földrajz oktatása a Debreceni Református Kollégiumban 1777—1806 között
A FÖLDRAJZ OKTATÁSA A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUMBAN 1777—1806 KÖZÖTT Gondáné SaJánki Márta ÖSSZEFOGLALÁS A két Ratio Educationis közötti időszakban ( 1777—1806) az ország egyik legjelentősebb oktatási intézményében, a Debreceni Református Kollégiumban az állami vagy hivatalos tantervekkel szemben saját szerkesztésű tantervekkel dolgoztak. Ezeknek földrajzi anyagát és segédeszközeit a kiváló pedagógus, Marótfii György alapozta meg. A természeti környezet tanításával több tárgy foglalkozott, így a tanulókban a szétdaraboltság miatt még nem alakulhatott ki egységes földrajzi szemlélet. A társadalmi földrajz anyagát a leíró földrajznak a a történelemmel együtt való tanítása és az államismei irányzat jellemzi. A szerző részletesen ismerteti az ezekben az években alkalmazott tanrendek földrajzi anyagát, a tanárok és a diákok által használt tankönyveket és térképeket. A ma földrajztanárát feltétlenül izgatja, hogy elődei mi módon oldották meg e rendkívül komplex tárgy oktatását. Az egyik legizgalmasabb kérdés a földrajzi környezet egészéről alkotott tanulói kép változása a különböző tanulmányi időszakokban. A magyar oktatástörténetben egy jól körülírható szakasz a két Ratio Educationis közötti harminc év. A Debreceni Református Kollégium, mint református lelkész- és tanítóképző intézet, nem fogadta el a katolikus állam által diktált tantervet. így sajátos arculatú, ugyanakkor jelentős hatású intézmény volt, hiszen az egész Tiszántúlnak adott lelkészeket és tanítókat. Meghatározta a terület szellemi arculatát az ország többi részéhez viszonyítva. A XVIII.—XIX. század fordulója oktatástörténe tileg több okból is érdekes: 1. azzal, hogy Debrecen nem vezette be az állami tanterveket, jelezte szembenállását a Habsburg abszolutizáló törekvésekkel szemben; 2. a különböző tudományok (főleg természettudományok) hatalmas előrelépést tettek ebben az időben, és jelentős a tantárgyak differenciálódása; 3. a Kollégiumban ez időszakban vezették be először a magyar nyelvű oktatást (1795. ápr. 25.), s ezzel megjelennek a magyar nyelvű tankönyvek és segédeszközök. (Balogh F. 1904. p. 404.). (Igaz, ez rövid átmeneti időszak volt, mert a református iskolák számára az álmosdi tanügyi konferencián már 1804-ben elfogadott, majd 1807-ben megjelent Ratio Institutionis 1 ismét visszaállította a latin nyelvű oktatást. Mégis jelentős a szaktudományok magyar nyelvűsége szempontjából.) Debrecen ekkor kezdi kiheverni a rekatolizálás sokkját (1781. Türelmi rendelet, 1790/1.26. törvénycikk értelmében). A városra mindig jellemző volt, hogy inkább háromfelé adózott, de függetlenségét városfalak nélkül is megőrizte minden főhatóságtól. Ez a „debreceni szellem" nyilvánul meg a kollégiumi oktatásban is. A Kollégiumban az I. Ratio Educationist azért nem vezették be, mert arra hivatkoztak, hogy már 1770-ben önálló tantervük volt, amelynek alapjait még Maróthi György, vagy Maróthi lejegyzésével a Maróthi-kori tanári testület rakta le (Szabó B. 1985). Az 1770-es Methodust 1791-ben újabb Methodus követte, amelyet tovább csiszolgattak, finomítottak, egészen 1807-ig, a Ratio Institutionis kiadásáig (1. melléklet). A II. Ratio Educationist sem vezették be, mert már ekkor is új elfogadott tantervük volt. A következőkben azt fogjuk nyomon követni, hogyan formálódott a természet és társadalom kölcsönhatása révén kialakuló földrajzi környezet képe a tanulókban a kor adott és felhasznált ismeretanyagából és taneszközeivel. Földrajztanításon ebben az időben még egyértelműen a történelmi vagy politikai földrajz tanítását értették. Debrecenben a Nyugat-Európában tanult professzorok szintén ezt értették alatta, annak ellenére,
