Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Poroszlói Ildikó: Százhalombatta és Érd régészeti nevezetességei

2. ábra. Vadkanagyaras vaszabla a 114. sz. halomsírból (restaurálás közben) Holport Ágnes a leletek alapján a temető korát a hallstatti C periódusba keltezi, vagyis i. e. 650—550 közé. Ezeket a halmokat tehát mintegy 1000 évvel korábban építették, mint ahogy a hunok hazánk területén átmenetileg megtelepedtek. Igaz, hogy a hunok ismerték a halotthamvasztás szokását és főnökeik sírja fölé a pusztai népek szokása szerint halmot emeltek, de sírleleteik természetesen nem téveszthetők össze a hallstatti kultúra emlékeivel. „Attila vára" Van még egy „közös" lelőhelye Érdnek és Százhalombattának, a két város határában húzódó Sánc-hegy, melyet Attila várának is neveznek. Százhalombatta—Téglagyár néven ismert a szakirodalomban egy nagyjából háromszög alakú erődített terület, melynek oldalai 500, 600 és 700 méter hosszúak, ÉNY felől egy 300 méter hosszú — feltehetőleg kora vaskori — sánc zárja le (MRT, 1986). Rengeteg lelet került elő 1847 óta, ezek különböző múzeumokban vannak, illetőleg magángyűjtőkhöz kerültek. A régebbi leleteknél a pontos lelőhelyet nem ismerjük, általában Érd vagy Batta megjelöléssel lettek beleltározva. 1963-ban került sor ásatásra, amikor a Téglagyár a lelőhely déli részét veszélyeztette. Ezen a részen egy 200 x 100 méteres terület kb. 2 méterre emelkedett ki a környezetéből, itt a bronzkorban a nagyrévi és vatyai kultúra népessége telepedett meg, majd a vatyai kultúra idején (i. e. 1600 körül) földvárrá alakították. Az ásató Kovács Tibor megtalálta a sáncárok nyomát, a földváron belül pedig 2,5—3 méter vastag kultúrréteget tárt fel (KOVÁCS T. 1969). Az ásatási megfigyelések és a feltárt objektumok alapján tudjuk, hogy a terület lakott volt a kora bronzkortól kezdve a késő bronzkorig, a korai vaskorban, s a kelták is megtelepedtek itt. A kora vaskorban itt élő lakosság temetője volt az innen pár száz méterre nyugat felé létesített nevezetes halomsírmező. Ebben a korban emelték a nagy külső sáncot is, melynek kutatása azonban még a jövő feladata. Látjuk tehát, hogy mind az „Attila vára", mind a „hun halmok" elnevezés történetietlen, téves elképzeléseket tükröz, amelyek szájhagyomány útján még ma is terjednek. Az országban másutt is hasonló módon próbálnak az emberek magyarázatot találni a hatalmas földmunkával valamikor régen létrehozott rejtélyes létesítmények — földvárak, halmok, árkok — eredetére. A régészet ugyan segít szétoszlatni a rejtélyeket, de továbbélnek a középkori krónikások által táplált romantikus hiedelmek a legendás hun ősökben és a nekik tulajdonított emlékekben. Poroszlai Ildikó Százhalombatta Helytörténeti Gyűjtemény Gesztenyés utca 1—3. H-2440 IRODALOM ANONYMUS (1975): Gesta Hungarorum Compte-Rendu de la Huitième Session (1876) — Budapest HOLPORT ÁGNES (1985): Ásatások Százhalombattán 19781982 — Studio Comitatensia 17. KOVÁCS TIBOR (1969): A százhalombattai bronzkori telep - Arch. Ért. 96. MRT ( 1986) : Magyarország Régészeti Topográfiája, 7. Budapest MAROSI A. (1913): Őskori és római adatok Fejérvármegyéből — Múzeumi és Könyvtúri Értesítő, VII. PÁRüUCZ MIHÁLY (1959): Archäologische Beiträge z. Geschichte d. Hunenzeit in Ungarn — Acta Arch. 11. Vasárnapi Újság ( 1862), 46. szám, 9. évf. ARCHEOLOGICAL MONUMENTS IN SZÁZHALOMBATTA AND ÉRD The best known locality of Százhalombatta, a town rich in archaeological finds, is the Százhalom ( = hundred hummocks) after which the town was named, a field of tumuli stretching over to the outskirts of Érd. Incorrect concepts of the origin of the tumuli have survived to our days: mostly relying on Kézai's chronicle, they are regarded Hunnich graves. In reality, it is an early Hallstattian burial site with cremation graves of tribal notabilities. The dead were burnt on funeral piles and then were carried into grave chambers of squared timber. With afterlife on their minds, they supplied the dead with abundant food and drinks in large vessels. The Sánc-hegy on the border of Érd and Százhalombatta is often mentioned as 'Attila's Castle'. In reality, it is an early Iron Age rampart and a Paleolithic settlement (tell) inhabited by the Early Bronze Age Nagyrév culture and the Middle Bronze Age Vatya culture people, but traces of settlement also indicate Late Bronze Age Urnfield culture, Early Iron Age and the Celtic period. Translated by Dénes Lóczy