Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Poroszlói Ildikó: Százhalombatta és Érd régészeti nevezetességei

1. ábra. Százhalombatta, kora vaskori sírhalmok ( Varsányi János felmérését légifényképpel összevetette és a helyszínen ellenőrizte Torma I. és Virágh D.) (MRT 1986. 26. kép) szerint a halottakat egy központi égetőhelyen, máglyán égették el, (talán a 75. sz. halom egy ilyen égetőhely lehetett, itt sok össze nem illő cserépdarabot találtak, és Kiszely István antropológus előzetes vizsgálatai szerint több emberhez tartozó kalcinált csontok voltak), majd ezután helyezték el maradványait a sírkamrában. A túlvilági életre gondolva bőven raktak a halott mellé ételt és italt nagy hombárokban, tálakban, situlákban. Az urnák felületét fényes grafitmáz borítja. A legszebbeket pirosra festették és meandermintával díszítették. A fémmelléklet kevés, legszebb példány a 114. sz. halomból előkerült vadkanagyaras vaszabla 1—1 bronz zablaoldalgyűrűvel (2. ábra).