Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

MÚZEUMBARÁT KÖR - Rövid közlemények (K. S.)

IFJÚSÁGI KLUBUNK ÉLETÉBŐL Vendégünk volt Kutasi Kovács Lajos Ifjúsági klubunkba az 1986/87-es tanévben a rokon területek érdekes személyiségeit, búvárt, barlangászt, néprajzkutatót, Antarktiszt megjárt meteorológust, őshazánkat kereső antropológust és egy Koreába eljutott földrajztanárt hívtunk meg. Egy külföldi vendégünk is volt Kutasi Kovács Lajos író személyében. Kutasi Kovács Lajos több mint két évtizedet töltött Brazíliában, ahol egy életre eljegyezte magát az indián népcsoportok tanulmányozásával. Avatott tollú tolmácsolójává vált a legmostohább történelmű emberek sorsának, és humanista elkötelezettséggel s szenvedéllyel leplezte le a hódító fehér ember „arcpirító szégyenét és jóvá már alig tehető bűnét". Angliai letelepedése után több utat tett az Amerikai Egyesült Államokban is az ott élő indiánok életének tanulmányozása Kutasi Kovács az észak-amerikai indiánokról beszél céljából. Arizona, Új-Mexikó és Új-Anglia államokban megfordult a hopik, navahok, mohaukok, maspik, algonkinok körében. Jelentős indián néprajzi gyűjtemény birtokosának mondhatja magát. Brazíliai és nyugat-európai könyvei után itthon is megjelent a magyar nyelvet anyanyelveként beszélő író több műve. Ezek az alábbiak: A Zöldpokoltól a Vidámkikötőig — Gondolat Kiadó 1972. Az elveszett világ — Gondolat Kiadó, 1976. Fekete istenek — fekete emberek — Gondolat Kiadó, 1980. Amerika Bölcsője — Gondolat Kiadó, 1985. Míg az első három Brazíliában szerzett élményeiből született, a negyedik könyv helyszíne az Egyesült Államok. Utóbbi születésének körülményeit, meghatározó élményeit elevenítette fel ifjúsági klubunk 1986. december 9-i összejövetelén. A tiszteletbeli „fehér indián" címmel meghirdetett előadó hírére összesereglett — mintegy 60 főnyi — tanuló zsúfolásig megtöltötte a termet. A szanti-sziú indián törzs tiszteletbeli tagjául fogadott és a Sastoll nevet kapó Kutasi Kovács Lajos lenyűgöző egyéniségével hamar belopta magát a gyerekek szívébe, és aktivitásukat is képes volt kiváltani. Valósággal záporoztak felé a néha tán naiv, de őszinte érdeklődésből fakadó kérdések: „Hogy került kapcsolatba az indiánokkal? Milyen nyelven beszélnek az indiánok? Hány nyelven tud a bácsi? Milyen az indiánok öltözködése? Mit esznek és isznak az indiánok? Tényleg kihaltak-e a mohikánok?" — hogy csak néhányat idézzünk belőlük. A türelmes vendég sorra megválaszolta őket, és a végén még egy indián táncot is ellejtett az ámuló diákok nagy tetszésére. A jó hangulatú beszélgetés végén vendégünk könyveit dedikálta és autogrammokat osztott. Kovács Sándor Az érdi gyerekek nagy figyelemmel hallgatják a lebilincselő előadást ( Engter Edit felvételei )