Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ki volt Popper Gyula? (Kászoni D.) - Vrana Lajos, a világjáró magyar jógi (Balázs D.)

Ki volt Popper Gyula? Kiváló tudománytörténészünk, Ács Tivadar az ,,Akik elvándoroltak" című, 1940-ben megjelent könyvében külön fejezetet szentel Popper Gyulának, a Tűzföld „királyának". Nyilván innen került be neve „honfitársként" a „Magyar utazók, földrajzi felfedezők" c. könyvbe (Tankönyvkiadó, 1973). El kell oszlatnunk az illúziót, „Tűzföld királyának" semmi köze a magyarsághoz. Nem volt honfitársunk. Popper Gyula kalandos életével sok író és újságíró foglalkozott, argentínai tevékenységét legrészletesebben Boleslao Lewin dolgozta fel. Vaskos könyvét a Plus Ultra könyvkiadóvállalat jelentette meg 1974-ben, Buenos Airesben (Quién fue el conquistador patagónico Julio Popper, magyarul: Ki volt Popper Gyula, Patagónia meghódítója?). Lewin szerint Popper Gyula eredeti neve Iuliu Popper (ennek spanyol változata a Julio Popper). Bukarestben született 1857-ben. Zsidó származású szülei Lengyelországból vándoroltak be Romániába. Apja, Naftali C. Popper (1820—1891) a bukaresti izraelita szeminárium igazgatója lett. A Popper-féle tűzföldi bélyeg és aranyérmék Iiuliu (Julio) Popper 17 éves korában Párizsba került, ahol mérnöki tanulmányokat folytatott. Diplomájának megszerzése után kalandos utazásokba kezdett. Tsztanbulon át Egyiptomba, majd Indiába, Kínába és Japánba látogatott el. 1881-ben visszatért Bukarestbe, de rövidesen újra felkerekedett, és Szibérián át — Észak-Amerikába utazott. Innen is továbbállt, és Mexikón, Kubán, Brazílián át 1885-ben Argentínába érkezett. Buenos Airesben ekkor terjedt el a hír, hogy a Magellán-szoros bejáratánál a Virgenes-fokon aranyat találtak. Popper felismerte, hogy nagy lehetőség kínálkozik érvényesülésre, ezért befolyásos argentin személyek segítségével aranykitermelő vállalatot alapított. 1886-ban expedíciót vezetett a Tűzföldre, és elsőként szelte át a sziget északi részét nyugatról keletre. Az atlanti partvidék homokjában jelentős aranyra bukkant, és Buenos Airesbe visszatérve megszerezte e földterület tulajdonjogát. 1887-ben a San Sebastián-öböl menti El Páramóban aranymosó üzemet állított fel, s naponta közel egy kiló aranyat sikerült kitermelnie. Popper a következő években felderítő utazásokat tett a Tűzföld déli szigeteire, sőt 1888-ban hajójával megközelítette az Antarktiszi-félsziget előtt fekvő Déli-Shetland-szigeteket is. Felfedezéseiről több cikket írt és Buenos Airesben előadást tartott az Argentin Földrajzi Társaság ülésén. Érdemeit befeketítette, hogy utazásai alatt kegyetlenül irtotta a tűzföldi indiánokat. A tűzföldi aranymosó üzemek 1887-től 1891-ig működtek eredményesen. Popper főleg jugoszláv bevándorlókat alkalmazott, a Lewin által közölt névjegyzékekben magyar név nem szerepel. Saját hadsereget és rendőrséget szervezett. Az utóbbi élére a 21 éves öccsét, Máximót nevezte ki parancsnoknak, ő azonban öthónapos tűzföldi tartózkodás után 1891-ben meghalt. Popper a kibányászott aranyból saját pénzt veretett, sőt postabélyeget is nyomtatott. Olyan teljhatalommal rendelkezett, hogy jogosan emlegetik még ma is a Tűzföld császárának vagy királyának. Kalandos élete hasonlóságot mutat a Madagaszkár királyának titulált Benyovszkyéhoz. Popper Gyula 1893. június 6-án, 36 éves korában, nem kellően tisztázott körülmények között hunyt el Buenos Airesben, a Tucumán utcai lakásában. Kászoni Dénes Vrana Lajos, a világjáró magyar jógi Húsz éves volt, amikor elhatározta: elindul világot látni. Különösen India misztikus világa vonzotta, elsőnek oda akart eljutni. Felvinczi Takács Zoltán, a Hopp Ferencről elnevezett kelet-ázsiai múzeum igazgatója látta el angol nyelvű ajánlólevéllel, amelyben az ifjú utazási célját így jelölte meg: „to try his fortune", vagyis szerencsét próbálni. Kevés pénzzel, sok üggyel-bajjal 1926 nyarán sikerült eljutnia Szuezbe. Itt két hétig várt, míg felvették fedélzeti utasként egy Bombayba tartó hajóra. A véletlen úgy hozta, hogy ugyanezen a hajón — az első osztályon — utazott Indiába az orientalista tudós Baktay Ervin. Megismerkedtek és életre szóló barátság szövődött köztük. (A magyar olvasó Vrana Lajossal — Magyar Lajos néven ismerkedhetett meg Baktay könyvében.) Bombayban együtt szálltak meg a kispénzű emberek vendégfogadójában, az YMCA-ben. Baktay hamarosan továbbuta-