Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Germanus Gyula szobrának avatása (Kitbassek J.) - Pávai—Vajna-emlékülés (Kovács S.)

GERMANUS GYULA SZOBRÁNAK AVATÁSA A budapesti Germanus Gyula emlékparkban, a Margit híd budai hídfőjénél 1986. július 22-én avatták fel a nemzetközi hírű orientalista és utazó, számos nagysikerű útleírás szerzője szobrát. A bronzszobor — Hűvös László alkotása — méltó környezetben, magyar és arab nyelvű felirattal díszített fehér mészkőtömb előtt magasodik. Fodor István, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa avató beszédében felidézte a tudós pályafutásának legjelentősebb mérföldköveit. Részletesen méltatta Germanusnak, a tudósnak, kutatónak, filológusnak, művelődéstörténésznek, egyetemi tanárnak és késő öregkoráig aktív közéletiembernek a munkásságát. Germanus Gyula életútjára nagy hatással volt Vámbéry Ármin orientalista, a Magyar Földrajzi Társaság egyik megalapítója. Vámbéry írásai és személyes példája keltették fel Germanus Gyula érdeklődését Kelet világa iránt. Germanus Gyula elsősorban a török és az arab nyelvészet és irodalom, valamint az iszlám művelődéstörténet kérdéseivel foglalkozott. Viszontagságos törökországi, arábiai, egyiptomi, szíriai, marokkói és indiai utazásainak tapasztalatait, valamint mekkai zarándoklatait megörökítő útleírásai, ,,A félhold fakó fényében", „Kelet varázsa" és az „Allah Akbar" máig sem lankadó népszerűségét a számos újabb kiadás fémjelzi. A tudós Rabindranath Tagore személyes meghívására Indiába utazott, s 1929-től 1932-ig a Nyugat-Bengáliában található Santiniketán egyetemén tanított. Az Indiában töltött éveinek eseményeit első felesége, Hajnóczy Rózsa nevén publikált könyvében, a „Bengáli tűz"ben tette közkinccsé. Germanus Gyula — arab nevén Hadsi Abdul Karim — tudományos teljesítményei elismeréseként tagja lett a szíriai, az iraki tudományos akadémiának, a kairói nyelvi adadémiának, s meghívta tagjai sorába az olasz Accademia del Mediterraneo és az Accademia Leonardo da Vinci. Csaknem egy évszázadot átívelő élete során számos neves politikussal, diplomatával és államfővel került közeli kapcsolatba. Az avatási ünnepség befejezéseként a kimagasló keletkutató szobrát megkoszorúzták a magyar orientalisták nevében Fodor István és dr. Fodor Sándor tanszékvezető egyetemi docens, az ELTE sémi filológiai és arab tanszékének vezetője, a Fővárosi Tanács nevében dr. Mezei Gyula művelődésügyi főosztályvezető és Illés Teréz, all. kerületi Tanács elnökhelyettese, valamint Vida László osztályvezető a Művelődési Minisztérium képviseletében. Virágot helyezett el a szobornál özv. Germanus Gyuláné Kajári Katalin, s lerótták kegyeletüket a tudós barátai, tanítványai és tisztelői. Az ünnepségen megjelent az arab országok Budapesten akkreditált diplomáciai képviseleteinek számos vezetője és tagja. Dr. Kubassek János PÁVAI-VÁJNA FERENC EMLÉKÜLÉS Az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetében 1986. szeptember 15-én nagy érdeklődéssel kísért tudományos előadóülést tartottak Pávai-Vájna Ferenc emlékére a Magyarhoni Földtani Társulat, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, a Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat közös szervezésében. Az emlékülésre az életében méltatlanul mellőzött, sokoldalú geológus és hidrológus születésének századik évfordulója adott alkalmat. Pávai-Vaj na Ferenc 1886. március 6-án született Csongván. Pályáját Böckh Hugó professzor tanársegédjeként kezdte a Selmecbányái főiskola ásványföldtani tanszékén. Önálló földtani kutatásokra az I. világháború után nyilt alkalma, amikor a Pénzügyminisztérium alkalmazta az alföldi kincstári szénhidrogén-kutatások főgeológusaként. Próbafúrásai ugyan nem vezettek számottevő kőolaj- és