Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Julianus emlékünnepség (Kitbassek J.)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK JULIANUS EMLÉKÜNNEPSÉG A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, a Budavári Mátyás-templom plébániája 1986. december 29-én emlékülést rendezett abból az alkalomból, hogy hétszázötven évvel ezelőtt tért haza Julianas domonkos szerzetes keleti útjáról, amelynek során megtalálta a magyarság Volga­Káma vidékén maradt töredékeit. A budai Hilton Szálló Dominikánus udvarában az ünnepség részt­vevői koszorút helyeztek el Antal Károly Munkácsy­díjas szobrászművész Julianus szobra talapzatá­nál. A Hilton Szálló Mátyás-termében tartott előadó­ülésen Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára köszöntötte a résztvevőket. Beszédében kihangsúlyozta: „Fontos, szép esemény e történelmi nap, melyre most emlékezni fogunk. Avatott történészek tájékoztatnak kutatásuk ered­ményeiről, a magyar történelemben helytállók egyikének kiemelkedő teljesítményéről. Amikor magyar történelmi emlékeket idézünk fel, és mai azonosságtudatunkhoz keressük a kapaszkodókat, akkor viszontagságos történelmünknek többnyire harcos, fejedelmi alakjait szoktuk idézni, vagy pedig a legújabbkori kultúra olyan teljesítményeit, ame­lyek elvezetnek bennünket a nemzeti újjászületés­hez. Most ezen az alkalmon a magyar nemzeti tör­ténelem és az európai kulturális történelem egyik kiemelkedő alakjának szenteljük figyelmünket. Annak a Julianus barátnak, aki domonkosrendi szerzetesként, de egy néppel való sorsazonosulás jegyében kiutalni kezdte származásunkat, elindulá­sunk helyét, és azon kevesek közé tartozik ebben a sorsfordulókban olyan gazdag magyar történelem­ben, akinek eredményei voltak ebben a kutatásban." Az ünnepségen Györffy György történész is­mertette Julianus és társai keleti útjának körülmé­nyeit. Nyomatékosan kiemelte, hogy a domonkos szerzetesek mezítláb, gyalogosan, éhezve és nélkü­lözve haladtak céljuk felé, s olyan fizikai követel­ményeknek feleltek meg, melyek mellett a mai sport­teljesítmények is eltörpülnek. A Baskir-földi ma­gyarok nem tőlünk maradtak el, hanem mi szakad­tunk el tőlük. De a közös emlék mindkét félben tovább élt. A világtörténelmi események hoztak létre olyan helyzetet, ami elindította útjára a szerze­teseket. Ez az ösztönző erő a Mongol Birodalom egyre nagyobb méretű terjeszkedése volt. Julianus utazásáról rendtársa, Richardus domonkos fráter készített feljegyzéseket. Az ügy fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a jelentést bevezet­ték a Liber Censuumba, a legfontosabb pápai akták gyűjteményébe. Csóka Gáspár bencés tanár a domonkos rend történetét ismertette. A rend betelepítése Magyar­országra Szent Domonkosnak, a szerzet alapítójá­nak akarata szerint történt. 1221-ben a Bolognában tanuló Paulus Ungarus szervezte meg az első rend­házat Székesfehérváron. A magyar domonkosok elsődleges célja a kunok megtérítése volt, s ez ösz­tönözte missziós útjukra a szerzeteseket. Vikár László népzenekutató a Julianus által bejárt területen Bereczky Gábor nyelvész kollégájával közösen végzett gyűjtőmunkájáról beszélt. Az ünnepség végén Szendrey—Karper László gitárművész középkori dallamokat elevenített fel. Este 7 órakor a Mátyás-templomban ünnepi hang­versennyel zárult a széles körű sajtó- és televízió visszhangot kiváltó rendezvény. Dr. Kubassek János

Next

/
Oldalképek
Tartalom