Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Julianus emlékünnepség (Kitbassek J.)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK JULIANUS EMLÉKÜNNEPSÉG A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, a Budavári Mátyás-templom plébániája 1986. december 29-én emlékülést rendezett abból az alkalomból, hogy hétszázötven évvel ezelőtt tért haza Julianas domonkos szerzetes keleti útjáról, amelynek során megtalálta a magyarság VolgaKáma vidékén maradt töredékeit. A budai Hilton Szálló Dominikánus udvarában az ünnepség résztvevői koszorút helyeztek el Antal Károly Munkácsydíjas szobrászművész Julianus szobra talapzatánál. A Hilton Szálló Mátyás-termében tartott előadóülésen Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára köszöntötte a résztvevőket. Beszédében kihangsúlyozta: „Fontos, szép esemény e történelmi nap, melyre most emlékezni fogunk. Avatott történészek tájékoztatnak kutatásuk eredményeiről, a magyar történelemben helytállók egyikének kiemelkedő teljesítményéről. Amikor magyar történelmi emlékeket idézünk fel, és mai azonosságtudatunkhoz keressük a kapaszkodókat, akkor viszontagságos történelmünknek többnyire harcos, fejedelmi alakjait szoktuk idézni, vagy pedig a legújabbkori kultúra olyan teljesítményeit, amelyek elvezetnek bennünket a nemzeti újjászületéshez. Most ezen az alkalmon a magyar nemzeti történelem és az európai kulturális történelem egyik kiemelkedő alakjának szenteljük figyelmünket. Annak a Julianus barátnak, aki domonkosrendi szerzetesként, de egy néppel való sorsazonosulás jegyében kiutalni kezdte származásunkat, elindulásunk helyét, és azon kevesek közé tartozik ebben a sorsfordulókban olyan gazdag magyar történelemben, akinek eredményei voltak ebben a kutatásban." Az ünnepségen Györffy György történész ismertette Julianus és társai keleti útjának körülményeit. Nyomatékosan kiemelte, hogy a domonkos szerzetesek mezítláb, gyalogosan, éhezve és nélkülözve haladtak céljuk felé, s olyan fizikai követelményeknek feleltek meg, melyek mellett a mai sportteljesítmények is eltörpülnek. A Baskir-földi magyarok nem tőlünk maradtak el, hanem mi szakadtunk el tőlük. De a közös emlék mindkét félben tovább élt. A világtörténelmi események hoztak létre olyan helyzetet, ami elindította útjára a szerzeteseket. Ez az ösztönző erő a Mongol Birodalom egyre nagyobb méretű terjeszkedése volt. Julianus utazásáról rendtársa, Richardus domonkos fráter készített feljegyzéseket. Az ügy fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a jelentést bevezették a Liber Censuumba, a legfontosabb pápai akták gyűjteményébe. Csóka Gáspár bencés tanár a domonkos rend történetét ismertette. A rend betelepítése Magyarországra Szent Domonkosnak, a szerzet alapítójának akarata szerint történt. 1221-ben a Bolognában tanuló Paulus Ungarus szervezte meg az első rendházat Székesfehérváron. A magyar domonkosok elsődleges célja a kunok megtérítése volt, s ez ösztönözte missziós útjukra a szerzeteseket. Vikár László népzenekutató a Julianus által bejárt területen Bereczky Gábor nyelvész kollégájával közösen végzett gyűjtőmunkájáról beszélt. Az ünnepség végén Szendrey—Karper László gitárművész középkori dallamokat elevenített fel. Este 7 órakor a Mátyás-templomban ünnepi hangversennyel zárult a széles körű sajtó- és televízió visszhangot kiváltó rendezvény. Dr. Kubassek János