Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
ÉRTEKEZÉSEK - Horváth Gergely: Stein Aurél, Belső-Ázsia nagy magyar kutatója
//l-eJoj^-trf 1 1 ^Af;^.f&uuav*^ f Í !.' fi /4. / /V ^ ; / T^f-^c/'!' TJlljU-iJujr /Úrvá&t .-TH.U.H Stein Aurél levele Perzsiából Cholnoky Jenőnek, a Magyar Földrajzi Társaság elnökének (a Magyar Földrajzi Gyűjtemény archívumából ) szer fiatal láncai között elterülő Belső-Ázsia Földünk egyik legnagyobb átlagmagasságú és legszárazabb területe. Morfológiai képét hatalmas. 7000—8000 m magasságot is elérő, eljegesedett gerincű, glaciális és periglaciális formakincsi! hegységrendszerek (Tien-san, Kunlun, Altin-tag stb.) és közöttük elterülő, durva törmelékekkel kitöltött, többnyire sivatagos-félsivatagos magas fennsíkok és medencék (Dzsungária, Tarim-, Cajdammedence, Tibeti-fennsík) jellemzik. Az éghajlat szélsőségesen kontinentális, 100 °C körüli abszolút évi ingassál. A gyér (0—400 mm) csapadék miatt a folyók főleg a gleccserek olvadékvizeiből táplálkoznak és rövidebb-hosszabb futás után sós tavakba torkollanak, vagy vizük elvész a sivatagban. E kedvezőtlen természeti adottságoknak nagy szerepük volt abban, hogy a terület alapos feltárása csak \ 19. század második felében indult meg. Belső-Ázsia ekkor nagyrészt kínai fennhatóság alatt volt, bár a központi kormány csak nehezen tudta befolyását érvényesíteni, a politikai viszonyok időnként elég bizonytalanok voltak. A kínaiak igyekeztek is országukat elzárni a külföldiek elől, mivel — nem minden ok nélkül — féltek a brit és az orosz imperializmus terjeszkedésétől. Az orosz kormány ennek ellenére több jelentős expedíciót küldött ki a terület kutatására. 1870—1890 között Przsevalszkij, Kozlov, Potanyin, Pevcov, Roborovszkij és mások egyre nagyobb területet tártak és térképeztek fel, számos értékes geológiai, geomorfológiai, botanikai és zoológiai eredménnyel gazdagítva a tudományt; emellett több romvárosra, régészeti és kultúrtörténeti emlékre is bukkantak. Az oroszok mellett angol és francia kutatók, pl. Bower és de Rhins is mind több híradással szolgáltak. Ne felejtsük el, hogy a Tarim-medence keleti pereméig a Széchenyi Béla vezette magyar expedíció (1877— 1879) is eljutott; Lóczy Lajosnak a kutatási eredményeket összegző munkája nagy hatással volt Stein Aurélra. Feltétlenül említsük meg a svéd Hedint is, aki első nagy belső-ázsiai útján (1895— 97) a Takla-Makanban számos olyan romvárost
