Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
ÉRTEKEZÉSEK - Gondáné Salánki Márta: A földrajz oktatása a Debreceni Református Kollégiumban 1777—1806 között
2. ábra. Az új-geográfia oktatásához használt „KisCellarius" címlapja Sinai Miklós bejegyzésével. (A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára U. 1083. jelzet alatt) valamint a Jus Naturae és Metaphysica keretein belül állhatott össze. A tudományok differenciálódásának egyik legforrongóbb időszaka ez. A differenciálódásra, s különösen a IV. tanszék munkájának változására jó példa, hogy 1802-ben Sárvári Pál a következőket írja Domokos Lajos főbírónak küldött beszámolójában: A matematika különböző részterületei mellett oktatott „általános és speciális fizikát, mint statikát, szilárd testek mechanikáját, hydrostatikát, hydraulikát, aerostatikát, pneumatikát, asztronómiai tudományokat, elektromossággal és mágnességgel kapcsolatos ismereteket. Ezen kívül általános és speciális kémiát..., a levegő, a víz és a föld tulajdonságait általában, valamint ásvány és kőzettant." ( 1. ábra) Tankönyvek 1777—1806 között a természeti tényezők oktatására Szilágyi Tönkő István a „Metaphysica Cartesianus", valamint a „Physica Generális utpote et speciális" c. tankönyveket használta (Tóth B. 1974. 807. p.) Szilágyi Sámuel elődeként. Maróthi György könyvtárában megvolt több csillagászati munka, pl. G. Galilei könyve is (Ötvös J. 1955. 360, 367. p. ). Piskárosi Szilágyi Sámuel G. J. Gravensade: Philosophiae Newtoniae Institutionis, 1728, és Pieter van Muschenbrook: Elementorum Physicae Ultrajecti A. 1741: című munkáját használta (Ötvös J. 1955, Szabó B. 1982). Hatvani István forrásanyagáról igen keveset tudunk konkrétan felsorolni, — bár ő maga művében az „lntroductio ad Principia Phylosophiae Solidioris"-ban megjelöli kora legnevezetesebb tudósait, akiknek munkájából merített: Huygens, Newton, Johann Bernoulli, Boarhaeve, Muschenbrook, Gravensade és Christian Wolff, akinek Logicáját tanította, és akinek munkássága az előbb felsorolt tudósok legnagyobb részének gondolkodására Európa-szerte mély hatással volt ( Julow V.— Tóth B. 1981.) Milesz József tankönyvei? Logikát és metafizikát Baumeister szerint tanított, fizikát Krüger „Compendiumából". „Jus Naturae"-t Achenwall alapján. Sárvári Pál tanításának forrásanyagát nem ismerjük, bár tudjuk, hogy az 1806-ban bevezetett Ratio Institutionis — nyilván Sárvári javaslatára — már felhasználja John, Bapt. Horváth: 1800. Physica compendie data (Ratio institutionis) c. munkáját és valószínűleg ismert volt a fenti szerző „Physica generalis" c. műve is, hiszen az már 1767ben megjelent ( Udvarhelyi K.—Göcsei I. 1973. 8. p.). Tudjuk azt is, hogy ebben az időben működtek Debrecenben Veszprémi István (1723—1799), Csapó József (1734—1799), majd Szentgyörgyi József orvosok, akik több értékes botanikai munkával vagy tankönyvvel (Szentgyörgyi József 1803) gazdagították Debrecen természetrajzi irodalmát. Velük Sárvári Pál nyilvánvalóan kapcsolatban állt, és segítségükre lehetett, hiszen munkáik a Kollégium Nagykönyvtárában megtalálhatók, és a forrásanyagaik is onnan származhattak. Ugyanebben az időben jelent meg Földi János hadházi orvos (1755—1801) (Gulyás I. 1895. 216. p.) „Rövid kritikai rajzolat a magyar füvésztudományról" c. műve. Földi teljes magyar nyelvű természetrajz megírását tervezte, de csak az állattannal készült el. (Az állatok országa, Pozsony, 1801). Művét Linné
