Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Bernard Le Calloc'h: François Sulpice Beudant, Magyarország geológiai feltárásának francia úttörője

Tanulmányai befejezése után azonnal egyetemi tanársegédként alkalmazták Párizsban. Kitűnő ké­pességei alapján rövidesen, 1811-ben kinevezték Avignonba, az ottani gimnázium felsőfokú mate­matika tanárának. Két évre rá áthelyezték Marseille­ba fizikatanárnak. Elfoglaltsága ellenére, nagyon szorgalmas ember lévén, időt talált állattani kutatásokra is, hiszen minden tudományra kíváncsi volt, és voltaképpen minden tudományhoz nagyszerűen értett. Magán­szorgalomból berendezett egy kis laboratóriumot, ahol a puhatestűeket kezdte tanulmányozni. Türel­mes kísérletezéseinek eredményeképpen a párizsi Természettudományi Intézet közleményeiben három olyan cikket írt, amelyek rögtön felkeltették a szak­emberek figyelmét, és rendhagyó következtetéseit kezdték vitatni. Georges Cuvier, az őslénytan alapí­tója és az állattan „koronázatlan királya", felbá­torította a fiatal tudóst arra, hogy kísérleteit feltét­lenül folytassa, és eredményeiről minél előbb tájé­koztassa. Ilymódon Beudant 1816. május 13-án a Francia Tudományos Akadémiának hivatalos bejelentést tett munkái eredményéről. Közlésében bebizonyí­totta, hogy előre meghatározott feltételek mellett a tengeri puhatestűek képesek az édesvízben tovább élni és szaporodni, éppúgy az édesvíziek a sós vízben. Ez a felfedezés nagyon fontosnak bizonyult a föld­tan és az őslénytan szempontjából, mivel a geológu­sok magyarázatot kaptak arra, hogyan lehetséges, hogy ugyanazon kőzetben tengeri és édesvízi kagy­lók kövületei együtt találhatók. Beudant érdeklődése nemcsak a fizikára, a mate­matikára és az állattanra korlátozódott, hanem rö­videsen az ásványokra is figyelmet fordított. Abban az időben mind a földtan, mind a kőzettan még gye­rekcipőben járt. A kezdet kezdeténél tartottak, különösen a kőzettan jóformán csak leíró tudomány volt. Semmi komoly osztályozást még nem végez­hettek, az ásványok pontos vegyi összetételének nem tudása miatt. Beudant, aki matematikus létére nagyon metodi­kus ember volt, és éles kritikai képességgel rendel­kezett, sejtette, hogy ezen a téren komoly haladást lehetne elérni, ha az eddigi műkedvelő vizsgálódások helyett módszeresen járna el. Már számottevő ered­ményre jutott, amikor Napóleon bukása következ­tében XVIII. Lajos lépett trónra. A király, száműze­tése idején egy szép és terjedelmes természetrajzi, főleg ásványtani gyűjteményt alapított londoni pa­lotájában. Arra kérte Beudant-t, hozza el és szedje rendbe. Angliából való visszatértekor a királyi gyűjtemény igazgatójává nevezte ki, a vele járó magas fizetéssel. Ez lett a kezdete annak a kőzettani

Next

/
Oldalképek
Tartalom