Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Lugosi Győző: A Benyovszky-kutatás eredményei és kérdőjelei
Ivan Moscalev, Vasili Potolov (ezek feltehetően Benyovszky Kamcsatkából menekült sorstársai voltak). Feltűnik néhány magyar név is, közöttük — udvari kinevezéssel — egy „Kovatch" hadnagyé. . . 4s . Benyovszky madagaszkári szereplésével és jelentőségével kapcsolatban néhány kérdést egyelőre csak megfogalmazni tudunk, megválaszolni nem. A Madagaszkár-kutatás már igen régóta elismeri Benyovszky jelentős közvetett szerepét a sziget európaiak általi megismerésében. A telep főtolmácsa •— Benyovszky legbizalmasabb munkatársa — Nicolas Mayeur vezetésével megtett, kereskedelmi célú feltáró missziók egyrészt közvetlenül elősegítették a malgas népcsoportok (a nyugati és a keleti part, a belső területek és a partvidék) közti kapcsolatok fejlődését, másrészt az ezekről fennmaradt részletes írásos beszámolók 48 páratlanul értékes történeti forrást képeznek. Mármost további kutatást igényel, nem volt-e szerepe (illetve mekkora szerepe lehetett) Benyovszky vállalkozásának, vagy ezeknek a misszióknak abban, hogy Imerina — a központi Felföld újraegyesítés, majd hamarosan gyors felemelkedés előtt álló királysága — kijáratot szerezzen a keleti part kikötői felé. Ez — a nyugati parti fegyverkereskedelmet ellenőrző sakalava-októl való függés megszűnése miatt — ugyanis előfeltétele volt az Andrianampoinimerina alatti merina expanziónak. A másik megválaszolásra váró kérdés Benyovszky második madagaszkári vállalkozásával és a betsimisaraka-ok által 1785 és 1817 között a Comoreszigetekre s a kelet-afrikai partokra vezetett rabszolgaszerző hadjáratokkal kapcsolatos. Elképzelhető — R. Cabanes legalábbis ezen a véleményen van 47 —, hogy ezeket a portyákat — persze akaratlanul — Benyovszky indította el. Ismeretes, hogy a gróf új csapatát szállító hajó 1785 júliusában kötött ki az északnyugati partvidéken, valamint hogy néhány héttel később — nem tisztázott körülmények között — ez a hajó Benyovszkyék felszerelésének jelentős részével megszökött Madagaszkárról. Cabanes — nem világos, hogy milyen információk alapján — úgy tudja, hogy Benyovszky ekkor néhány európaival és malgassal egy csónakot küldött az anjouani szultánhoz, hogy segítségét kérje a hajó visszaszerzéséhez. A Benyovszky társaságában lévő betsimisaraka-ok — Cabanes szerint — ekkor ismerhették meg a Comore-szigetekhez vezető tengeri utat, illetve Anjouan gazdagságát, s az első rabszolgaszerző hadjáratot már ugyanezen év szeptemberében útnak is indították... Nos, ez a felvetés természetesen erősen elgondolkodtató, egyelőre azonban — megítélésem szerint — inkább csak hipotetikus jellegű, további beható kutatást igényel. Ennek a kérdésnek a megnyugtató tisztázása is előtérbe állítja egy nagyobb jelentőségű, régi „adósság" törlesztésének feladatát: Benyovszky második, nem egészen tizenegy hónapos madagaszkári szereplésének alapos, forrásokra támaszkodó vizsgálatáét. A forrásbázis itt nyilván jóval szerényebbnek ígérkezik, mint az első vállalkozás esetében, ahol Benyovszky még francia szolgálatban állt. Az azonban joggal feltételezhető, hogy az eddig feltárt forrásoknál sokkal bőségesebb kéziratos anyag előkerülésére lehet számítani, mindenekelőtt a British Museum Mauritiusról származó Farquhar-gyűjteményében (amelyről annak idején Jankó János már hírt adott) 48 , s talán Párizsban és Port-Louisban is. Dr. Lugosi Győző Budapest Pesti Barnabás u. 1. H-1052 JEGYZETEK 1. Nem ismétlem itt el mindazt, amit Benyovszky madagaszkári működéséről korábbi tanulmányomban leírtam; vö. Lugosi Gy.: „Benyovszky Móric Madagaszkáron — 'autolegenda' és valóság", Századok, 1984/2, 361-390. 2. Az Emlékiratok különböző kiadásainak listáját 1. Jókai M.: Gróf Benyovszky Móric életrajza, saját emlékiratai és útleírásai (1888-1891), I. k., Radó Gy. jegyzetei, Bp., 1967., 470-472. 3. Uo., 463-464. 4. Uo., 464. 5. Vö. uo., 497 — 504.; Jankó J. : „A gróf Benyovszky-irodalom anyagáról", Századok, 1891., 720-723. 6. Sieroszewski, A.: „Benyovszky Móric a magyar és a lengyel irodalomban", in: Tanulmányok a lengyel —magyar irodalmi kapcsolatok köréből, Bp. 1969., 375-406.; Sziklai L.: „Benyovszky Móric a lengyel és a magyar irodalomban (Andrzej Sieroszewski doktori disszertációja)", Helikon, 1967/1, 111. 7. Bitterii, U.: ,, Vadak" és „civilizáltak". Az európai — tengerentúli érintkezés szellem- és kultúrtörténete. Bp., 1982., 27—42., 307-347., 476-535. 8. Lugosi Gy.: i. m., 362 — 363. 9. Bitterii, U.: i. m., 531-532. 10. Uo., 532. 11. Jókai M.: i. m., I. k., 463. Nem szerepel ez a kiadás az Académie des Sciences d'Outre-Mer nemrégen kiadott madagaszkári életrajzi szótárának ,,Benyovszky"-cikkében sem: vö. Hommes et destins (Dictionnaire biographique d'OutreMer). Madagascar, 3. k., Paris —Nice, 1979., 63. 12. Az Országos Széchényi Könyvtár sajnos nem tudja, mikor került birtokába az Emlékiratoknak ez a kiadása. 13. Jankó J.: i. m., 798. 14. Jókai M.: i. m., I. k., 463. 15. Vö. Jankó J.: i. m., 798-800. 16. Jankó J.: i. m., 800. Jankó szerint ezt a kéziratot a B. M. 1852. jan. 10-én vásárolta meg; belső címe: „Memoire sur l'expédition de l'isle Madagascar, concernant la formation de l'établissement royal en cette île dont l'exécution et le commandement en chef ont été confiés par sa Majesté à Monsieur Le Baron de Benyovszky colonel propriétaire d'un corps de volontaires l'an 1772." A kéziratcsomó az MSS. Add. 18.844. sz. jelzet alatt található. 17. Vö. Sieroszewski, A.: i. m., 381—382. Jankó elfogultságára jellemző, hogy Benyovszky nyilvánvalóan meghamisított születési évszámára vonatkozóan is hajlott arra, hogy a gróf pártját fogja egy 1777-ben keltezett, állítólag hiteles anyakönyvi kivonatra hivatkozva; vö. Jankó J.: i. m., 724. Tévedésére azonban már KropfL. rámutatott; vö. Kropfh.: „Gróf Benyovszky Móricz. (Válasz dr. Jankó János bírálatára.)", Századok, 1894., 648. 18. Vö. Jankó J.: i. m., 800-803. 19. Uo.,799. 20. Jankó J. : „Benyovszky emlékiratainak legújabb kiadása", Századok, 1894., 455. 21. Jankó J.: 1891., i. m., 800. 22. Vacher, P.: Contribution à l'histoire de l'établissement français fondé à Masagascar, par le baron de Benyowszky (1772 — 1776) (d'après de nouvelles sources manuscrites) , év és hely nélkül (Tananarive, 1970.), 172 lap, gépirat. E mü fénymásolatának szíves megküldéséért Françoise Raisonnuk tartozom köszönettel. 23. Vacher munkája — tudomásom szerint — nem szerepel egyetlen Madagaszkárral kapcsolatos tudományos publikációban sem.
