Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Bernard Le Callocli (Párizs): Benyovszky Móric dossziéja a Francia Nemzeti Levéltárban

4. ábra. H. József német császár 1783. szeptember 20-án kelt latin nyelvű igazolása Benyovszky részére a második madagaszkári vállalkozása érdekében elismerte, hogy nincs többé semmi követelése a királyi kincstárral szemben. Akkor tette ezt a kijelentést, amikor végkielégítésül 22 000 font kárpótlást, plusz 15 000 font adósságtörlesztést kapott. Sajnos ez az irat nem részletes, nem derül ki belőle, mikor történt ez a végkielégítés, vagy miféle bizonyító iratokat mutatott be Benyovszky felesége állításainak igazolására. Az előző (13. sz.) paragrafusban jelzett levél értelmében Benyovszky adósságai még nem voltak törlesztve 1779. október l-jén. Úgy látszik, közben tárgyalásokat folytatott a gyarmatügyi tisztviselőkkel a végleges megegyezésről. A végén kielégítették, azaz kifizették. Erre aláírta a fent idézett kijelentést megbékülése bizonyítékául, és távozott Franciaországból. Ott maradt felesége vagy nem tudott erről a megállapodásról, vagy pedig így próbált jogtalan pénz kicsikarni a francia kincstártól. 15. Az a benyomásom, hogy a francia kormány nem reagált a fenti követelésre. A következő okirat tanúsága szerint Benyovszkyné 1783. március 9-én síró hangú levelet írt egy bizonyos őrgrófnak, és bejelentette, hogy egy Saint-Germain-beli zárdába szándékozik félrevonulni, „nem lévén miből élnie" Mint elhagyatott előkelő nemesasszony nem akarja többé „nyomorultan életét tengetni a világban". Úgy látja, jobb, ha bezárja magát két leányával „és egyetlenegy négernőjével" egy kolostorban és „az apácák közé rejti szégyenletes szegénységét." Igaz, hogy a levél szerint 600 font segélyt kapott nemrég valakitől, de mi az annak, aki „születése óta hozzá van szokva a gazdagsághoz?" Kéri tehát az őrgrófot, hogy legyen a segítségére és járjon közben érdekében. Sajnos nem tudjuk, kiről van szó. Az aktában nincs semmi, amiből erre következtethetnénk. Csak feltételezhetjük, hogy olyasvalaki lehetett, aki jártas volt az udvarban. 16. Benyovszky 1785. december 15-én kelt, Mauritániában, tehát Madagaszkáron írt levele egy névleg nem jelzett címzettnek. Az irat tartalmából azonban kiderül, hogy Île de France kormányzójáról van szó. Benyovszky fölényes, sőt parancsoló hangon, szinte udvariatlan módon fejezi ki magát. Méltóztatik a címzett tudomására hozni, hogy megérkezett a nagy szigetre. (A valóságban már hat hónap óta tartózkodott ott, mivel 1785 június végén szállt partra.) Szükségesnek tartja tudatni vele, hogy „az Ő Császári Felségének oltalma alatt itt egy új gyarmatot alapít". A kormányzóval szemben úgy viselkedik, mintha független államfő volna. Azt állítja, hogy minden vágya jó szomszédi viszonyt tartani, de erélyesen kijelenti, hogy nem tűri meg a négerrabszolgakereskedelmet, „amiért annyi háború és annyi zaklatás volt az idén". Két rabszolgakereskedőt említ néven (La Serre és Dumassi), őket teszi felelőssé, hogy sok viszályt keltettek már a szigeten. Esküszik, hogy többé Madagaszkár tengerpartján nem fognak megjelenni. Mindez nagyon szép lenne, ha igaz lenne. 17. //. József német császár 1783. szeptember 20án kelt latin nyelvű okmánya, melynek értelmében különös oltalmába veszi (sub nostra particulare protectione) „a mi drága (dilectus) Benyowsky Móric Ágost grófunkat, a magyar királyság mágnását" a végett, hogy „a mi lobogónk alatt" (sub vexillo nostro) telepeket (coloniae) alapítson és kormányozzon Madagaszkáron (4. ábra). Ez az oklevél alig lehet más, mint hamisítvány. El nem hihető, hogy a máskor olyan óvatos császárt Benyovszky behálózhatta volna. Még két érv: 1. Bécset latinul Vindobona-nak hívják, nem pedig Vienna-nak, mint ahogy az okmányban szerepel. 2. Az oklevél jóváhagyója, Ludwig Cobenzl osztrák nagykövet volt Pétervárott 1783-ban. Mi köze lehetett Madagaszkár meghódításához? 18. Larcher de Vermand, a Pondichery-i ezredben szolgáló gyalogvadász-százados de Souillac őrgróf-