Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Benyovszky Móric helye és szerepe a XVIII. század történelmében

Mint említettük, az amerikai függetlenségi háború a megméretés eszköze volt, és mindazok, akik Európában valami módon a szabadság- és függetlenségi eszmék szolgálatába szegődtek, azoknak szükségszerűen el kellett jutniok Amerikába is, és kapcsolatba kellett kerülniök a mozgalom amerikai vezetőivel. Benyovszky 1777-ben tért vissza Madagaszkárról Párizsba. Nyomban ismeretséget keresett a független amerikai státusok franciaországi képviselőjével, Benjamin Franklinnal, és ily módon autentikus hírforráshoz jutott az amerikai függetlenségi háború eseményeit illetően. Ismeretségük rövid idő alatt annyira elmélyült, hogy rendszeresen látogatták egymást, és véleményt cseréltek a világ dolgairól. Franklin igen nagyra értékelte Benyovszky három világrészen szerzett tapasztalatait és cselekvőkészségét. Az első írásos emlék Franklin és Benyovszky kapcsolatáról egy 1777. szeptember 25-én Versaillesben kelt levél. Benyovszky küldte Franklinnak: ,,(A levél kézbesítője Bechet de Rochefontaine.)'

J Uram! Mivel nem tudok hírt kapni barátomról, elküldöm Önhöz jelen levelem kézbesítőjét, és mivel nagyon szeretném, hogy ez a fiatalember zavartalanul utazhassék, bátorkodom Önt arra kérni, hogy szíveskedjék ellátni őt ajánló levéllel, hogy megérkezésekor azonnal a Tábornok szolgálatába léphessen. Szeretném Önt a jövő héten meglátogatni, viszonozva a múlt hó 5-i látogatását. Odaadással és ragaszkodással, az Ön alázatos és engedelmes szolgája: Báró Benyovszky"

1

® A függetlenségi harc támogatásának mikéntjéről azonban nem Franklinnal tárgyalt először Benyovszky. 1777 tavaszán Párizsban találkozott régi harcostársával, Kazimir Pulaski tábornokkal, aki akkortájt készült Amerikába utazni egy francia, úgynevezett „kalózhajón".

11 Benyovszky ez alkalommal ismertette először Pulaski előtt „fantasztikus" Madagaszkár-tervét. A terv lényege az volt, hogy ha az Egyesült Államok katonai-politikai érdekei úgy kívánnák a függetlenségi háború során, hogy európai hadszínteret nyisson Anglia ellen, akkor az amerikai seregek támaszpontul felhasználhatják Madagaszkár szigetét. Benyovszky megbízta Pulaski tábornokot, hogy a tervet — addig is, amíg ő maga is eljut Amerikába — terjessze a Kongresszus elé, és igyekezzék azt elfogadtatni. Feltehetően egyéb, az ügy szempontjából más fontos dologban is megegyeztek, mert Pulaski még az őt Amerikába vivő hajó fedélzetéről is üzent Benyovszkynak: ,,. . . a szívesség, amit Öntől kérek, az lenne, hogy kérem, beszéljen Benyovszky báróval, és mondja meg neki nevemben, hogy leveleit Philadelphiába vagy Bostonba várom. Feltétlenül készítsen másolatot a nekem küldött levelekről, és ezt jelezze is nekem. Biztonság szükséges.. ,"

12 A vakmerő „Madagaszkár-terv" sorsának alakulását a továbbiakban nem tudjuk részletekbe menően nyomon követni. Pulaski — Benyovszky kérésének megfelelően — a hadsereg illetékes vezetőinek tudomására hozta a tervet, de döntést ez ügyben a Kongresszus soha nem hozott. Időközben Benyovszky többfelé tett kisebb utazásokat. Bolognában súlyosan megbetegedett. Másfél hónapig feküdt magas lázzal. 1778-ban a későbbi II. József osztrák császár és magyar király szolgálatában részt vett a bajor—porosz örökösödési háborúban, és 1779 májusában ezredesi ranggal lépett ki e szolgálatból. Az Olasz- és Németországból Párizsba visszatérő Benyovszkyt Pulaski üzenetei várták. Ezen üzenetek hatására indult el Benyovszky első amerikai útjára. Érkezéséről Horacy Gates 1779. augusztus 21-én Providence-ből írott levelében értesítette a Kongreszszus elnökét, s az érkező idegent Pulaski tábornok egyik „testvérének" nevezte.

13 A „Pulaski-fivér" vagy „féltestvér" rokoni megjelölés némi bizonytalanságot ébresztett Benyovszky személye iránt egyes körökben, s ezt a bizonyíthatóan valótlan rokoni kapcsolatot személye ellen próbálták fordítani azok, akik Benyovszky katonai, hadvezetési képességeitől és európai harctereken szerzett tapasztalatától saját karrierjüket féltették. Történt mindez annak ellenére, hogy Benyovszky nem Pulaski testvérének, hanem unokafivérének nevezte, vagy korabeli kifejezéssel: „adta ki magát." Pulaskihoz fűződő „rokoni kapcsolatát" Benyovszky valószínűleg ajánlólevélként akarta felhasználni. Tudta, hogy a tábornok neve lerövidítheti a hivatalos ügyintézés hosszú útját, és nem is csalódott. A Kongresszus Katonai Osztálya meglepő gyorsasággal 1000 dollárt és lovat utalt ki Benyovszky részére, hogy a dél-karolinai Charlestonban tartózkodó Pulaski tábornokhoz utazhassék.

14 Nem tudjuk, hogy létrejött-e ez a találkozás, vagy Benyovszky még úton volt barátjához, amikor az Savannah ostroma idején, egy felderítő vállalkozás alkalmával, 1779. október 9-én halálos ágyéki sebet kapott. A súlyos sebesültet a „Wasp" nevű hadihajón vitték Charlestonba, de Pulaski útközben belehalt sérüléseibe. Állítólag Charlestonban temették el 1779. október 21-én. Az időadatok egyeztetése módot ad annak feltételezésére, hogy ezen a szomorú szertartáson Benyovszky is részt vett.

15 De Pulaski személyében nemcsak egykori harcostársát és barátját vesztette el, hanem a Madagaszkárterv szószólóját is. Pulaski halála után Benyovszkynak elölről kellett kezdenie a kapcsolatépítés munkáját. 1779. december 13-án egy latin nyelvű, „A szabadság drágább az aranynál" kezdetű, magasztos hangvételű levélben ajánlotta fel „halálig tartó hűségét" a Kongresszusnak.

16 Feltehetően arra számított, hogy a Kongresszus Katona Ügyosztálya őt állítja az elhunyt tábornok helyére, az akkor már legendás hírű „Pulaski-légió" élére.

17 Mivel ez nem történt meg, és Benyovszky egyéb