Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Teleki Pál bíráló megjegyzései Benyovszky Móric Japán környéki utazásáról
KISEBB KÖZLEMÉNYEK TELEKI PÁL BÍRÁLÓ MEGJEGYZÉSEI BENYOVSZKY MÓRIC JAPÁN KÖRNYÉKI UTAZÁSÁRÓL Híres Ázsia-kutatónk, Lóczy Lajos professzor egyik legtehetségesebb tanítványának vallotta Teleki Pált. A fiatal geográfus Lóczy ösztönzésére behatóan tanulmányozta a Távol-Kelet megismerésének történetét és ezen belül Japán térképészeti múltját. Teleki bejárta Európa legnagyobb könyvtárait és hároméves kutatómunka után elkészítette korai földrajzi pályafutásának legjelentősebb művét, amely ,,Atlasz a Japáni szigetek cartographiájának történetéhez" címmel 1909-ben jelent meg. A reprezentatív kiállítású, remek térképmásolatokat tartalmazó és bőséges szövegmagyarázattal ellátott mű világszerte ismertté tette a fiatal magyar geográfus nevét. A Francia Földrajzi Társaság Teleki Pált ezért a munkáért Jomard-díjjal tüntette ki. Teleki munkájában foglalkozik Benyovszky Móric szerepével is. Míg elődei — pro vagy kontra — nem voltak mentesek az elfogultságtól, addig ő a kutató szakember tárgyilagosságával mérlegeli Benyovszky jelentőségét a térség szigeteinek földrajzi megismertetésében és kartografálásában. Sajnálatos, hogy Teleki nem foglalkozott Benyovszky vitatott Beringtengeri utazásával, ez azonban már kiesett a Japánra és közvetlen környezetére összpontosított kutatási témájából. Teleki Pál munkáját a Benyovszky-kutatók közül is kevesen ismerik, mivel az atlasz kevés példányban jelent meg, és benne a Benyovszkyra vonatkozó részek is szétszórtan találhatók. Ezeket kigyűjtöttük, és az alábbiakban adjuk közre. Sajnos kiadványunk terjedelme a teljes szöveg, illetve a táblázatok közlését nem teszi lehetővé, csak a legfontosabb kritikai megjegyzéseket közöljük 1 . Általános értékelés 2 „Benyovszky Ágost Móricz gróf, kamcsatkai, formozai és madagaszkári kalandjairól ismert hazánkfia 1771 júl. havában járt Japánország déli partjain 3 . Kamcsatkai lázadásának és menekülésének s az Európáig hajózásában érintett földeknek regényes leírásai nem is olyan alaptalan kétségekre adtak okot, mely legnagyobbrészt a Csendes Oczeán északi részében tett útjára vonatkoznak 4 . Pasfield Oliver és Jankó János foglalkoztak az útvonal megállapításával s a nevek azonosításával. S míg előbbi Benyovszky minden adatát a legnagyobb és meggyőződésem szerint sokszor alaptalan bizalmatlansággal nézi, nem tagadható, hogy Jankó János hazánkfiával szemben elfogult volt, és sajnos, kritikai megjegyzéseit azon kor cartographiájának és tengeri utazásainak kellő ismerete nélkül írta meg. Ezekkel szemben még mindig leghelyesebb Nicholson ítélete. Szerinte már a józan ész is azt követelte, hogy a Csendes Oczeán északi részéből Khina felé vegyék útjokat és egészen természetes volt, hogy oly emberek, kik kivétel nélkül kalandorok voltak, minden biztos utazási czél nélkül és csak pillanatnyi szükségüktől avagy ötleteiktől vezéreltetve, csak szigetről szigetre hajóztak 5 . És helyesen jegyzi meg Nicholson még azt, hogy Benyovszkynak tengerészeti tapasztalatai vajmi csekélyek lehettek és hogy hajónaplójában, ahol a hosszúságot, szélességet, szelet, áramot és útirányt adja, sehol sem tesz különbséget becsült és megfigyelt szélesség között. Nicholson azt hiszi, hogy Benyovszkynak Davisféle quadransa vagy legfeljebb forestaff-ja 6 volt, de semmiesetre sem állott rendelkezésére Hadleyféle quadrans 7 , és így szélességei csak fél vagy legjobb esetben negyed fokig megbízhatók 8 . Ez még mindig jóakaratú becslés. Benyovszkynak a Bolsereczkoi Osztrogtól számított keleti hosszúságaiban még sokkal kevésbbé bízhatunk, mint szélességeiben. Végül a neveknek hibás kiírása jóformán lehetetlenné teszi Benyovszky útjának rekonstrukcióját. Ami különben nem éppen szerencsétlenség, mert utazása a térképészet fejlődésére semminemű befolyást nem gyakorolt 9 ". Jezó és a Kurilok leírása Benyovszkytól 10 „A Kurili szigeteknek és Jezónak orosz forrásokból származó, de az orosz Akadémia térképeinek adataitól jelentékenyen eltérő leírását közli Benyovszky 11 . Különösen Spangberg, Walton, Irtisev kpt., Kmitevszkoi kpt. és Sind hadnagy tudósításaira támaszkodik, amelyeket a kamcsatkai levéltárakban talált; s ezek mellett főképpen saját hajóskapitányának, Csórni, másképpen Csurin-nak tapasztalatára, ki húsz éven át vitorlázott e szigetek körül. Sajnos, hogy Benyovszky térképe valószínűleg Madagaszkárban elveszett 12 . Röviden közlöm, amit e szigetek fekvéséről és egyéb viszonyairól mond 13 ." „Benyovszky azt mondja, hogy nagyobb távolságról Jezót mindenki összefüggő földnek tekintené. A hollandok és jezsuiták sok csodálatos dolgot beszélnek róla 14 ."
