Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
HOZZÁSZÓLÁSOK - Benyovszky Móric szavahihetőségéről (Dr. Szádeczky-Kardoss Irma )
1. 2. Ha a két név kézírásos változatát egymás alá vagy egymásra tesszük, szinte fedik egymást. S ha megnézzük a Maczunda-féle iratot, el kell hinnünk, hogy a korábbi kalligráfia szerint is előfordulhatott ilyen egybeesés, s annak alapján rossz kiolvasás vagy átírás. Mindenesetre ez magyarázatul szolgálhat Le Calloc'h úr előadásának azon részére is, ahol — éppen az Aladár név leírásában — „bizonytalanságot" említett. A keresztnevekkel kapcsolatban kiemelkedő jelentősége van annak is, hogy Benyovszky Madagaszkáron eltemetett fia szinte pontosan ugyanezeket a neveket viselte: Károly Móricz Lajos Agost-nak hívták. Méginkább bizonyító erejű az a tény, hogy 1794-ben Róza nevű leánya esküvőjekor őt magát „Augustus Mauritius Benyovszky" névvel jegyzik be az anyakönyvbe 1 . Zsófia leányától származó unokái közül kettőnek adják ugyanezeket a neveket. Az egyik Ocskay fiú Augustinus Mauritius Franciscus Ferdinandus névvel, a másik a Rudolphus Mauritius Augustinus néven lett megkeresztelve'"'. Végül e tárgyban nem hagyható figyelmen kívül Benyovszky Sámuelek névadási szokása sem, amiről a ma élő Benyovszky Móricné bocsátott fontos adalékokat az előadó rendelkezésére. Eszerint a legtöbb gyermeknek több keresztneve volt, s az előbb született gyermekek egyik-másik neve a később születettekében megismétlődik. egyénisége nem fért, nem illeszkedett bele korának — különösen a magyar viszonyokhoz mért — szellemi és cselekvési korlátai közé. De tekinthetjük-e ezt bűnnek, vagy jellemhibának? b) Kétségtelen, hogy a tanúsítvány Benyovszky apját grófnak és mágnásnak mondja, holott nem volt gróf. Azonban az e titulusok használatában való felelősség és a feltételezett hamisítás kérdésében is csak akkor tudunk állást foglalni, ha a tanúsítványt egybevethetjük Maczunda Pál kétségtelenül hiteles kézírásával, és egyben felderítjük az erős litvániai kapcsolatokkal rendelkező család ottani rangbéli viszonyait is, amelyek azidőben itt Magyarországon mindenképpen befolyásoló tényezők voltak. Mindazonáltal az említett levéltári adatok már most is nagyon erőteljesen valószínűsítik a Maczunda-féle tanúsítvány tartalmi hitelességét Benyovszky nevét, életkorát és származását — s mindezek tekintetében az igazmondását — illetően. Valószínűsítik azt, hogy a világutazó Benyovszky a Móric Lajos (vagy/és Aladár) Ágost nevet viselte, s ennek folytán nem azonos azzal a Benyovszky gyermekkel, akit 1746. szeptember 20-án anyakönyveztek Máté Móric Mihály Ferenc Szeráf néven. Ezen adatok összefüggései (is) azt bizonyítják, hogy a Benyovszky szavahihetőségét illető vádak felszínesek, előítéletesek és elfogultak. S nem utolsó sorban dokumentálatlanok. Tény, hogy nagyszabású Ha megnézzük a Benyovszky-bibliográfiát, azt a sajnálatos tényt kell tudomásul vennünk, hogy életének és tevékenységének dokumentumai döntő többségükben külföldön vannak. Az is tény, hogy e dokumentumok ma még teljesen feldolgozatlanok. Van ugyan egy Benyovszky-képünk, amely azonban nem az élet dokumentumainak értékelésével alakult ki és alakul, hanem mások — s rendszerint a vele átellenben állók — róla írt kortársi, no meg áttételes utólagos véleménye alapján. Ez a módszer pedig óhatatlanul a szubjektivitáshoz vezet, ami azonban tudományos színvonalú értékelésben nem kaphat helyet. És be kell látnunk azt is, hogy e szubjektivitásnak a Benyovszky oldalán álló pozitív megnyilvánulásai épp olyan károsak, mint az ellene forduló gyanakvás. Mert mindkettő hamis képhez vezet. Örvendetesen újszerű a Benyovszky-kutatásban az a realitásigény, amely a mostani emlékülés előadásainak javarészét jellemezte. Különös reményeket kelt a szovjet kutatók érdeklődése, mert az itt elhangzottakból kivilágló szemlélet azzal kecsegtet, hogy az ő realitásuk előbb-utóbb bennünket is hozzásegít a Benyovszky-portré megtisztításához. Valamennyi adat alapos, és korántsem egyedi, környezetéből kiragadott vizsgálatával, a személyi, környezeti és történelmi összefüggések feltárásával és figyelembevételével. Enélkül ma már nem léphetünk tovább a valóban tudományos igényű kutatásban és megállapításokban. Azt, hogy a továbbiak során mit derítünk ki Benyovszkyról, ma még nem tudhatjuk. De azt igen, hogy a mai véleményünk az adatok hiányosságából eredő tévedések és a szükségszerű találgatásokból fakadó elfogultság miatt irreális, tehát tarthatatlan. Engedjék meg, hogy utoljára azokra a családi levelekre hívjam fel a figyelmüket, amelyek eddig is megismerhetők voltak ugyan, de a jelek szerint különösebb jelentőséget nem tulajdonitottunk még nekik. A levelek Benyovszky Emánuelhez szóltak, s Jókai tette közzé őket a Benyovszky-mű kapcsán. Az a férfi, aki nem a külvilágnak szólóan, tehát nem magát színlelve, hanem bizalmasan az öccsének ír olyan intelmeket a becsületről, a névvel és a származással szembeni kötelességről, az érvényesülés tisztességes eszközeiről, az alattvalói magatartásról és a tanulás, valamint a szerénység hasznáról — amik mind nem zárják ki azt, hogy az ember önérzetes is lehessen egyúttal —, az aligha lehet a saját személyében silány, a jellemében fogyatékos. S akié leveleket
