Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 3. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1987)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Apollon Boriszovics Davidszon (Moszkva): Benyovszky társai a bolserecki felkelésben
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 3. szám, 1987. p. 13—16, Érd BENYOVSZKY TÁRSAI A BOLSERECKI FELKELÉSBEN Dr. Apollon Boriszovics Davidszon (Moszkva) * ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány azon kamcsatkai száműzöttek előéletét és további sorsát veszi vizsgálat alá, akik jelentősebb szerepet vállaltak a bolserecki felkelés előkészítésében, illetve akik a „Szent PéteF'' hajón önként követték Benyovszkyt. A tanulmány teljes szövege technikai okok miatt nem állt a szerkesztőség rendelkezésére, de tartalmi kivonata is számos ismeretlen és új összefüggéseket feltáró adattal gazdagítja a Benyovszky-irodalmat. Benyovszky oroszországi tevékenységének történelmi emlékeit az Irkutszki — és a Régi Iratok Moszkvai Állami Levéltára őrzi. Egyéb Benyovszkyokmányok csak elvétve kerülhetnek elő, mivel a kamcsatkai felkelésről hivatalos állami kiadvány soha nem jelent meg. A hivatalos iratok később is csak azokat a felkelőket említhették név szerint, akik elhagyták Benyovszkyt és Madagaszkárról visszatértek Európába. Magánszemélyeknek magánleveleikben a kamcsatkai felkelésről bármit írni — szigorúan tiltott volt. A felkelés történetére legfontosabb adatokat „A kamcsatkai száműzöttek bolserecki felkelésének ügye'''' elnevezésű iratcsomó őrzi, a Régi Iratok Moszkvai Állami Levéltárában. Ez az iratcsomó számos okmányt tartalmaz, többek között leírásokat a helybeli lakosság életkörülményeiről, a száműzöttek életéről, a tisztviselőkre és a parancsnokokra vonatkozó minősítéseket és az irkutszki kormányzó leírását a felkelésről. Ebben az iratcsomóban található természetesen a felkelők Manifesztuma is. A XVIII. század második felében Kamcsatkán három fegyenctelep létezett. Közöttük a bolserecki — ahová Benyovszkyt is száműzték — volt a legnagyobb, és itt székelt a kamcsatkai fegyenctelepek központi parancsnoksága is, Nyilov kapitány parancsnoksága alatt. A telepen központi iroda működött, temploma volt, négy élelmiszer-, fegyver- és szerszámraktár, huszonhárom bolt, negyvenegy parasztház a 90 állandó lakos és a 70 főnyi helyőrség számára, akik közül 40-50 ember különböző szolgálati ügyekben állandóan úton volt. A száműzöttek mozgásszabadsága meglehetősen tág volt. A telep területén, az éjszakai órák kivételével, szabadon mozoghattak, és külön engedéllyel vadász- vagy halászexpedíciókat is szervezhettek, ilyenekben részt vehettek. Ilyenkor természetesen felügyelők is elkísérték őket. Ez a felügyelet azonban eléggé laza volt, mivel a száműzöttek többsége az orosz hadsereg elit alakulatának, a „gárdának" volt magas rangú tisztje. Az ilyen száműzöttekkel szemben a felügyelő katonák másféle magatartást tanúsítottak, mint a közönséges bűnözőkre vigyázó őrök. Szinte csak arra ügyeltek, hogy a száműzöttek valami módon meg ne szökjenek. Amikor 1770-ben Benyovszky megérkezett a bolserecki fegyenctelepre, Pjotr Hruscsov osztotta meg vele lakását. Hruscsovot még 1762-ben ítélték el felségsértésért felnégyelésre és azután fejvételre. A cárnő kegyelme folytán azonban a barbár kivégzést örökös száműzetésre változtatták. A gárdafőhadnagy Hruscsov „felségsértése" abban állt, hogy egy katonai parádén — egységével a cárnő előtt elvonulva — nem volt hajlandó megadni az előírt katonai tisztelgést, majd mikor ezért felelősségre vonták, kijelentette, hogy a „német hercegnő" — ahogy származása miatt sokan nevezték II. Katalint — férje, III. Péter meggyilkoltatása révén foglalta el az orosz cári trónt, tehát nem méltó sem az uralkodói címre, sem arra, hogy katonák előtte tisztelegjenek. Hruscsov már régen foglalkozott a szökés gondolatával, ily módon Benyovszky még alig érkezett meg, máris hozzálátott a szökési terv előkészítéséhez. A szökés módját illetően Hruscsov a mérséklő, a fékező szerepét töltötte be. Ő ugyan egész akaratá* Apollon Boriszovics Davidszon a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Egyetemes Történeti Intézete Afrika osztályának vezetője, a Moszkvai Állami Egyetem Afrika tanszékének professzora.
