Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Francia források Körösi Csorna Sándorról (Kubassek J.)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK FRANCIA FORRÁSOK KÖRÖSI CSOMA SÁNDORRÓL A Magyar Tudományos Akadémia nagytermében 1986. január 14-én a Körösi Csorna Társaság télolvasó ülésén Bemard Le Calloc'h francia orientalista (Párizs) nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott „Körösi Csorna Sándor a kanami kolostorban" címmel. Czeglédy Károly professzor megnyitó szavai után az előadó választékos magyar nyelven rövid áttekintést adott a Csoma-kutatás eredményeiről és homályos pontjairól. Elöljáróban kihangsúlyozta, hogy Csorna kanami tartózkodására vonatkozóan a Baktay Ervin által is idézett, de jelentéktelennek minősített francia természettudós, Victor Jacquemont leveleit és feljegyzéseit vizsgálta, és számos, a magyar kutatók által eddig figyelmen kívül hagyott adatra és utalásra bukkant. Jacquemont feljegyzéseiből kiderül, hogy Csorna Pandzsábban nemcsak Allard és Ventura francia katonatisztekkel találkozott, hanem több francia tiszttel, akik Randzsit Szingh maharadzsa hadseregének átszervezését irányították. Az előadó szerint Csorna nem járt Lahore-ban. (Ezt az állítást az előadást követő vitában Bethlenfalvy Géza és Térjék József más közvetlen forrásokra hivatkozva kétségbe vonták.) Victor Jacquemont leveleinek és naplójának ismerete alapján Bernard Le Calloc'h Csorna kanami tartózkodását 1827. május és 1830. december közötti három és fél esztendős időszakra valószínűsíti. Feltételezése szerint Csornát Lord Amherst főkormányzó személyes döntése alapján engedték be Felső-Peshawarba. Jacquemont feljegyzéseiből tudjuk, hogy Kennedy százados 1827. április elején Csornát személyesen mutatta be Lord Amherstnek. Körösi Csorna Sándor hosszúra nyúlt kanami tartózkodásának egyik oka Jacquemont szerint az, hogy a magyar tudós pénz hiányában nem tudott elindulni, s az angoloktól várt támogatást. A francia utazó — aki kitűnően beszélt angolul — megemlékezik Csorna nyelvismeretéről. Megjegyzi, hogy Csorna jól tudott oroszul, görögül, latinul, héberül ; szépen, folyékonyan írt angolul, de törve, lassan beszélte az angol nyelvet, mivel ritkán volt alkalma gyakorolni a beszédet. Megemlíti, hogy a zárkózott természetű tudós visszavonult életet élt kunyhójában, s nem kereste az európaiak társaságát, s nem volt közlékeny. Magatartásán érződött, hogy felvette az ázsiai szokásokat. Európai emberrel beszélgetve soha nem ült le, mindig állva maradt, s bár szerényen, mondhatni alázatosan viselkedett, Jacquemont benyomása mégis az volt, hogy Csorna öntudatos, büszke ember. Victor Jacquemont szobra a párizsi városháza homlokzatán (B. Le Calloc'h felvétele) Jacquemont Csorna külsejét, öltözetét is leírja, aminek azért is van nagy jelentősége, mert Csornáról egyetlen hiteles arckép, Schöfft Ágoston 1842-ben Calcuttában készített rajza maradt az utókorra. Jacquemont 1830-ban keltezett leírása alapján Csorna „kis termetű, viharverten néz ki, nagy a szeme, már őszül a szakálla, pofacsontja nagyon lapos, nem tatáros kinézésű az arca". Elgondolkodtató adat, hogy Jacquemont 1830-ban 40 évesnek adja meg Csorna életkorát. Ez alátámasztja Kádár László egyetemi tanár véleményét, mely szerint Csorna nem 1784-ben, hanem 1789-ben született. Figyelemre méltó tény, hogy Jacquemont — aki nem volt nyelvész, s előzetesen fogalma sem volt a finn—magyar rokonságról, de talán még a finn nyelvről sem — feljegyzésre érdemesnek tartja, hogy Csorna beszélt neki a finn—magyar rokonságról. Ez fontos bizonyíték arra, hogy Csorna — aki
