Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)

IRODALMI FIGYELŐ - Könyvismertetések (ifj. B.L., B.L., K. J., K. S.)

IRODALMI FIGYELŐ FEJÉR MEGYEI TÖRTÉNETI ÉVKÖNYV 16 A Fejér Megyei Levéltár Évkönyve Szerkesztette: Farkas Gábor Székesfehérvár, 1985. 431 oldal, ára 150 forint A Fejér Megyei Levéltár 1985-ben megjelent év­könyvében köszönthetjük Záborszky Miklós mun­kájaként az Érdről szóló első nyomtatott, tudomá­nyos igényű monografikus történeti áttekintést. Mi­vel a helytörténeti ismeretek nyújtása a korszerű történelemtanításban és a hazafias nevelésben egy­aránt kulcskérdésként szerepel az utóbbi évek peda­gógiai törekvéseiben, elengedhetetlen, hogy az is­kolákba is eljutó kiadványt kritikailag elemezzük, számbavéve erényeit és hibáit egyaránt. A szerző imponáló mennyiségű levéltári anya­got feldolgozva 54 oldalon kísérli meg felvázolni Érd történetének legfőbb csomópontjait az Árpád­kortól 1946-ig. Mivel Érd vonatkozásában nagyon kevés könyvészeti anyag van, a szerző kutatásai hiánypótlónak és megalapozónak tekinthetők. Arányait tekintve a tanulmány kiegyensúlyozott. Egy oldal tárgyalja Érd földrajzát (sajnos csak geo­lógiai szempontból), 4 oldal foglalkozik a közép­korral a török uralom végéig, 12 oldal a XVIII. századdal, ugyanennyi a XIX. századdal, 22 oldal a XX. századdal 1945-ig és 3 oldal 1945—1946-tal. A tanulmány legerősebb oldala a gazdaságtör­téneti, társadalomtörténeti folyamat adatgazdag, hiteles ábrázolása. Hadtörténeti szempontból azon­ban nagyon hiányos (kisebb csaták zajlottak Érd körzetében 1684-ben, 1849-ben és 1921-ben, de ezekről a monográfia nem tesz említést). A birtok­lási viszonyok — ha elszórtan is —jól kiolvashatók belőle. Különböző forrásoknál sok földrajzi hely­nevet is tartalmaz és ezek eredetét is megvilágítja. Nagy érdeme, hogy igyekszik az egymással szem­ben álló néphagyományi és történetírói nézeteket ütköztetni, és sok legendaszerű, beidegződött ál­ismeretet oszlat szét. Kár, hogy ókori-őskori ki­tekintéssel nem foglalkozván, nem teszi kritika tár­gyává az Érd és Százhalombatta határában talál­ható ún. hun halmok legendáját. (Ezeknek a temet­kezési halmoknak valójában semmi közük a hunok­hoz. Jóval korábbi keletkezésűek, az i. e. 7. század­ban itt élt, vaskori hallstatti kultúrát,, hordozó nép vezetőinek hamvait tartalmazzák.) Érdeme, hogy megpróbálja a helyi délszláv lakosság nemzeti azo­nosításának (szerb vagy horvát), eredetének prob­lémáját is tisztázni. (Határozott, perdöntő állás­foglalása azonban nincs.) A tanulmány néhány súlyosabb, zavart keltő téve­désére különösképpen rá kell mutatnunk. A szerző Hamzsabég várának létét tagadja. Szerinte Hamzsa­bég csak egy szeráj tulajdonosa volt (Hamzsabég szerája). Valójában a minaret körüli palánkvár léte régészeti tény (Hamzsabég palánka). Az ófalui kastélyról mit se tud, mintha az nem is létezett volna. 1972-ben valóban lebontották, de addig jelentős, központi szerepet játszó építménye volt a falunak. Hasonlóképpen nem szól a kastélyt neoreneszánsz stílusban átépítő Sina családról. Szerencsére a Si­nákra vonatkozóan bőséges adatokat találunk az Ercsit tárgyaló tanulmányban. Súlyos tévedés Bél Mátyásnak az Illésházy-kastélyról szóló leírását (211. oldal) — ami egyértelműen azonosítható az ófalui kastéllyal, hisz a mellette akkortájt épült templomról is megemlékezik — a következő olda­lon a Wimpffen-kúriára vonatkoztatni. ("A felszaba­dulás után a községi tanács költözött bele. Elkép­zelhető, hogy erről a kastélyról emlékezik meg Bél Mátyás is.") Úgy tűnik, a keveredés a helyismeret hiányából fakad. Összegezve: a monográfiát gazdag és jó forrásnak tartjuk. Közművelődési célra azonban egységes, rendező elveken alapuló szerkezet hiányában ke­véssé használható és csak kritikával. Kovács Sándor EVLIA CSELEBI TÖRÖK VILÁGUTAZÓ MAGYARORSZÁGI UTAZÁSAI 1660—1664 Második kiadás Fordította: Karácson Imre Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1985 622 oldal, ára 75 forint Az első kiadás még 1904-ben látott napvilágot, 1908-ban pedig megjelent a török utazó 1664—1666 közt tett magyarországi utazásait tartalmazó kötet is. Most egyelőre csak az első könyvet üdvözöl­hetjük újra, de reméljük, a másik sem késik sokáig. A mostani kiadást Fodor Pál dolgozta át, látta el előszóval és szómagyarázatokkal, az eredeti fordí­tást változatlanul hagyva, csak az arab betűs jegy­zeteket írva át könnyebb olvasat kedvéért foneti­kusan magyarra (a visszafordításhoz mellékelve egy táblázatot is). Evlia Cselebi előkelő isztambuli család sarja volt, aki már a családban magába szívta az utazási vá­gyat, amelynek magas társadalmi rangja (szpáhi volt) következtében élete végéig hódolhatott. 1640­től az 1670-es évek végéig szinte állandóan úton volt, bejárta a birodalmat, de eljutott Perzsiába, Szudán­ba és Ukrajnába is. Többnyire egyedül (csak szol­gái kíséretével) vagy felvonuló hadseregekhez csat­lakozva utazott. Utazásai tapasztalatait, amelyeket másokhoz hasonlóan ő is vegyít a legendák és cso­dák világával, tízkötetes útikönyvsorozatban fog­lalta össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom