Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Horváth Árpád: Cholnoky Jenőre emlékezik egykori tanítványa

hajtottak végre. Jelen voltam —• özvegyét látogattam meg az egyetemen —, amikor szemétgyűjtő kukába gyömöszöltek ezernyi fényképet. Néhány marékkal kiloptam a polai hadikikötőt, az elpusztult pesti épületeket, a tátrai üdülőtelepeket, régi városokat, falvakat megörökítő felvételeket. Féltve őrzöm őket. A pályakezdés éveiben — 1933 körül — több levelet váltottam vele, ezeket is féltve vigyázom. Tudott lelkesíteni, buzdítani. A Rába-folyó vízjárása és hordaléktartalma összefüggéseivel sokat foglalkoztam (akkor még azt hittem, lehet vidéken, magányosan is eredményt elérni, azután rájöttem...). Leveleiben biztatott, hogy tanulmányomat leközölteti, mert „módszerét egészen jónak találom". Azután nem jelent meg, az óriási grafikon elveszett, csak fényképe maradt meg. (Megállapíthattam, hogy a Győr és Cholnoky katedrája közötti távolságot nem tudom áthidalni.) A Rákóczi úton, a Rókus kórház bejáratával szemközti nagy bérházban lakott. Onnét ment apró lépteivel, hóna alatt fekete aktatáskával az egyetemre. Amikor 1943-ban meglátogattam, láttam lakása falán azt a sárkányos szép selyemkendőt, amelyet Kínából hozott és kínai útlevelét. (Az előbbit kilopták a lakásából, az utóbbi az érdi földrajzi múzeumban látható.) Tanári tapasztalatairól is szólt. Kolozsvárott — ahol tizenhat éven át egyetemi tanár volt — óra közben földrengést észleltek. A hallgatóság — élén egy szerzetestanár hallgatóval — az ablakon át menekült kifelé; ő órájára pillantva feljegyezte a rengés időpontját. Tudósi kötelességtudata legyőzte félelmét! Az Aggteleki-barlangról szóló rádióelőadása után levelet írtam neki, melyre válaszolva visszaemlékezett a tihanyi találkozásunkra. Ez így történt : Néhány barátommal 1931 augusztus végén kerékpárral körüljártuk a Balatont. Tihanyban a Magyar Kálvária útján összetalálkoztunk. Megszólított, emlékezett rám, kicsit beszélgettünk. Erre a találkozásra emlékezve írta 1933. február 19-én, hogy „kérem, ne legyen hűtlen a legszebb tudományhoz, hanem folytassa tanulmányait, különösen autopszia (tapasztalás) útján, amint azt biciklitúrájukkal már megkezdték..." Családi életéről a hallgatók alig tudtak valamit. Még „A sárkányok országából" című könyvéből emlékeztem, hogy egy kis vulkáni kúpot Mandzsúriában Petronellának nevezett el. Ugyanabban a könyvben elmondta, hogy a papírfalú kínai házban éjszaka iszonyú fejfájásra ébredt, a kályhában izzó parázson szénmonoxid (széngáz) fejlődött, amitől már sokan meghaltak. Felkelni nem tudott, de felemelte papucsát („drága kezek hímezték" — írta), és a papírfalnak dobva a fal kiszakadt, és hideg, friss levegő áramlott be. Nos, a papucsot Petronella — menyasszonya — hímezte. Kínai útjáról hazatérve Petronellát feleségül vette, aki azonban fiatalon meghalt. Cholnoky Jenő közvetlenül a felfedezés után megtekintette a Szemlő-hegyi-barlangot {Horváth Árpád gyűjteményéből) Említettem, hogy előadásait pontosan jegyeztem, s így sok apró, kedves történetre emlékszem. Ki tudná mindezt e néhány lapon elmondani! Skandináviában 1910-ben nemzetközi geológus-kongreszszus alkalmával járt. (Azt hiszem, saját költségén soha sem utazott, miért is ne használta volna fel lehetőségeit?) Meglepte, hogy egy svéd tanyáról telefonon tudott Kolozsvárral beszélni. Egy magányos tanyán zárva találták a paraszt házának kapuját. A kísérő svéd professzor felháborodott ezen, és szinte felelősségre vonta a parasztot a „lehetetlen" viselkedésért. A gazda azután szabadkozva elmondta, hogy felesége fehérneműi száradnak odabent, és nem akarta az esetleges látogatót azzal fogadni... A svéd tanyáról percek alatt elérték telefonon Kolozsvárt, de ott az intézeti mellékállomást már nem tudták kapcsolni, így a telefonos kisasszonnyal csak üzenni tudott a családnak. Előadásain semmiféle jegyzetet nem használt. Azt szokta mondani, ne kezdjen előadást az, aki maga sem tudja megjegyezni mondanivalóit. Sokszor eszembe jutott ez, amikor igazgatóim és szakfelügyelőim „óravázlattal" bosszantottak. * Az élet nagy ajándékának tudom azt a négy esztendőt, amely alatt heti hét órán át hallgathattam Cholnoky Jenő remek előadásait. Óriási intellektuális élménynek tartom e négy évet, ami sok tekintetben meghatározta további életemet is, és csupán azt sajnálom, hogy az egyetemen nem tudtam közelébe kerülni. Közel hatvan év távolából jólesett a visszaemlékezés, jó lenne még sokat beszélni róla. Dr. Horváth Árpád Budapest Korvin Ottó u. 61. II. 1. 1036