Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. (Magyar földrajzi gyűjtemény; Érd, 1986)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Cholnoky Jenő: Lóczy Lajos: a tudós és ember

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 2. szám, 1986. p. 3—8, Érd Dr. Cholnoky Jenő "LÓCZY LAJOS: A TUDÓS ÉS EMBER ÖSSZEFOGLALÁS Cholnoky Jenő posztumusz írása az egyik legnagyobb magyar geológus és földrajztudós, id. Lóczy Lajos jobb megismerését szolgálja. Cholnoky előbb Lóczy tanítványa, később egyetemi munkatársa volt, s hogy a geográfia lett a hivatása, azt Lóczy Lajosnak köszönheti. Cholnoky mindvégig mesterének tartotta Lóczyt, s később is elragadtatással írt róla. Ez a nagy tisztelet néha talán túlzásokra is késztette, s emiatt a kritikusok nem mindig értenek egyet Cholnoky túláradó szavaival. Mások viszont azt vethetik szemére, hogy olyan anekdotákat mond el, amelyek kisebbítik előttünk a nagy tudós tekintélyét. Úgy véljük, hogy Cholnoky egyszerű, közvetlen elbeszélései nem sértőek, hanem elősegítik Lóczy Lajos emberi alakjának megismerését. Az alább közlendő anyag Cholnoky Jenő nem publikált életrajzából kiragadott részlet, s ez indokolja a sajátos előadásmódot, az író saját személyének helyenkénti előtérbe állítását. (Szerk.) Egész tudományos működésemre s ezzel egész életemre döntő hatással volt nagy mesterem, Lóczy Lajos. Meg kell ismertetnem őt, mert egyénisége rendkívül érdekes, és mert hazánkban közelről sem méltatták őt annyira, mint amennyire megérdemelte volna. Alig akad még egy magyar tudós, aki annyit dolgozott volna és annyi eredményt tudna felmutatni, mint ő. Geológus volt a szó legnemesebb, legszebb értelmében, s életének egyik legnagyobb csapása volt, hogy neki az egyetemen geográfiát kellett tanítania, s csak élete végén térhetett át egészen, lelkesülten szeretett tudományához, mint a Földtani Intézet igazgatója. Csak műegyetemi előadásai voltak tisztán geológiaiak, de ezek összefoglalóan, röviden tárgyalhatták a geológiát, hisz a műegyetemi hallgaLóczy Lajos arcképe 1915-ből toknak nem volt hozzá kellő előképzettségük, és részletes geológiai ismeretekre nem is volt szükségük. És bár az egyetemen kénytelen volt földrajzot előadni, egész munkálkodása a geológiára irányult, s földrajzi előadásaiban is a geológiai leírásra fektette a legnagyobb súlyt. Ezt ellenségei, különösen utódja, a beteg lelkű, rossz indulatú Czirbusz Géza mindig hánytorgatta is. De Lóczy minden előadása a legszigorúbb tudományos színvonalon mozgott, s éppen ellentéte volt Czirbusz tudománytalan fecsegéseinek. Lóczy éppen mindig a legkomolyabb tudományos alaposságot követelte meg tanítványaitól s az alaposságra buzdította őket. Nem volt jó előadó, mondatai nemigen voltak épkézlábúnak mondhatók, de rendkívül mélyenjáró, alapos és biztos tudáson nyugvó előadásai rendkívül tanulságosak voltak. Különösen kinn, a szabad természetben volt gyönyörűség vele járni, mert éles szeme meglátott mindent, s fáradhatatlanul törte a köveket és magyarázott meglepő világossággal. Életűt — tudományos elkötelezettséggel 1848-ban született Pozsonyban, de szülei Erdélyből származtak. Atyja vámtisztviselő volt, jó módban élt. Lajos fia Opáloson, Arad vármegyében a ménesi bortermő hegyek oldalán szőlőt és kis úriházat örökölt, de csak későn, mert ebben lakott édesanyja és öreg, hajadon nővére, Fanny. A zürichi műegyetemen mérnöki oklevelet nyert. Ott Escher von der Linth kitűnő svájci geológusnak volt a tanítványa, ő csábította egészen a geológia terére. Itthon eleinte a Nemzeti Múzeumban, majd a Földtani Intézetben teljesített szolgálatot, s innen vitte magával Széchenyi Béla gróf keletázsiai utazására. A világhírű bécsi geológus, Eduard Suess ajánlotta őt a grófnak, mert felismerte ragyogó tehetségét, alaposságát és fáradhatatlan